2023. november 1. – 18:56
A Bandcamp zenei platformot 2007-ben egy mindössze négyfős csapat hozta létre, azóta azonban a felület markáns szereplővé nőtte ki magát a Spotify, Apple Music és társaik által uralt digitális zenei piacon. Nem túlzás azt mondani, hogy az egyik utolsó és egyben legjobb független zenei platform jelenleg a Bandcamp, ezt a kiemelt státuszt többek közt underground-központúságának és előadóbarát üzleti modelljének köszönheti.
2022-ben azonban jött az első aggasztó jel, amikor a Bandcampet megvette a többek között a Fortnite-ot is kiadó Epic Games, hogy aztán idén szeptemberben már tovább is adja a céget egy Songtradr nevű, zenei licenceléssel foglalkozó vállalatnak. Az új tulajdonos pedig egyik első lépéseként elküldte a Bandcamp dolgozóinak felét. A platform további sorsa így erősen kérdéses, a stábnál pedig teljes a bizonytalanság.
Szerelmes levél a zenéhez
Ahhoz, hogy jobban átadjam, miben egyedi a Bandcamp a többi zenei streamingfelülethez képest, egy személyes kitérőt kell tennem. Ha nincs a Bandcamp, akkor sosem ástam volna bele magam a zenébe, nem ragadok magam is hangszert, nem indítok rádióműsort, aztán blogot és nem írnám most ezt a cikket.
Megszámlálhatatlan órát töltöttem el az oldal felületén a címkék és a teljesen random zenekarok és albumok böngészésével, ugyanis a Bandcampen műfajokra, lokációra és a megjelenés idejére is lehet szűrni, így ha az embert érdekli, mi volt a hét legjobb amszterdami folk megjelenése, simán kiderítheti, de böngészhetünk a temérdek címke között is, amit az előadók saját maguk aggathatnak zenéjükre. A Youtube mellett a Bandcamp volt az a platform, ami alapjaiban határozta meg nem csak a zenei ízlésemet, de a zenéről, alkotásról való gondolkodásom, és így a személyiségemet is.
Az alvás helyetti hajnali mélyfúrások az oldalon az obskúrusabbnál obskúrusabb zenék reményében nem mindig voltak eredményesek, de nagyon sok lemezre és kiadóra bukkantam így, amiket azóta is hallgatok. Már majdnem kikértem magamnak, amikor az After+ podcastben Sajó Dávid úgy fogalmazott, hogy a Bandcamp a zenesznobok mekkája. Aztán eszembe jutott, hogy a Sahel Sounds nevű, nyugat-afrikai zenéket gyűjtő és megjelentető kiadó Bandcampjén anno rábukkantam egy, a terület mobiltelefonjain fellelhető zenéket gyűjtő válogatáslemezre. Rajta pedig például Mdou Moctarra, akit így én is már jó 6-8 évvel befutása és bánkitós koncertje előtt büszkén hallgattam, még ha a válogatáslemezen szereplő dala azóta el is tűnt a Bandcampről.
De ott van például egy totál random, Palisade nevű zenekar, amelynek tagjairól semmit nem tudok, azon kívül, hogy baromi jó az egyetlen elérhető albumuk, illetve hogy a profiljuk alapján 2015 novemberétől 2015 decemberéig, azaz egyetlen hónapig léteztek. Felvették ezt a hat számot, majd eltűntek, aminél kevés trúbb dolgot tudok elképzelni. De jól jellemzi a Bandcamp szellemiségét a Habibi Funk nevű berlini kiadó, amely az arab világ kincseit gyűjti a Sahel Soundshoz hasonlóan, de említhetném még a Bagdadski Vor Nyizsnyij Novgorod-i poszt hardcore zenekart, vagy a rejtélyes brit Claude Cooper hiphopos jazz egyvelegét is.
Egy szó, mint száz, a Bandcampen tényleg olyan zenékre lehet bukkani, amikre sehol máshol.
Nem teheted meg, hogy ne legyél fent
Amikor saját zenekaraim lettek, kézenfekvő volt, hogy a Bandcampre töltsük fel a lemezeinket, több millió társunkkal együtt. A platformra elég egy regisztráció, az előadó létrehoz egy URL-t, és már kap is egy .bandcamp.com végződésű, saját oldalt, amit kedvére testre szabhat, árulhat rajta zenét és merch-öt is, a rendszeren keresztül pedig hírlevelet küldhet a rajongóinak, megoszthatja koncertjeinek dátumát és a social media felületeit. A Bandcamp ráadásul elindított egy előfizetői rendszert is, ahol a rajongók rendszeres összegeket fizethetnek egy-egy előadónak különféle szolgáltatásokért cserébe.
És ami a legjobb: az előadók és kiadók annyi pénzt kérnek a zenéjükért és egyéb termékeikért, amennyit akarnak. Vagy semennyit. Mivel a Bandcamp elsősorban böngészőből fut, online teljesen ingyenesen hallgatható bármilyen feltöltött zene (habár egy néhány éves frissítés óta ugyanazt az előadót hallgatva az oldal egy ponton nem engedi a további streamelést, csak ha fizetünk a zenéért). Az előadók pedig azt is beállíthatják, hogy az albumaikat, dalaikat tetszőleges összegért, vagy akár teljesen ingyen le is lehessen tölteni.
A Bandcamp az oldalán generált bevételekből mindössze 15% részesedést kér, ami ebben a szegmensben kimagaslóan fair üzleti modellnek számít. A híresen zsugori Spotify például 2021-es számítások szerint 0.003 és 0.005 dollár közötti összeget fizet az előadóknak streamenként, ami a mai árfolyamon barátok között is körülbelül egy forint.
A koronavírus-járvány elején elindított, a koncertbevétel nélkül maradó előadókat támogató Bandcamp Friday nevű akció pedig még komolyabb szereplővé tette az oldalt. A minden hónap első péntekén meghirdetett Bandcamp Friday keretein belül az oldalra érkező vásárlásokból befolyó összeg ugyanis teljesen (egész pontosan 93 százalékban) az előadókhoz vándorol. Jól jelzi az eddigi péntekeken 100 millió dollár feletti összeget összegyűjtő kezdeményezés hatását, hogy az akció második évében már megjelentek a Bandcamp Fridayt kritizáló vélemények is arról, hogy az egész akció túl nagyra nőtt és elvesztette eredeti célját.
A Bandcamp tehát nem csak egy egyedi lehetőséget kínál a zenemegosztásra és hallgatásra az előadóknak, kiadóknak és rajongóknak egyaránt, de közben kívül marad az erősen monetizált és kapitalista zeneiparon is. Mindezt úgy, hogy közben nekik sem megy rosszul, saját elmondásuk szerint az oldalon már több, mint 1 milliárd dollárt költöttek a hallgatók zenére. Ha csak a 15% részesedésükkel számolunk, ebből 180 millió dollár (több, mint 65 milliárd forint) landolt a cégnél. A Bandcamp tehát remekül belőtte, hogy hol van a középút a nonprofit működés és kizsákmányolás között. Nem csoda, hogy kis túlzással színtereket tartanak fönt, hiszen nagyon sok, nem kereskedelmi fókuszú zenei közeg talált otthonra a felületen az évek során.
„Egy saját webshop üzemeltetése nem kis összeg, ezt váltja ki nálunk a Bandcamp” – meséli Pentelényi Pál (Dj Gandharva), a BudaBeats kiadó egyik alapítója és a hazai független kiadókat tömörítő Independent Label Fair feje. „Arról nem is beszélve, hogy az elérés, amit produkál a dolog, egyébként elkerülné a kiadó saját weboldalát. Persze lehet Bandcamp nélkül is kiadót csinálni, de sokat segít ez a rendszer.”
A BudaBeats például jelen van a hazai lemezboltokban, külföldön pedig egy disztribúciós hálózaton keresztül terjesztik a kiadványaikat, de Pentelényi arról mesélt, hogy a saját eladásaiknak egy jelentős százalékát Bandcampen keresztül bonyolítják és sok a visszatérő vásárlójuk, néha olyan, egészen meglepő helyekről, mint például Japán. A kiadó másik vezetőjével, Fonyódi Ákossal (Von Yodi) egyetértenek abban, hogy
„egy bizonyos méret alatt és saját webshop híján nem teheted meg, hogy ne legyél fent a Bandcampen.”
Mindezek mellett pedig a felület másik komoly sikersztorija a Bandcamp Daily, a Bandcamp saját zenei újságja. A Daily-n csak bandcampes előadókból táplálkozva közölnek kritikákat, interjúkat, listákat és komplett színtereket bemutató anyagokat, válogatásokat a havi megjelenésekből. A Bandcampre tehát nem csak kontrollálhatatlan mennyiségben ömlik a zene, de a felület folyamatosan kurálja a felkerülő megjelenéseket, ez a tevékenység pedig túlmutat a sima zeneajánláson, inkább globális méretű kulturális missziónak nevezhető.
Az időközben külön applikációt fejlesztő Bandcampre tehát még most, a Spotify és Apple Music uralma alatt is valós alternatívaként lehet tekinteni. Azaz lehetett tekinteni, mert a tulajdonosváltások óta egyre bizonytalanabb a felület sorsa.
A vég kezdete
Már 2022-ben sok kérdést vetett fel, hogy mit akar a 40 százalékban kínai tulajdonban lévő, az utóbbi években botrányairól híres, többek között a Fortnite-ot jegyző Epic Games a Bandcamppel. A vásárlás még úgy is meglepő volt, hogy az Epic-től egyébként nem áll távol a zene, hiszen a Fortnite-ban adott már koncertet Marshmello, Ariana Grande és Travis Scott is.
A Kotaku belsős információi szerint 273 millió dolláros, azaz csaknem 100 milliárd forint értékű adásvételről hiába számolt be mind az Epic, mind a Bandcamp vezetése hatalmas lehetőségként, a Bandcamp körüli közösség szkeptikus volt. Az Epic azzal érvelt, hogy a platformon nem lesz szemmel látható változás, az előadók százalékai és a Bandcamp Friday-ek is maradnak. Csupán egy jóval nagyobb cégháttér kerül a Bandcamp mögé, illetve az Epic vezérigazgatója által fejlesztett és birtokolt Unreal Engine nyújtotta szolgáltatásokhoz is elérhetők lesznek a felület számára. Kiaknázatlan lehetőségeket láttak még a videójáték-zenék piacán is, amelyek egyébként a független közösségeknek köszönhetően már korábban is megtalálták helyüket a Bandcampen.
Az oldal felhasználói azonban tartottak attól, hogy kedvenc zenei felületükre egy techóriás teszi rá a kezét, amely valószínűleg nem osztja majd a Bandcamp fair-trade nézeteit. Ezzel szemben aztán a dolgok egy ideig úgy mentek tovább, mintha mi sem történt volna. Bár az Epic nem szólt bele a Bandcamp működésébe (legalábbis látványos módon nem), az oldal dolgozói idén májusban bejelentették, hogy szakszervezetet alapítanak, amely az Epic vezetésével szemben képviseli a dolgozók jogait.
Valószínűleg megérezhettek valamit, mert az Epic később váratlanul bejelentette, hogy leépítésbe kezd (összesen 830 dolgozónak intettek búcsút), aminek részeként belül a Bandcampet is eladják. Az új tulaj pedig egy Songtradr nevű zenei licencekkel foglalkozó cég lett, amely a körülbelül százhúsz Bandcamp-dolgozónak csak a felét alkalmazza tovább, a többieknek (köztük bizonyos hírek szerint a teljes Bandcamp Daily stábnak) fel is út, le is út.
A Songtradr ráadásul hiába fogadkozik sajtóközleményben, hogy nem rombolják szét a Bandcampet, egyelőre a szakszervezetet sem ismerték el. Így a szakszervezet hátrányból vonul újra harcba, hogy elérje minél több ember további alkalmazását, vagy legalább kártalanítását.
Biztosan kevesebb saját tartalom lesz az oldalon
A Songtradr profitorientált cég, amely más vállalatoknak és tartalomgyártóknak licencel zenét reklám- és egyéb tartalmakhoz. Azaz a Bandcamp szöges ellentéte, így egyelőre nagy kérdés, mi lehet a céljuk a platformmal. Kézenfekvő, hogy az együttállás megkönnyítené az esetleges licencelést a Bandcamp előadóinak számára, igaz, az kérdéses, ezt ők szeretnék-e.
Elértünk az ügyben egy névtelenséget kérő független szerzőt, aki többször is írt a Bandcamp Dailyre. Az elbocsátások szerinte a szakszervezeti tagokat vették célba, és a Daily stábja közül mindössze három főt (J. Edward Keyes szerkesztő igazgatót, Zoe Camp szerzőt és egy ismeretlen harmadik személyt) vett át a Songtradr. Bármennyire is fogadkozik tehát a cég, hogy minden marad a régiben, forrásunk szerint ez a Daily esetében egyáltalán nem biztos, hiszen sokkal kevesebb cikkre számíthatunk, és akár korábban jóváhagyott, vagy megjelent írásokat is visszavonhatnak.
Az általunk elért szerző utoljára szeptember elején küldött anyagot JJ Skolniknak, a Bandcamp Daily főszerkesztőjének, amire csupán egy havi szabadságáról szóló automatikus válasz érkezett. Ezután a szerkesztőt, Keyes-t kereste fel, aki aztán Zoe Camphez irányította szerkesztésre. Utóbbi sokáig nem kereste, így ismét Keyes-hez fordult, aki ennyit válaszolt:
„Azt hiszem, Zoe Camp még része a Bandcampnek… Kérlek, legyél türelemmel amíg lezajlik a váltás.”
Skolnik azóta a Twitteren jelentette be, hogy őt is kirúgták.
A helyzet tehát aggasztó, hiszen nem csak a Bandcampen fellelhető milliónyi előadó, album, dal és merch-tárgy sorsa forog kockán, de talán a független zene egyik utolsó nagy bástyája kapott most (újabb) végzetes találatot. A Songtradr Pitchforknak küldött nyilatkozata szintén nem sok jót sejtet:
Az elmúlt néhány évben a Bandcamp működési költségei jelentősen megnőttek. Korrekcióra van szükség ahhoz, hogy egy fenntartható és egészségesen működő vállalat maradjon, amely képes kiszolgálni a művészek és rajongók közösségét. Egy átfogó értékelés után, valamint a gördülékeny munkát szem előtt tartva a Bandcamp alkalmazottainak 50%-a elfogadta a Songtradr ajánlatát.
A BudaBeats példája mutatja be a legjobban, mennyit tud(ott) segíteni a Bandcamp a legkülönfélébb független zenészeknek, kiadóknak, és miért is annyira aggasztó a körülötte kialakult helyzet. „A Bandcamp sokat segített a láthatóságunkban az évek során, onnantól kezdve, hogy a magyar Exotic Jazz válogatásunk bekerült a Bandcamp Daily ajánlójába, egész odáig, hogy az oaklandi Bandcamp Store-ba berendeltek egy adag Budabeats kiadványt, mert fontosnak találták reprezentálni a kiadónkat a boltjukban. Ezek mind érezhető hatást gyakoroltak az ismertségünkre” – meséli Pentelényi.
Fonyódi Ákos is arról beszélt, hogy a Bandcamp más zenei platformokhoz képest egy kifejezetten szimpatikus és barátságos működést folytat. Legalábbis folytatott eddig. „Ezek a machinációk általában egész más irányt szoktak kijelölni a későbbiekre, csak remélni tudjuk, hogy a Bandcamp nem indul el a lassú önmegsemmisítés útján.”
