Az indie kifejezés a zenében eredetileg ugyebár a nagykiadóktól függetlenül megjelent zenékre vonatkozott, azonban az indie rock műfaji megnevezővel az elmúlt évtizedekben számos értelmezést kapott. Az eredeti indie rock zenék (Sonic Youth, Dinosaur Jr., Pixies) óriási hatással voltak a '90-es évek két nagy hullámára, az amerikai grunge-ra és a britpopra, miközben maga a független része ennek a vonalnak ott ért véget, amikor a fent említett zenekarok egy része nagy kiadóknál hozott ki lemezeket. Az újabb kereskedelmi áttörés pedig az ezredforduló környékén jött, amikor a garázsrock és posztpunk által inspirálva sokadvirágzását élte a műfaj az olyan zenekaroknak köszönhetően, mint a Strokes, az Interpol, az Arctic Monkeys vagy a Bloc Party.
Ez a féle indie rock egyszerre tűnt autentikusnak, de számított mégis mainstreamnek, és ugyan az ezredforduló környéki zenekarok közül csak kevesen tudtak ma is igazán nagy zenekarok maradni (talán csak a Muse és az Arctic Monkeys ilyen), a máig aktív együttesek nagy része pedig elvesztette a trendteremtő hatását, ahogy a 2010-es évekre egyre háttérbe szorult a rockzene a mainstreamben.
A hiphop, a pop és a reggaeton elképesztő térhódításának árnyékában hosszú éveken át nehéz is volt megállapítani, hogy mi számít indie rocknak, az új brit és amerikai népszerű utódok (Bastille, Mumford & Sons, The 1975) közel sem hatottak annyira erősen a rockzenére, mint elődeik. Mi sem bizonyíthatná ezt jobban, mint az, hogy az ezredforduló nagy indie rock divatja rendesen beszivárgott Magyarországra is, és volt budapesti színtér is.
Mindezekkel párhuzamosan az indie rockra jellemző hangzású zenék ugyanúgy készültek a háttérben, bár feltűnően kevés figyelmet kaptak. A poszt-brexit gitárzenével van ugyan némi áthallás, ott azonban épp a kísérletezésre való nagyobb hajlam választja le ezeket a brit együtteseket az ezredfordulós indie hangzástól. Az amerikaiaknál pedig a 2010-es évek nagy pszichedelikus és garázsrock divatja szorította külső sávba a korai Strokes, Arctic Monkeys vagy Libertines hangzását imitáló zenekarokat.
Az eheti playlistünkben olyan zenekaroktól válogattunk, akik 2013 és 2023 között egyébként remek és izgalmas albumokat hoztak ki, de már közel sem kaptak annyi figyelmet. Ugyan pár zenekar körül érezhetően fokozódik a figyelem (Geese, Kiwi jr., Illuminati Hotties, Deeper), de azért érezni, hogy a következő nagy stadionzenekar nem innen fog kikerülni. Cserébe rengeteg olyan zenét készítenek, amivel szépen be lehet tölteni azt az űrt, amit a 2000-es évek ronggyá hallgatott indie himnuszai hagytak az emberben. Ebben a playlistben egyébként kevésbé van jelen a posztpunk, mert ennek az alzsánernek meg épp mostanában van óriási divatja az R&B és hiphop (!!!) körökben, ezért ott most teljesen másmilyen folyamatok zajlanak.