Könnyű lenne ráfogni 2023-ra, hogy gyenge év volt a mainstream zenében. Ha viszont közelebbről nézünk az idei megjelenésekre, világossá válik, hogy rég volt ennyire izgalmas időszak albumok tekintetében. Bár idén új nagylemezzel jelentkeztek olyan nagyágyúk, mint Travis Scott, Taylor Swfit, Drake, Bad Bunny és Ed Sheeran, a Telex szerzői szerint mégsem az ő környékükön kell keresni 2023 legjobb külföldi lemezeit. Elképesztő mennyiségű új zene jelenik meg egy évben, emiatt ezúttal nem egy konszenzusos listára törekedtünk, inkább a Telex újságíróinak év végi lemezlistáit mutatjuk be egy-egy kommentárral.
Bicsérdi-Fülöp Ádám
Az idei évben nekem onnan érkezett pozitív meglepetés zenében, ahonnan már nem vártam akkora újítást. Minden Protomartyr-lemezt kiemelkedőnek tartok, de az idei, filmzenés megoldásokat és még direktebb szövegeket rejtő albumuk még az eddigieknél is jobban megrázott. Nagyon mélyre ment Youth Lagoon visszatérése is, nem csak az előadó halálközeli élménye miatt, egyszerűen meglepett ez a csupasz és brutális vallomás. A Yo La Tengo vagy a Slowdive pedig több évtizedes aktív működés után is képes a saját életművén belül is kimagaslót alkotni.
Több olyan lemez (Slowthai, Roisín Murphy, Noname) is nagyon tetszett idén, amik elhalványultak az előadók ellentmondásos ügyei vagy megszólalásai miatt. Nekem ez is az év egyik fő tanulsága volt, hogy most már állandóan meg kell birkózni azzal, ha egy lemezt le kell választani az előadó egyéb megnyilvánulásairól. És persze ez az év is bőven hozott felfedezést: imádtam az En Attendant Ana stereolabes zakatolását, a Bdrmm nagyon a saját képére formálta a shoegaze és posztrock hatásokat, és Sofia Kourtesisé volt számomra az év legemlékezetesebb elektronikus lemeze.
- Protomartyr: Formal Growth in the Desert
- Youth Lagoon: Heaven is a Junkyard
- Wednesday: Rat Saw God
- Roisín Murphy & DJ Koze: Hit Parade
- Unknown Mortal Orchestra: V
- Slowdive: Everything is Alive
- Jessie Ware: That! Feels Good!
- Bdrmm: I Don’t Know
- Fever Ray: Radical Romantics
- Kali Uchis: Red Moon in Venus
- Slowthai: UGLY
- Noname: Sundial
- En Attendant Ana: Principia
- Yo La Tengo: This Stupid World
- Young Fathers: Heavy Heavy
- Sampha: Lahai
- Sofia Kourtesis: Madres
- Algiers: Shook
- Bar Italia: Tracey Denim
- Palehound: Eye On The Bat
Kersner Máté
Rettentően izgalmas és pezsgő volt a zenében az idei év, ami alatt rengeteg A listás előadó és kisebb, de a sajtó által felmagasztalt közönségkedvenc adott ki nagylemezt; ekkora mozgolódás talán csak a Covid előtt volt utoljára. Nagyívű debütálások (Kara Jackson Poet Laureate-díjas költőnőtől és Grian Chattentől, a Fontaines D.C. énekeséig), remek érzékkel újraprogramozott karrierek (Lil Yachty pszichedelikus albuma) és lehengerlő visszatérések. Ezekkel a kulcsszavakkal lehetne leírni 2023-at, mely során Ken Carson és Veeze megmutatta, hol áll jelenleg a határokat rég nem ismerő trapzene, Sampha, Youth Lagoon, a Young Fathers és Anohni pedig olyan finom, de katartikus erővel törték meg a csendet sok év után, hogy azt még biztosan sokáig fogjuk emlegetni.
MIKE egyre érettebb lemeze pedig zeneileg szerteágazóbb, mint valaha, Slauson Malone 1 első, Warpnál kiadott kísérleti lemeze olyan atmoszférát teremt hangszerekkel, neszekkel, és elhaló-feléledő mantrákkal, amire maximum Tim Hecker volt képes még idén. Mitski és Caroline Polachek végleg királynői státuszba kerültek, King Krule pedig előhozta a dallamosabb énjét. Yves Tumor pedig pont az az őrült színpadmester, akire mind vártunk ebben a világvége felé araszoló cirkuszban. Hasonló magasságokat kívánok 2024-re is, ha lehet.
- Anohni: My Back Was A Bridge For You To Cross
- Lil Yachty: Let's Start Here
- King Krule: Space Heavy
- Kara Jackson: Why Does the Earth Give Us People to Love?
- Yves Tumor: Praise A Lord Who Chews But Which Does Not Consume
- MIKE: Burning Desire
- Veeze: Ganger
- Sampha: Lahai
- Slauson Malone 1: Excelsior
- Grian Chatten: Chaos For The Fly
- Youth Lagoon: Heaven Is a Junkyard
- Caroline Polachek: Desire, I Want To Turn Into You
- Mitski: The Land Is Inhospitable and So Are We
- Billy Woods & Kenny Segal: Maps
- Espen Eriksen Trio with Andy Sheppard: As Good As It Gets
- Earl Sweatshirt & The Alchemist: Voir Dire
- Ken Carson: A Great Chaos
- McKinley Dixon: Beloved! Paradise! Jazz!?
- Young Fathers: Heavy Heavy
- Tim Hecker: No Highs
Antal Bálint
Az idei év kimagasló megjelenései érdekes módon az év első felében, leginkább február-márciusban láttak napvilágot. Ebben a szűk, egy hónapos időszakban jelentette meg nagylemezét Caroline Polachek, Yves Tumor, Skrillex, a 100 gecs, az Unknown Mortal Orchestra, a Liturgy, illetve JPEGMAFIA is Danny Brownnal közösen. Az én listámon ezek mellett helyet kapott két legendás alkotó is, DJ Shadow és John Zorn lemezei is remek anyagok. A választásaim ezeken kívül kisebb előadókra estek, az Agriculture nevű Los Angeles-i atmoszférikus black metal zenekar bemutatkozó nagylemeze vagy a Blue Dolphin nevű rövid életű texasi punkzenekar posztumusz albuma szintén üde színfoltjai voltak az idei évnek. Az év lemeze nálam csont nélkül a Liturgy 93696 című albuma, ami a maga másfél órájával egy velőtrázó, monumentális alkotásként tornyosult az idei felhozatal fölé.
- Skrillex: Quest for Fire
- 100 gecs: 10,000 gecs
- Liturgy: 93696
- Closet Witch: Chiaroscuro
- Agriculture: Agriculture
- Ana Frango Elétrico: Me Chama De Gato Que Eu Sou Sua
- John Zorn: PARRHESIASTES
- Caroline Polachek: Desire, I Want To Turn Into You
- Yves Tumor: Praise A Lord Who Chews But Which Does Not Consume
- JPEGMAFIA & Danny Brown: SCARING THE HOES
- Jessie Ware: That! Feels Good!
- Unkown Mortal Orchestra: V
- Nourished by Time: Erotic Probiotic 2
- Billy Woods & Kenny Segal: Maps
- Belgrado: Intra Apogeum
- Myrkur: Spine
- DJ Shadow: Action Adventure
- André 3000: New Blue Sun
- Blue Dolphin: Robert's Lafitt
- Gas Lab: Vision
Sajó Dávid
A többiekkel ellentétben szerintem ez egy kifejezetten gyenge év volt új zenék tekintetében, és nem csak azért, mert az igazán nagy előadók rendre bántóan közepes anyagokkal jelentkeztek idén. Hiába mainstream a hiphop, továbbra is nehéz elejétől a végéig remek raplemezeket találni, idén nálam ezt csak két kollablemez (Billy Woods & Kenny Segal, illetve JPEGMAFIA és Danny Brown) ugrotta meg. Az egyetlen kifejezetten mainstream lemez, ami tetszett, az Olivia Rodrigóé volt, és nagyon élveztem a Queens of the Stone visszatérését is, bár ez az album egyértelműen a korábbi lemezeik hangzását idézi meg zéró kísérletezéssel.
Ami érdekes, hogy egyre több nem angolszász gitárzenét hallgatok (a holland Pip Blom vagy a francia En Attendant Ana), de zajosabb rockzenéből alig-alig volt nekem való megjelenés (kivétel a Murder Capital, Shame vagy a Fucked Up). Sok mindent elmond erről a korszakról például, hogy a legjobb posztpunk zenéket manapság egy elektronikus produceri irányból érkező előadó szállítja (Yves Tumor), ahogy az is, hogy az ausztrál garázsrock színtérből idén mindössze a csak csajokból álló Teen Jesus & The Jean Teasers tudott nálam beakadni. Nálam egyértelműen év legjobb lemeze idén nem volt, de ha muszáj lenne választani, napokig vacillálnék a Young Fathers és PinkPantheress között.
- The Murder Capital: Gigi’s Recovery
- Fucked Up: One Day
- Olivia Rodrigo: Guts
- Shame: Food For Worms
- The Drums: Jonny
- Young Fathers: Heavy Heavy
- En Attendant Ana: Principia
- 100 Gecs: 10,000 gecs
- JW Francis: Dream House
- The Arcs: Electrophonic Chronic
- Boygenius: The Record
- Yves Tumor: Praise the Lord Who Chews But Which Does Not Consume
- PinkPantheress: Heaven knows
- JPEGMAFIA & Danny Brown: SCARING THE HOES
- Teen Jesus & the Jean Teasers: I Love You
- Queens of the Stone Age: In Times New Roman…
- Pip Blom: Bobbie
- Billy Woods & Kenny Segal: Maps
- Kali Uchis: Red Moon in Venus
- James Blake: Playing Robots Into Heaven
Flachner Balázs
Fura év volt az idei, mert az elmúlt tíz évben sosem hallgattam annyira kevés zenét, mint most, és elsőre azt hittem, hogy nem is nagyon pörögtek nálam idei cuccok, de végül simán összeszedtem húsz lemezt, amit szerettem, és bőven tudnék sorolni még. Idei hot take-ek: a Sleep Token egy diétás régi TesseracT, de nem is olyan rossz. A Babymetal úgy is állati szórakoztató, hogy minden szám kísértetiesen hasonlít valamire (a Divine Attack eleje konkrétan 2010 körüli In Flames), Skrillex továbbra sem tud hibázni (leszámítva a Jack Ü-t), Poppynak minden műfaj jól áll, az Enter Shikari még mindig tud bangereket írni, Nicole Dollanganger pedig az, ami Lana Del Rey lehetne, ha az NFR!-en kívül is lenne tényleg jó lemeze. És ha már Caroline Polachek, az év koncertélménye: amikor Lorde-dal közösen nyomták le a Green Lightot a Szigeten.
- Babymetal: The Other One
- Enter Shikari: A Kiss for the Whole World
- Caroline Polachek: Desire, I Want To Turn Into You
- boygenius: The Record
- Skrillex: A Quest for Fire
- Poppy: Zig
- Swans: The Beggar
- Tim Hecker: No Highs
- 100gecs: 10,000 Gecs
- Liturgy: 93696
- Nicole Dollanganger: Married in Mount Airy
- Martin Kohlstedt: Feld
- JPEGMAFIA & Danny Brown: SCARING THE HOES
- death's dynamic shroud: Keys To The Gate
- Sigur Rós: ÁTTA
- Sleep Token: Take Me Back To Eden
- Oneohtrix Point Never: Again
- Overmono: Good Lies
- M83: Fantasy
- Katatonia: Sky Void of Stars
Az After szerzőinek kedvenc 2023-as zenéiből összeállított playlist itt érhető el: