A kultúrpolitika elvei világosak: aki nem azt szajkózza, amit elvárnak tőle, az nem kap pénzt
– nyilatkozta a Magyar Hangnak Alföldi Róbert, aki szerint az alkotók ebbe a művészi és egzisztenciális bizonytalanságba előbb-utóbb belefáradnak. A színész-rendező egyelőre csak nyomtatásban elérhető (és hozzánk a 444.hu átiratában eljutó) szavai szerint
amennyiben marad a jelenlegi rendszer vagy még ennél is rosszabb jön, akkor a független társulatok megszűnhetnek.
Alföldi komor diagnózisa szerint a kultúra minden területén ez a végcél, „csak azok maradnak talpon, akik a hatalom üzenetét közvetítik”. A művész semmi esélyt nem lát arra, hogy a független színházak túlélhetik ezt a rendszert. Ő maga nem keresi a hatalom kegyeit, „szembe is köpné magát és az elmúlt harminc évét”, ha így tenne.
Alföldi arról is beszélt, hogy érteni véli Vidnyánszky Attilát, a Nemzeti Színház igazgatóját, hiszen mindketten átélték ugyanazt. Vidnyánszky az ő olvasatában úgy érzi, hogy a színházi szakma nem fogadta be, cselekedeteit az ebből fakadó sértettség motiválja. „Választhatjuk azt az utat, amelyen az említett úriember elindult, és elpusztíthatunk mindent, ami az utunkba kerül – mondta. – Vagy akár szembe is nézhetünk a problémával, elfogadhatjuk a helyzetet, és így nem a haragból fogalmazzuk meg önmagunkat.” Alföldi szerint sértett ember nem tud hiteles művészi pályát építeni,
a sértettség kizárja a szabadságot.
Egy évvel ezelőtt a Telexnek adott interjújában Alföldi azt állította, hogy neki mostanra fogyott el az ereje és a hite, ami az ország jelenlegi helyzetét illeti, „lemerült a közéleti akkumulátora”. Ahogy azonban a legújabb Alföldi-rendezés nyári bemutatójáról írt kritikánkból is kiderül, ez a közéleti akkumulátor gyorsan feltöltődött.