Az internet, a nosztalgia és az antik kultúra szülte az elmúlt 10 év egyik legfontosabb zenei irányzatát

Vasárnap a vaporwave egyik alapvetésének számító Blank Banshee fellép Budapesten az Akváriumban. Ennek apropójából nehéz elmenni a 2010-es évek hajnalán burjánzani kezdő esztétika és zenei stílusirányzat mellett. Egy elvitathatatlan jelenségről van szó, melyben egyesült a digitális az antikkal (és analóggal), a retró a futurisztikussal és a távol-keleti a tengerentúlival (és nyugatival).

Az ilyesféle megjelenéssel hódító vaporwave-hez zeneileg kellett

• sok elektronika;
• city pop;
• chillwave és synthwave;
• ambient;
• R&B;
• smooth jazz;
• sokszor jogosítatlan, sok helyről összeszedett és szétvagdosott minták;
• liftzene;
• olykor bossa nova is;
• és lényegében minden műfaj, amelyhez elég izgalmasan lehet nyúlni.

Vizuális megjelenésében pedig vegyült egymással

• az antik görög- és a japán kultúra (írásjelek, antik szobrok);
• a retró videójátékok és játékkonzolok világa (Gameboy, Nintendo);
• a Windows 95- és 98 arculata;
• az animekultúra;
• a '80-as évek neonlila és pink univerzuma;
• pálmafák, a vízi élővilág,
• és a fogyasztói társadalom márkalogók (Nike, Adidas), Fiji ásványvíz és az Arizona tea képében.

És mindeközben a vibráló albumborítókat és fanartokat belengte valamiféle színes melankólia, a halandóság tudata (lásd: az Evian logója helyett „death”-felirat egy párnára vasalva, Windows-hibaüzenet a halálról), olykor viszont a ragyogó pompa, remény, nyugalom és fenségesség sugárzott belőlük, éppígy a zenékből is.

Mindennek tökéletes összegzése Yung Lean legtöbb korai videóklipje, aki hozzájárult az új internet aranykorát elhozó stílusirányzat elterjesztéséhez és popkultúrába emeléséhez, ő maga viszont műfaji szempontból cloud rapet és trapet csinált, az igazi alapvetésnek közel sem ő számít.

Műfajindítónak ugyanis sokan ezt az „angel” nevezetű a 14 évvel ezelőtti YouTube-feltöltést tartják, amit Daniel Lopatinhoz (Oneohtrix Point Never) kötnek. De ilyen az ikonikus Chuck Person's Eccojams Vol. 1 is tőle, a sajtó többnyire ehhez köti az irányzat kezdetét. Sőt, sokan nem tudják, hogy a JPEGMAFIA nevű ismert rapper korai alteregója, Devon Hendrix is hozzájárult a hangzás és a későbbi stílus megalapozásához már idejekorán, nagyjából 2009 körül.

Ezután jött Yung Lean a vaporwave ihlette klipjeivel és a Tumblr a maga vibráló gifjeivel és álomszerű fotóival, az esztétika és a vaporwave-zene pedig a popkultúra része lett. Sőt, talán azt is mondhatjuk, hogy láthatatlanul és a felszín alatt még ma is hat (a Design Boom szerint nagy visszatérő trend lehet még belőle a dizájn világában), vitatott leáldozása után pedig új irányzatok váltották fel, melyeket ma főleg a Z generáció tud magáénak. Ilyen a hyperpop, a hypertrap és a glitchcore, ami vizuálisan és talán zeneileg sem tudna létezni a vaporwave direkt vagy indirekt behatásai nélkül.

Azt újabban vitatják, hogy releváns-e még a vaporwave, illetve lehet-e egyáltalán még a zeneipar értelmezhető részét képező műfajként beszélni róla, az idén új albumot (4D) kihozó és Budapesten fellépő Blank Banshee lénye – és diszkográfiája – viszont tökéletes apropó a nosztalgiára és az újrafelfedezésre. Ez még nem jelenti azt, hogy az irányzat halott; Flachner Balázs, a Telex újságírója így összegezte a stílusirányzat utóéletét 2022-ben:

„A synthwave és a vaporwave is jóval kevésbé népszerű, mint tíz vagy akár csak két éve, dacára annak, hogy a producerek még mindig ontják magukból a jobbnál jobb lemezeket.”

A mindenhonnan is mintázó vaporwave esetében a kezdetek óta kritikus kérdés a jogosítás és a minták jogi tisztázása, így jó néhány klasszikus (Floral Shoppe, Chuck Person's Eccojams Vol. 1) nincs is fent a Spotify vagy egyéb zene streaming szolgáltatók kínálatában.

Ami viszont Spotify-on elérhető és korábban nagy hatású volt, az a Telex After 10. lejátszási listájának részét képezi.