Az RTL új, Kanapéhuszárok című műsora kicsit olyan, mint a mémek, amelyek az MTV szépemlékű, Pimp My Ride című műsoráról születtek. Ebben az amerikai rapper Xzibit és csapata különböző emberek leharcolt autóit újította fel, de annyira elmebeteg módon túltolva, hogy sokszor szinte nem is maradt olyan felület az autókon, amibe ne építettek volna legalább egy LCD-kijelzőt. Ha ugyanis nem lett volna elég csak simán bambulni a tévét, akkor a Kanapéhuszárokban azt nézhetjük, ahogy más emberek néznek tévéműsorokat. Nem hangzik szórakoztatónak? Sajnos nem is az.
Ha maguk a reakciók laposak
A műsor koncepciója Angliából indult, ott Gogglebox címen 10 év alatt már 22 évadot megélt az elsőre furának hangzó reality, amit azóta minket is beleértve 26 másik ország is átvett. A nem túl megkapó című Kanapéhuszárok tehát egy létező formátumot szeretne meghonosítani nálunk, meglovagolva az elmúlt évek Youtube-os reakcióvideóinak sikerét is, amikor emberek mások videóit, zenéit, tartalmait nézik, és arra reagálnak, ráadásul nem is akármekkora sikerrel. A legnagyobb, szinte kizárólag ilyen videókat gyártó Reaction Time nevű csatornának például 14 millió követője van.
A műfaj rákfenéje azonban, nem túl meglepő módon, hogyha a reakciók laposak. Ha azok, akiknek a feladata a megtekintett tartalom még érdekesebbé tétele lenne, nem viccesek, vagy érdekesek, az egész koncepció nagyon hamar elvérzik. Sokan abba a hibába esnek, hogy kvázi sportkommentátorként a műsorokkal, videókkal egyidőben narrálják az eseményeket, teljesen feleslegesen, hiszen mi magunk is jól látjuk ugyanazt, amit ők. Na ebből nincs hiány a Kanapéhuszárokban sem.
Tóth Gabi, Puzsér Róbert és egy kis TLC is előkerül
A Gogglebox nagy erőssége, hogy mindig színes társaságot, és sokszor kimondottan harsány civileket válogatnak össze, hogy azok aztán jól szétsavazzák vagy dicsérjék a látottakat. Hasonlót próbált meg tető alá hozni az RTL is, idős házaspártól kezdve, sokgyerekes családon keresztül, anya-fia pároson át a testvérpárig mindenféle karakterrel együtt nézhetjük a legkülönbözőbb médiumok legkülönbözőbb műsorainak kivágott részeit. A választék meglepően színes, ráadásul az RTL nem csak a saját műsoraiból válogat, hanem (eddig talán példátlan módon) csomó más forrásból, köztük a konkurenciától is.
A Sztárbox, a Házasodna a gazda, vagy a Voice mellé befért a TV2-ről az Ázsia Expressz fináléja, a Dancing With The Stars egy jelenete, vagy Tóth Gabi produkciója a Sztárban sztár leszekből. A műsorkészítők pedig kimondottan jól kurálják saját magukat, mert a botrányhősnő táncos produkciója után Puzsér Róbert témához kapcsolódó okfejtését is megnézetik az alanyokkal, annak ellenére, hogy az egyébként a Spirit FM-en futó Önkényes egyik epizódjában hangzik el.
A nézők viszont – akik itt most ugye egyszerre szereplők is – körülbelül annyira lelkesek a látottak iránt, mint mi irántuk. Középszerű egysorosok, pusztító megfejtések és olyan kaliberű poénok jellemzik a műsort, amiket tényleg mindenki elsüt otthon a kanapén (ebből a szempontból tehát legalább autentikus a Kanapéhuszárok), csak éppen azok a mondatok nem kerülnek be a tévébe.
A csúcspontok közé tartozik, amikor az iráni testvérpár Alya és Jusuf kutyái közül az egyik először kisebb, majd nagyobb dolgát is elvégzi a lakásban, vagy amikor Zsuzsa felhívja barátja, József figyelmét egy formás fenékre, a férfi azonban lemarad a látványról.
A legfárasztóbb talán a ránézésre maximum 19-20 éves srácokból álló csapat. Ők hahotázva röhögnek azon, hogy egyikük annyival kommentálja, hogy Bódy Margó Nagyecsedről származik, hogy
„Mi, nagy a csecsed?”.
De nem kell félteni az említett testvérpárt sem, akik a TLC Kifogytam a bőrömből című műsoráról megállapítják, hogy „tök jó, hogy ilyen fejlett a tudomány – szarból nagyon komoly várat lehet építeni!”
Az is szembeötlő, mennyit számít, hogy képernyős szereplésben képzetlen embereket nézünk, hiszen sokszor egyszerűen nem érteni, mit mondanak a szereplők. Ez a gyerekek esetében még talán érthető, a legtöbb felnőtt szereplőnek azonban szintén volt legalább egy-egy olyan gondolatmenete a műsorban, amiből semmit nem lehetett érteni. Ami mondjuk nem olyan nagy baj, mert maximum arról maradunk le, hogy Éva véletlenül, vagy direkt verte le a kanapéról az Angry Birds-ös plüsst, vagy hogy akkor most végtére is Kati néni szerint Ördög Nóra aranyos, vagy inkább idegesítő?
Mi is akar ez lenni?
A Kanapéhuszárok egyik nagy gyengéje, hogy teljesen céltalan. Helyezhetné a hangsúlyt az RTL a műsorokra és a bevágott jelenetekre, lehetne ez egy reakciókkal teletűzdelt „felzárkóztató reality”, arról, hogy milyen műsorokat láthattunk az adott héten a kereskedelmi tévékben. De ehhez frappánsabb reakciókra, hosszabban bevágott jelenetekre lenne szükség, mert utóbbiak is annyira nyúlfarknyiak, hogy semmi értelmes nem hámozható ki belőlük.
Lehetne ebből egyfajta celeb-akadémia is, simán elképzelhető lenne, hogy az RTL itt neveli ki a következő Papaszitákat és leendő Való Világ szereplőket. De ehhez sajnos túl lapos a szereplőgárda, és habár megvan a romantikája, ha átlagemberek szerepelnek a tévéképernyőn, ebben az esetben ez inkább simán csak unalmas.
Vagy egy kis fantáziával faraghatna az RTL ajánlóműsort is a Kanapéhuszárokból. A reklámok közé tűzdelt ajánlók helyett egy-egy rövid jelenetet nézhetnénk meg abból, ahogyan más emberek nézik magát az ajánlott műsort, közben pedig jókat derülhetnénk a vicces, frappáns, vagy legalábbis valamilyen reakcióikon. Már ha lennének ilyenek.
A Kanapéhuszárok mindezek helyett viszont leginkább csak egy furcsa szörnyszülött érdektelen emberekkel, teljesen indokolatlan narrátorral, fárasztó és néhol kifejezetten olcsó, alpári humorral, ami valahogy eléri azt, hogy az amúgy is botrányosan hosszú tévéműsorok egyszerre legyenek ezer rövid részre vagdosva és egy kicsit még unalmasabbá téve. Ráadásul a körülbelül 40-50 perces műsorba azért sikerült még egy reklámblokkot is belepasszintani, amit bezzeg nem néznek velünk a Kanapéhuszárok. Szép, mondhatom.
A tévénézőket néző tévézőknél már csak két dolog lehetne metább, ha a Kanapéhuszárok Kanapéhuszárokat néznének, vagy, ha be sem kapcsolnánk a tévénket, csak leülnénk elé, és bámulnánk a saját tükörképünket. Az ijesztő az, hogy az utóbbi lehet szórakoztatóbb a Kanapéhuszároknál.