A megannyi országos szintű tüntetés, a brutális munkaerőhiány és a státusztörvény bevezetése után nem kérdés, hogy nagyon rossz helyzetben van ma Magyarországon a tanári szakma, de úgy tűnik, nyugaton sem éppen irigylésre méltó a pedagógus életpálya. Erről tanúskodik legalábbis Németország Oscar-nevezett filmje, A tanári szoba (Das Lehrerzimmer), melynek elhivatott főhőse hiába próbál friss szemlélettel tanítani, a külvilágból beszivárgó társadalmi feszültségek és az egyre mérgezőbbé váló iskolai közeg ellehetetlenítik ezt.
Carla Nowak a fiatal és lelkes tanár megvalósult ideája, aki még a matekot is emberi nyelven tudja elmagyarázni, játékokkal dobja fel a tanórákat, és végtelen empátiával fordul a diákjaihoz. Carla fejében úgy működik a világ, hogy ha tisztességgel és megértéssel viszonyul másokhoz, ők azt viszonozni fogják, a problémákat pedig mindig meg lehet értelmesen beszélni.
Ebbe a világképbe nem igazán fér bele, hogy a sorozatos iskolai lopások miatt a tanárok és az iskola vezetősége egyre jobban vegzálja a gyerekeket, utat engedve rasszista előítéleteknek is. Ezért Carla úgy dönt, hogy saját szakállára megpróbálja maga elkapni a rejtélyes tolvajt, mit sem sejtve arról, hogy naiv pillangóként igazi tornádót indít el ezzel a cselekedetével.
Bár a tanárnő próbálná diszkréten kezelni a helyzetet, a gyanúsított előállítása után kitör a botrány az iskolában. A legkisebbektől a legnagyobbakig mindenkinek megvan a véleménye a folyamatosan eszkalálódó esetről, miközben a jó szándék által vezérelt Carlát a kollégái, a diákjai és a szülők hasonló keménységgel kérik számon, és hirtelen teljesen mellékessé válik, hogy egyébként milyen tanár. Sokkal inkább az a kérdés, hogy milyen ember: elnyomó vagy áldozat?
Szembesülnie kell azzal, hogy míg az általa tanított matematikában minden logikusan levezethető, az élet nem így működik.
A tanári szoba már a sokadik film, amiben egy rossz mozdulatnak köszönhetően válik egy tanár bűnbakká, kicsiben képezve le az egész társadalom válságát. Koreeda Hirokazu Szörnyetegében a tekintélyelvű oktatási rendszer ütközik egy harcos anyukával, az egyik diák abuzálásával vádolt tanárnak pedig esélyt sem adnak a védekezésre, hiszen az iskola jó hírének védelme fontosabb az egyén igazánál.
Reisz Gábor Magyarázat mindenre című filmjében a történelemtanár által elejtett „Miért van rajtad kokárda?” kérdés miatt lesz a bukott érettségiző diákból a jobboldal mártírja, a tanárból pedig hazaáruló libsi. Hamarosan érkezik a mozikba egy másik magyar film is hasonló témában: Moldovai Katalin valós események által ihletett Elfogy a levegője, amiben az irodalomtanárt egy meleg szerelmet ábrázoló életrajzi film ajánlása miatt jelent fel az egyik szülő.
A japán és magyar filmekhez képest a Németországban játszódó A tanári szobában sokkal nagyobb szerepet játszik a gyerekek tudatossága és igazságérzete, ami egyáltalán nincs nettó pozitívumként bemutatva, sőt már-már zsarnoki szintre emelkedik. Különösen látványos ez az autoritásellenes iskolai újság íróin, akik szétcincálják Carlát egy interjú során, a lehozott cikkben pedig ugyanúgy forgatják ki a tanárnő szavait és nagyítják fel a saját narratívájukat erősítő elemeket, ahogy azt a jobboldali sajtó teszi a Magyarázat mindenrében.
Azért arról szó sincs, hogy az iskola vezetőséget terrorban tartanák a gyerekek, és az iskolaújság sem ok nélkül kéri számon őket. Carla kollégái megalázó és a tanulókat besúgásra ösztönző módszerekkel próbálják megtalálni a lopások tettesét – és ezek a jelenetek egyáltalán nem emlékeztetnek a fejünkben élő felvilágosult nyugati oktatásra.Fotó: Mozinet
A feltételezett tettesek is vélhetően egzisztenciális okokból folyamodtak lopáshoz, bár a film ezt sosem mondja ki, és sosem vált át az osztálykülönbségek nyílt kritikájába. Ahogy az is éppen csak fel van villantva, hogy Carla lengyel bevándorlóként kompenzálni akar és még jobban küzd a megfeleléséért és a beilleszkedésért, amivel pont az ellenkező hatást éri el.
A rendező Ilker Çatak Isztambulban járt iskolába társ-forgatókönyvírójával, Johannes Dunckerrel együtt, és egy ottani esetből merítettek a filmhez. De A tanári szoba sztorija nem csak emiatt érződik univerzálisnak: a lopáson túl olyan általános problémákat is feszeget, mint a tanárok túlhajszoltsága, a munkaerőhiány és az elavult tantervek.
Simán készülhetne belőle egy magyar remake is, csak éppen a címbeli tanári szoba lenne benne jóval lepusztultabb.
A magyar vonatkozás már egyébként is megvan egy Csehov puskájaként használt Rubik-kockának köszönhetően.
Çatak a szűkített, 4:3-as arányú képi világgal már megteremti a klausztrofób érzést, amit tovább erősít azzal, hogy sosem hagyjuk el az iskola területét. A Babylon Berlinből ismert Leonie Benesch törékenység és a makacsság tökéletes egyvelegét adja Carla szerepében, és a felnőtt színészek mellett a gyerek mellékszereplők is hitelesek, egy pillanatra sincs színjátszószakkör érzésünk.
Hogy Carla helyesen cselekedett-e, arra nem ad választ a film. Sőt, igazából arra sem kapunk kielégítő magyarázatot, hogy pontosan mi történt. Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen most egyébként is divatjukat élik az objektív igazság nélküli filmek, mint például az idei Arany Pálmát elnyerő Egy zuhanás anatómiája. A rejtély leleplezésénél sokkal izgalmasabb az eltérő nézőpontok ütköztetése, a párhuzamos valóságokkal való játék. Ami viszont egyértelműen lejön Çatak filmjéből, hogy az iskolák nem éppen a gyerekeket a való világtól megóvó inkubátorokok, sokkal inkább emlékeztetnek puskaporos hordóra, ahol a tanárok hozzáértése és a diákok tehetsége mit sem számít, ha valaki bedob egy égő gyufát.
A tanári szobát a Szemrevaló Filmfesztiválon láttuk. A következő vetítése Tanítanék! Filmnapokon lesz október 26-án, a mozikban pedig december 21-től lesz elérhető.