Ha a szerelemről írok, az nekem nagyon távol van a templomoktól

Kolibri vagyis Bognár Bandi üde színfoltja a magyar énekes-dalszerző színtérnek. Abban az elektronikával kevert, alapvetően mégis gitárzenére alapuló énekes-dalszerző műfajban tud egyre nagyobb tömegeket vonzani, ami némileg háttérbe szorult a pop, a rap (és a poprap) egyértelmű hazai hatalomátvétele után. Mint az adásban is kiderül, a zenész épp karrierje felívelő szakaszában hagyja itt Magyarországot és a zenekarát: másfél évre Ázsiába megy egy hosszú körútra, előtte viszont még végigturnézza a nagyobb vidéki városokat, hogy aztán Budapesten zárja az egészet. Utazása előtti utolsó portréinterjúja a Telex Afterben készült, amiben mesélt eltérő valóságok közt ingázó, burokban leélt gyerekkoráról, az előtte álló ázsiai út dilemmáiról, a hiphoppal való kapcsolatáról, és arról, hogy miért lógott ki a többiek közül a középiskolában.

A most 26 éves Bognár Bandi Szentendrén nőtt fel mélyen vallásos, keresztény családban, hat testvére közül ő a legfiatalabb. Az Afterben maga is megerősíti, hogy „egy burokban nevelkedett fel”, a méltán híres szentendrei művészvilág (A.E. Bizottság, Ricsárdgír és számos nagy hatású képzőművész) története állítása szerint teljesen kimaradt neki, anélkül kezdett zenélni, hogy mélyebben is ismerte volna szülővárosa kulturálisan is számottevő hátterét. Otthon náluk egy olyan „világi” szakma, mint a könnyűzenész nehezen volt összeegyeztethető a római katolikus neveléssel. Merthogy a zenész léttel sok morálisan megkérdőjelezhető dolog jár.

„Ilyen az éjszakai élet, az ebből eredő szerhasználat, az alkohol. Illetve önmagában az, hogy a fókuszod nem a család felé irányul. Nem leszel például otthon este a gyerekkel, ha ezt folytatod” – mondta.

Kolibri így két párhuzamos valóság, a saját burok és külvilág közt élt. „Volt egy burok, amiben felneveltek, ennek nagyon sok pozitív és negatív része is volt. Létezett a burok, meg a valóság; a kettő között nagyon sokáig ingáztam. Ez elég fárasztó volt, mert nem mindig értettem, hogy melyik micsoda. Mostanra nagyjából megvan a helyem ebben, és mondhatni tökre kicsapongó életet élek, reggel érek haza, meg ilyenek.”

Elmondta, hogy ennek ellenére hívő, imádkozni is szokott, sőt, örül, hogy mások éreznek egy valláshoz közelálló erőt a zenéiben. Ettől még nem direktben keresztény ihletésű a Kolibri-produkció: „Ha a szerelemről írok, az nekem nagyon távol van a templomoktól.”

Gyermekévei után Esztergomba járt egy bentlakásos egyházi fiúiskolába hat éven át, ahol egyel alatta járt Héra Barnabás, a Carson Coma dobos-énekese is. A hangját először Kárpátalján engedte ki igazán, ahol amolyan missziós jelleggel töltött el közel fél évet a helyi Karitásznál önkénteskedve 20 éves kora körül. Kolibri itt, az ukrajnai Nagyszőlősön favágással és dalkezdemények írásával töltötte az idejét.

Ezután szakácsnak is tanult, pincér-szakács OKJ-vel kénytelen volt kitapasztalni a vendéglátás világát, több fárasztó év után szakított a stresszes szakmával, mondván, ő túl érzékeny ehhez, a napi tizenkét óra munka mentálisan felborítja őt. Kolibri képtelen volt problémázni azon, hogy nincs kikészítve egy evőeszköz az asztalra, hisz ez „nem olyan, mintha valaki félrenavigálna egy repülőt, ez csak egy villa” – állítja. Nem meglepő, hogy érzékenysége a zeneszerzésben és az éneklésben tudott igazán kibontakozni, igaz, még gimnazista évei alatt is kinézték a társai, mivel ő nem focizott, nem balhézott és a dalai sem macsó dolgokról szóltak.

„Érzékeny voltam, honvágyam volt, nem szerettem verekedni, foci helyett pedig kosaraztam. A szövegeim nem rapszövegek voltak, és nem arról szóltak, hogy bebaszok, hanem arról, hogy megtetszett egy lány a másik suliból. Sok támadási felületet adtam.”

Kezdeti inspirációi között a Hiperkarma és a 30Y szerepelt, a Dob+basszust 7 éves korában hallotta először, a dal pedig végigkísérte az életét. Kolibri a magyar zeneipar egy érdekes korszakában robbant be, amikor kevesen hordozzák már magukon a tradicionális énekes-dalszerzői jegyeket, mindenki inkább popban vagy rapben utazik.

Mint a Telex Afterben mondta, a kiindulópont neki a gitár, ehhez nyúl először, amikor otthon dalt ír, mégis több rapet hallgat manapság, mint gitárzenét. Gyakori észrevétel, amit ő is állandóan megkap, hogy zenéjére kiválóan lehet sírni, szerinte „ez király, mert legalább megmozgat másokat.” Ha dalt ír, azt mégis előzetes elvárások vagy tervezés nélkül teszi, az sem baj, ha senkit sem mozgat meg a dala, hiszen a lényeg szerinte a játék.

„A MOME-ra jártam animációra, és ott kicsit megtanultam, hogy úgy alkossak, mintha egy játszótér lenne ez az egész, ahol kipróbálhatom az összes játékot, és akármit építhetek a homokozóban, és közben még kergetőzhetek is. Próbálok a zenére és a kreatív folyamatokra is úgy tekinteni, hogy bármit csinálhatok, ami csak jólesik. Az a fontos, hogy otthon érezzem magamat, miközben csinálom.”

Kicsivel a MOME-n megkezdett grafikusi tanulmányai előtt került be a budapesti zenész közegbe Czakó-Kuraly Sebestyén, a Platon Karataev egyik frontemberének a hatására, aki azóta közeli barátja lett. Kolibri sokáig azt hitte, hogy csak a szenvedésből lehet meríteni, az Elkaptál viszont elhozta a pozitív fordulatot, igaz, ez új lemezén, a 2023 elején kiadott Nagyon jó, Nagyon rossz, nagyon jó albumon még nem hallatszik annyira, pedig jól érzi magát.

2021-ben váltott teljesen magyar nyelvre azután, hogy eleinte angolul adott ki dalokat. „Ha kiskorom óta írok magyar verseket, akkor mi a faszért akarok angolul írni, amit nem is beszélek annyira jól, a kiejtésem meg úgyis mindig gatya lesz.”

Kolibritől nem áll távol a rapzene sem, Demodino névre keresztelt kísérleti, trapből is inspirálódó mellékprojektjéhez például sokat merít Gyuris, Lil Peep, Yung Lean vagy Mac Miller hangzásából is. Sőt, az adásban fel is merül vele kapcsolatban a túlzó, de hangzatos „magyar James Blake” jelző: a kultikus brit énekes-producerhez hasonlóan Kolibri is közel áll a hazai rapszíntérhez, közreműködője például a Co Lee-vel és Blaize-zel közös Szentélynek, énekel egy dalban, amiben Lil Frakk is rappel és több közös számot is jegyez Hundred Sinsszel, aki gyakran hiphop előadóknak producerkedik.

Arra a kérdésre, hogy nem zavarja-e hogy a legismertebb dalai mind közreműködések, azt válaszolta, hogy „Sajnos egy kicsit piszkálja az egómat. De próbálok minél jobban megszabadulni a büszkeségtől.” Emellett egy ideje tagja a szövegcentrikus hiphopra hangsúlyt helyező Wavy kollektívának is, a csapat debütáló albumán két dalban is szerepel (Nem szaladok, Plasztik).

Kolibrira a kárpátaljai kalandhoz hasonlóan küldetésszerű út vár most is, ami az adásban is kiemelt téma volt. Mint az Afterben kitért rá, másfél évre elutazik Ázsiába a barátnőjével, érintve több országot, köztük Japánt, Dél-Koreát és Indiát is. Egyesek számára mindez egy felívelő karrier szabotálásának tűnhet, Kolibri viszont nem aggódik ezen. „Ha ezt nem csinálom, akkor lehet, hogy magamat fogom ismételni még hat éven át. Amúgy meg régi célkitűzés volt, hogy mielőtt letelepedek, addig szeretnék világot látni, meg megnézni, hogy hogyan is élnek mások.” A fő cél „utolérni magad lélekben és feldolgozni mindent, ami történt ilyen kevés idő alatt.” Kint pedig bármi megtörténhet, azt a történésekre bízza, hogy készül-e zene majd az út alatt, vagy sem.

„Simán lehet, hogy megírom a következő lemezemet, az is lehet, hogy egyáltalán nem foglalkozom majd zenével. Nem szoktam sokat filózni. Inkább megyek, aztán majd történik, ami történik, próbálom élvezni, bárhova vet az élet.”

Az adás többi részében szóba került még:

• Milyen volt vendéglátásban dolgozni?
• Miért utazik el másfél évre pont a karrierje beindulásakor?
• Hivatkozhatunk-e rá úgy, mint a magyar James Blake?
• Mikor érezte magát fekete báránynak?
• Teljes értékű munkának tekinthető-e a zenészkedés?
• Mit adott neki a MOME?
• Melyik fellépéseken érzi igazán otthon magát?
• Mit tart a saját magnum opusának?

Az interjúban szereplő idézeteket az olvashatóság érdekében szerkesztve közöltük. A teljes beszélgetés meghallgatható a Telex After legújabb adásában.

Ennek az interjúnak az elkészülésekor fizetett együttműködés keretében az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) alkalmazást használtuk.