Megérte várni Travis Scott visszatérésére?

A most 32 éves, többszörös Grammy-jelölt Travis Scott Houstonból indult, akárcsak celebkollégája, Beyoncé, aki a rapper új lemezén is szerepel. Az idilli kertvárosban és nagymamájával szegénynegyedben is élő Scott zenészek mellett nőtt fel, apja soult, nagyapja jazzt játszott, ő maga pedig korán elkezdett producerkedni. Mint később nyilatkozta, eleinte nem is rapperként képzelte el magát, kezdetben épp ezért rövid életű duókban (The Classmates, The Graduates) dolgozott producerként és a MySpace-re töltögette fel első próbálkozásaikat.

Korai karriertörténete sorsszerűen épp úgy alakult, mint sok más rapperé: nagyvárosokban próbált szerencsét, haverok kanapéján és matracain szállt meg New York és Los Angeles között ingázva, otthagyta a zenei egyetemet, és végül otthonról is kidobták. Aztán mégis azon kapta magát, hogy az egyik alapjára az a T. I. rappel, akit a trap műfaj egyik úttörőjének tartanak. Az atlantai rapmogul felkarolta, kiadójához szerződtette, Travis Scott pedig 2013-ban már Kanye West oldalán dolgozott a nagy hatású, istenkomplexustól fűtött Yeezus nagylemezen, egyebek mellett azon az ominózus dalon (New Slaves) is, amiben felcsendül az Omegától a Gyöngyhajú lány, hosszas jogi huzavonát indítva.

Westtel közösen már itt megszületett az a modern, producerfókuszú hangzás, ami a felszín alatt duruzsolva végigkísérte Scott pályáját, de csak tíz évvel később, a Utopián bomlott ki teljes valójában.

A Telex After adásában is felidézzük, hogy a 2015-ös, Rodeo című debütáló albumán (amit két ígéretes mixtape előzött meg) már Justin Bieber, The Weeknd és maga Kanye West is közreműködött más illusztris figurák mellett. Az ezen szereplő Antidote remek belépőt jelentett a mainstreambe, amit Scott azóta is töretlenül ural; 2016-os és 2018-as lemeze egyaránt első helyen nyitott a Billboard slágerlistáján, közben pedig majdnem beházasodott a Kardashian klánba (Kylie Jennerrel két közös gyerekük is van), ami szintén egyértelmű ugrást jelent a karrierranglétrán az amerikai szórakoztatóiparban.

Pozíciója még annak ellenére sem ingott meg, hogy a rapper szülővárosában rendezett Astroworld fesztiválon 2021-ben kialakult tömegkatasztrófa után perek sokasága hullott a nyakába, és – bár nem ítélték el – közvetetten felelőssé tették tíz ember haláláért.

Visszatérése olajozottan zajlott, a két évvel ezelőtti tragédia előtt már emlegetett, mégis sokáig tologatott Utopiával pedig végleg bebetonozta magát. Pláne, hogy lemeze olyan jól nyitott (128 millió lejátszás a megjelenés napján, 78 millió a második napon, ami szinte példátlan), hogy azzal rögtön rekordot állított fel az idei megjelenések közt, illetve felkerült a valaha volt top öt legerősebb debütálás listájára, amin csak Drake és Taylor Swift előzi őt.

Kanye West csúcsműnek tartott My Beautiful Dark Twisted Fantasy című lemeze óta zeneipari trend és kísérlet olyan monumentális blockbuster albumokat csinálni minél több sztárral, amik úgy funkcionálnak, mint egy színészikonokkal telepakolt, látványos Marvel-mozi. Ilyen szellemben készült a túlvilági, filmszerű élményt ígérő Utopia is, aminek minden dalán legalább két, de olykor nyolc producer (köztük a Daft Punk egyik tagja, Mike Dean vagy Pharrell Williams) dolgozott, a tizenkilenc dalból pedig csupán hat olyan van, amin nincs közreműködő. Scott amolyan kurátorként (is) uralja a lemezt, ő a kirakós darabjainak mozgatója, produkciójának pedig már ez a fajta kuráció is a kulcsa: tudja, kiket ültessen egy stúdióba egymással.

Nem túlzás állítani, hogy Travis Scottot imádja a kapitalizmus, a gigacégek aranytojást tojó tyúkja, akivel ha együtt dolgozol, tiéd a kasszasiker. A rappernek volt már saját McDonald’s-menüje, Fortnite-eseménye a játékon belül, Reese’s Puffs-gabonapelyhe, Hot Wheels-autója és több mint húsz saját cipője is a Nikeval – mondani sem kell, mindegyik óriási siker volt. Lépéseit árgus szemekkel figyelik, az ilyen és ehhez hasonló társulások pedig okosan kifundált stratégiát követve valósulnak meg.

Pont ilyen szellemben startolt el a Utopia masszív, lépcsőzetes kampánya is rejtélyes bőröndökkel, bújtatott üzenetet közvetítő óriásplakátokkal és egy szájbarágós Beatles-parafrázissal. Az albumhoz dukáló, a világ minden táján rögzített saját filmről (Circus Maximus) nem is beszélve, amihez olyan menő arthouse filmrendezőket nyert meg, mint Harmony Korine, Gaspar Noé vagy Nicolas Winding Refn. Szóval ez kétségtelenül egy grandiózus projekt.

De vajon mit ér a patikamérlegen kiszámolt PR-kampány, ha annak kivitelezéséről többet lehet beszélni, mint magáról a lemezről?

Ilyesmi dilemma lengi körül a Utopiát, amihez ügyes narratívát kreáltak egy utópiának álcázott disztópiáról, ezt a sztorit viszont nem a dalok és melódiák adják el közvetlenül, hanem épp fordítva: a kész narratíva adja el és magyarázza meg önmagát. Vagy ha nem esne le a lényeg, megteszik ugyanezt TikTok-felhasználók 30 másodpercben.

Egy opcionális, egyéni értelmezésen alapuló, idézőjeles utópia épült a szemünk előtt, az viszont ránk van bízva, hogy mit kezdünk vele. Ugyanis mindenkinek más a saját, bőszen kergetett ideális valósága. Mindenki máshol keresi az utópiáját. Van, aki az italboltban vagy a bankban, ahogy azt a Utopia-óriásplakátok ironikusan hirdették, van, aki pedig Drake hotelszobájában.

Ahogy az az After adásában is felmerül, a közvélemény a Utopia megjelenése óta arról beszél, hogy ez a lemez lényegében a Yeezus második kiadása, Kanye West hatása pedig olyannyira elvitathatatlan, hogy az új lemez már-már a 2013-as album másolata. A valós kép ennél árnyaltabb: West producerkedett a Thank God című dalon, a Telekinesist és God’s Countryt pedig eredetileg a 2021-es Dondára szánták, a számokat viszont Travis Scott kapta kézhez befejezésre, amolyan kivételezett örökösként. A legérdekesebb pedig a kulcsdalnak számító Modern Jam sztorija. A számhoz a Yeezusről származó I Am a God egyik eredeti, tíz évvel ezelőtti verzióját használták újra, amit még 2013-ban együtt rakott össze Travis Scott, Kanye West, Mike Dean és a Daft Punk.

Nem mindegy hát, hogy melyik fiókba rakjuk a rapper-producert. Kanye Westnek ugyanis vannak protezsáltjai, mint az idei Szigeten is fellépő 070 Shake, és vele közel egyenértékű kollégái és partnerei is. Travis sokkal inkább az utóbbi, aki így nem másol, hanem átvesz és végre megfőzi azt, aminek a receptjét anno ő is papírra vetette.

Különleges státuszát kihasználva minderre csak ráerősített a Utopia lemez első élő előadása alatt augusztus 7-én a római Circus Maximus romjai közt, amikor meglepetésvendégként színpadra hívta az antiszemita botrányát is túlélő (?) Westet, majd így szólt: „Kanye West nélkül nem lenne Utopia. Kanye West nélkül Travis Scott sincs.”

Az adásban szóba kerül még:

• Meg tudott-e újulni Travis Scott az évek során?
• Rendben van-e a Kanye Westtel való haverkodás az előadó náci megnyilvánulásai után?
• Mi a Travis Scott-recept sikere?
• Producerként vagy rapperként erősebb Travis Scott?
• Sikerült-e kimozdítania közreműködőit a komfortzónájukból?
• Ki a legmeglepőbb közreműködő a lemezen?
• Önreflexív album tud-e lenni a Utopia?
• Ideális, tökéletes jövőképet fest a rapper, vagy mindez csak egy trükk?