Az vagyok, amit utálok, és utálom, ami vagyok, ugyanakkor szeretek önmagam lenni

2023. július 20. – 17:01

frissítve

Az vagyok, amit utálok, és utálom, ami vagyok, ugyanakkor szeretek önmagam lenni
Fotó: Hevesi-Szabó Lujza / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Az After podcast heti vendége Grasa, aki az adásban őszintén vall traumákról, szerhasználatról, az önszeretet és önutálat örök kettőséről, graffitikultúráról, DIY-alkotásról, illetve a techno és a trapzene közti meglepő párhuzamokról.

Grasa tiszaújvárosi focipályákon felvett, home made klipekkel és sokak által mumble rapnek címkézett motyogós dalokkal kezdte, majd egyre sötétebb és kiforrottabb trap hangzás felé fordult, az On The Low (OTL) kiadó és a Power Puff (PP) trió tagja lett, időközben pedig az egyik legelkötelezettebb rajongói bázist gyűjtötte maga köré. A tilidin nevű szintetikus opioidról elnevezett legnagyobb slágere 2 millió megtekintést számlál a YouTube-on, az Akvárium Nagyhalljába szervezett koncertjére 1 perc alatt minden jegy elkelt, az év legfontosabb hiphoplemezein pedig rendre ott van mint közreműködő.

Bár Grasa – aki elmondása szerint először szkeptikusan fogadta meghívását az OTL-be – sokáig alulértékelt közönségkedvencként és underground legendaként volt jelen a 2018 óta ébredező hazai trapszcénában, a gyuris, Szalai és maga alkotta Power Puff trió felfutásával párhuzamosan viszont a saját projektje is egyre népszerűbb lett.

A gyakran Yeathez, Playboi Cartihoz és az Opium kiadóhoz kötött rage trapet alapul vevő zenéje (aminek egyik korai csúcsműve a 2022 márciusi Budagyöngye) mára a műfaj egyik leginkább exportképes terméke lett itthon; az Akváriumban a PP-vel például fellépett Lil Gnar és Yung Bans előtt is. Több, egészen friss helyről merít profi ízléssel, mindezt kimunkált esztétikával, szektaszerű univerzumteremtéssel és brandépítéssel (NGZ) toldja meg, ami látszólag az erős fanbázis kialakításának kulcsa itthon.

Gyakori kritika a tengerentúli trapszcéna előadóival kapcsolatban, hogy dalaikban népszerűsítik a szerhasználatot (mindez különösen problémás az Egyesült Államokban, ahol évek óta tombol az opioidválság), ez a jelenség pedig a hazai színtéren talán Grasa zenéjében, szövegeiben és vizualitásában érhető tetten a leginkább. Erre a legjobb példa a Tilidin című sláger, ami egy általában rákbetegeknek felírt fájdalomcsillapítóról kapta a nevét, amiről már egy bő évtizeddel ezelőtt elhíresült, hogy a német fiatalok kedvenc szere, ha bódulni kell. Így jogosan merül fel a vád, miszerint Grasa zenéje, klipjei és színpadi vizuáljai szerhasználatra buzdítanak, mégis, a rapper szerint ez nem befolyásoló tényező, ha pedig igen, inkább ez, mint az alkohol, ami az ő családi környezetében is komoly pusztítást végzett.

„Szerintem mindenki a saját sorsának a kovácsa. Másrészt pedig, tényleg rosszabb lenne, hogyha az engem hallgató fiatalok bedobnának [egy ecstasy-t], ahelyett, hogy isznak? Mert szerintem nem. Én végignéztem azt, hogy az alkohol végigveri a családomat A-tól Z-ig. Inkább dobjanak, szeressék egymást egy kicsit jobban, mint kéne. Aki hajlamos a függőségre, az ha nem erre, akkor az alkoholra fog rácsúszni.”

Visszautasítva az önpusztítás eszményítését, kitér arra is, hogy a GG VS GRASA album címében is visszaköszönő dualitás, illetve önmarcangoló-önvádoló harc milyen komoly személyiségformáló erővel bír az életében, ami kihat a fenti dilemmára is. „Az életemet folyamatosan egyfajta kettősség követi: az vagyok, amit utálok, és utálom, ami vagyok. Ugyanakkor szeretek önmagam lenni. Aki miattam kezd el kábszizni, az hülye” – mondja.

Mint az adásból még kiderül, Berlin, közvetlenül pedig ROT nevű budapesti DJ barátja hatására ragadt rá Grasára a techno szeretete is, az elektronikus műfaj energiái azok, amiket a koncertjein is meg akar honosítani, de állítása szerint a jövőben lesz négynegyedes lüktetésű trapzenéje is.

„A technóból nem magát a hangzásvilágot akarom átemelni. Ha elmegyek egy technobuliba, azt érzem, mintha egy motor belsejében lennék, sőt, én magam lennék a motor. A műfajnak ez a fajta húzása tetszik, ezt akarom belevenni a zenéimbe. Azt akarom, hogy azt érezzék az emberek a koncertjeimen, mintha ők is egy motor belsejében lennének.”

Grasa karakterének alapvonása a DIY-esztétika: leginkább festeni és fújni szeret, legutóbbi lemeze, a GG VS GRASA borítóját ő maga tervezte, rendezett már klipet KKevinnek és Ekhoe-nak is, néha mesterséges intelligenciával is kísérletezik, és egy időben saját videóit is maga vágta. Ennek ellenére nem érzi magát profinak semmiben, sőt, inkább csak ügyesen teszi egymás mellé a puzzle-darabokat, mindenhez értve épp egy kicsit.

„Az egyik legnagyobb erősségem, hogy mindent, amiben egy kicsit is jó vagyok, valami nagyobb jóvá gyúrom össze. Kicsikből teszek össze egy nagy egészet.”

Emellett talán kijelenthető, hogy az önfelfedezés és a kísérleti hozzáállás, illetve az outsiderlét és gondolkodás művészetté emelése, majd formálása a vidéki létből fakadhat, a Muhiban és Tiszaújvárosban felnőtt Grasa szerint a fővárostól távol egészen „más másnak lenni.”

A szcéna, amiből Grasa jön, az első nem helyhez kötött színtér a SoundCloud korai közösségformáló és földrajzi határokat is bontogató jellege miatt. Ezért is lehet, hogy a még mindig pofátlanul fiatal, de minden korábbinál dominánsabb trapközeg legfontosabb, új hangon megszólaló arcai, köztük gyuris, Pogány Induló, Szalai és Ekhoe is mind vidékről bukkantak fel, ahol a társaság rögtön kidobja magából azt, aki másképp öltözködik, vagy másképp gondolkozik a zenéről vagy a művészetről.

„Vidéken megvan egy bizonyos »robotika«, hogy mindenki ugyanolyan, a suli legmenőbb lánya és fiúja tetőtől talpig Bershkában meg Zarában van, és mindenki próbál olyan lenni, mint ők. Ezért van az, hogy a vidék neveli ki ezeket az egyéniségeket. Pesten nem nehéz különlegesnek lenni. (...) Később egyre többet voltam Pesten, nem voltam annyira antiszociális, amit a borsodi kis falu melege amúgy belém nevelt.” Ahol Grasa elmondása szerint olyan traumákat élt meg, amikből zeneileg is építkezni tud, és ezt a csomagot cipelve már könnyebben beszél róluk:

„Nem tudok más életével gondolkozni, de 25 év alatt sokkal több mindent éltem meg, mint egy átlagember. Ezalatt volt masszív 5 év drogfüggőségem 12 éves koromtól 17 éves koromig, elvesztettem barátokat és családtagokat. Sokkal többet éltem meg, mint egy átlag 25 éves, könnyebb dolgom van a tapasztalataimról beszélni.”

Az adásban szóba kerül még:

  • Mi az az NGZ, hogyan hatott rá Berlin?
  • Miért ismerik egymást Hundred Sinsszel hat éves koruk óta?
  • Mi a hiphop- és graffitikultúrával kapcsolatos első emléke?
  • Milyen párhuzamokat tud vonni a trapzene és a techno műfaja között?
  • Miért romlott meg a viszonya korábbi producertársával és gyerekkori barátjával, YBS-szel?
  • Mi lesz a gyurissal közös albumának a címe?
  • Miért szeret mindenki közreműködni vele?
  • Milyen hazai zenésszel kollaborálna még a jövőben?

Kedvenceink
Csatlakozz a csoportunkhoz!