Én csak egy dude vagyok egy laptoppal

A 2010-es évek második felében indult be igazán a magyar rapzenei újhullám térnyerése. Ekkoriban bukkant fel az interneten egy Baba Aziz nevű előadó, akiről semmit nem lehetett tudni, viszont elképesztően jó érzékkel találta meg az egyensúlyt a trapból építkező alternatív R&B, a popzenei hangzás és a hiphop között úgy, hogy sose lehetett eldönteni, hogy ez most full komoly, vagy poén, vagy esetleg mindkettő.

Baba Aziz az évek során a mainstreambe is betört magyar újhullám már-már kultikus figurájává nőtte ki magát azzal, hogy egészen ritkán ad interjút, le-letörölgeti a zenéit és klipjeit, és legalább hat éve ígérgeti, hogy összerak egy nagylemezt. Utóbbi végül tényleg megjelent nemrég R.I.P. címmel, ezért az After Podcastben a Baba Aziz mögött álló Lotfi Árzsánggal beszélgettünk a perzsa gyökereiről, a magyar hiphop állapotáról, a hatóságoktól való ódzkodásáról és arról, miért nem fog soha színpadra állni Baba Azizként.

A Baba Aziz-jelenség egészen érdekes abból a szempontból, hogy Lotfi vállaltan nem akar ebből karriert építeni, viszont ehhez képest a hazai szaksajtó és a trapzenei színtér hosszú évek óta amolyan kultuszfiguraként kezeli. Egyszerűen túl jók a Baba Aziz-számok ahhoz, hogy Lotfinak ez csak egy zenei projekt legyen, és semmi több. Hogy mennyire így gondolja, mi sem bizonyíthatná jobban, hogy az évek óta várt első nagylemezének a Rest in Peace (Nyugodjék békében) rövidítését adtam címként, vagyis amíg másoknál az első nagylemez az első igazi mérföldkő, addig Baba Aziznál voltaképpen maga a nagy finálé.

„Nagyon sokáig azt csináltam, hogy csak single-öket dobáltam ki, és nyilván szerettem volna egy albumot, de mivel igazából én egy ilyen hobbizenész arc vagyok, és mellette dolgozom, ezért így annyira száz százalékosan sose tudtam csak a zenével foglalkozni. Sose tudtam annyira rápörögni, és tervezgettem, tervezgettem, és volt, hogy lemondtam az egész Baba Aziz projektről. Aztán mégis rájöttem, hogy ezt úgy tudnám legjobban lezárni, hogy akkor azért kirakok mégiscsak egy albumot” – meséli Lotfi az album megjelenésének hátteréről.

A 2010-es évek második felében olyan dalokkal bukkant fel, mint a Palvin Riddim vagy a Lány, nyár, ATM, de ezek a számok azóta hivatalosan nem elérhetők, mert Lotfi letörölte őket, ahogy a Tiltsál föl című számának videóklipje sem publikus már. Érthető módon sokan nem értik, hogy miért törölgeti le egy zenész a számait, de Lotfinak erre is van egy válasza:

„Nekem nincsenek elvárásaim magammal kapcsolatban. Én nem akarok fellépni, nem akarok a rádióba szólni, nem akarok zenéből megélni, mert tökre megélek másból és szeretem azt is. Nekem muszáj, hogy a zene, az egy ilyen teljesen szabad, ilyen kreatív outlet maradjon”

– mondja, de azt is hozzáteszi, hogy ebben az is közrejátszott, hogy egy idő megjelentek az ő számaira hasonlító zenék itthon is, amelyeket már nem viccből, hanem full komolyból csináltak, és ezekután már önmagának sem tetszett a saját vicce, és inkább elkezdte letörölgetni a zenéit a netről.

A nemrég megjelent R.I.P. nagyon sok helyen eltér a korábbi hangzásától, kevésbé hangsúlyosak benne a trapzenei elemek, sok benne az érdekes mintázás, a váratlan váltás, és persze tele van ironikus, kikacsintós szövegekkel. Azonban van kivétel, az A.C.A.B. című szám gyakorlatilag egy kétperces kifakadás a hatóságokra, a rendőrökre és minden olyan szervezetre, amelynek a hatalom védelme és a törvények betartatása a célja.

„Perzsa ágon egy rezsimből jön a családom, ami utána később is egy rezsim lett. Ezeken a helyeken a rendőrök elvisznek, megkínoznak és vallatnak embereket. A magyar oldalon kitelepített nemesi családom van, és őket is a hatalom távolította el. Alapvetően az ilyen arctalan, uniformisos, törvényt betartató emberektől, vagy a társadalomnak annak a szegletétől tartok. És azért tartok, mert nem szeretnék velük kommunikálni, meg nem szeretném, hogy ők bármit akarjanak tőlem. Nem tudom, hogy ez azért van bennem, mert amiket meséltek nekem gyerekkoromban, vagy ez egy ilyen transzgenerációs dolog. Vagy csak az, amit látok a világban, hogy mi történik például Iránban, ahol ha a lánynak kilóg a haja a hidzsából, akkor elviszik a rendőrök” – meséli a hatósághoz való kapcsolatáról. Lotfi egyébként perzsa származású, de még sosem volt Iránban.

Évek óta nyaggatják, hogy vállaljon már fellépést, de sem eddig, sem a jövőben nem lesz ilyen. „Azért nem fogok elmenni fellépni, mert még mindig nem látom értelmét, hogy akárhány ember előtt sírós, szomorú, inkonzisztens zenét hallgassunk” – mondja, és hiába próbálunk visszavágni azzal, hogy Weeknd is alternatív R&B énekesből lett a világ egyik legismertebb popsztárja, Lotfinak erre is van egyszerű válasza. „Igen, de ő egy kibaszott popsztár. Én karakterben nem vagyok egy popsztár.

Én csak egy dude vagyok egy laptoppal, aki kattintgat.”

Az adás többi részében szóba kerül még:

• Miért van egy posztapokaliptikus, gyászolós hangulata a lemeznek?
• Miért tiltotta le annak idején Beton Hofit Facebookon?
• Hogyan látja a mai hiphop közegét és az új hullám felemelkedését?
• Mivel foglalkozik civilben?
• Hogy válogatta össze a közreműködőket?
• Milyen volt dolgozni Jórgosz Lánthimosz új filmjén vagy a Dűnén?
• Milyen zenéket hallgat manapság?
• Miért tartja depisnek a lemezt?
• Melyik számot nem fogja biztosan letörölni a netről később?

Ennek a cikknek az elkészítéséhez az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) alkalmazást használtuk. A szöveget a cikkhez az olvashatóság érdekében megszerkesztettük.