2023. június 8. – 23:55
„Mindenki félt attól, hogy a technológia munkanélkülivé tesz minket. Attól, hogy a rendezők majd csak ülnek egy billentyűzetnél, és gombokat nyomkodnak, mondjuk D-t a dinoszauruszhoz vagy C-t bármilyen lényhez. De aztán a Jurassicban megtanultuk, hogy a technológia igazából rengeteg munkát ad nekünk.”
A fenti idézetet, ami a mostani, mesterséges intelligenciától (MI) izgalmas időkben érdekesen cseng, Michael Lantieri filmeffektszakértő mondta a The Making of Jurassic Park című dokumentumfilmben, nagyjából harminc évvel ezelőtt.
A Jurassic Park egyik vezető effekteseként Lantieri kicsit bővebben is kifejtette, mire gondolt: a film készítésekor a fizikai dinoszauruszmodellek jelentős részét leváltotta a CGI, azaz a számítógépes grafika, de ekkor előállt az a probléma, hogy a valós környezetnek valahogy kapcsolatban kell lennie a virtuálissal. Lantieri csapatának pedig meg kellett oldania, hogy a valódi díszletek élethűen reagáljanak a később beillesztendő rajzolt dinókra: görbüljön a kerítés a T-rex súlya alatt, loccsanjon a tócsa ott, ahova majd lépni fog, és így tovább.
Az éppen három évtizede, 1993. június 9-én bemutatott Jurassic Park trükktechnikai mérföldkő volt. A nézők korábban is láthattak már ugyan filmekben CGI-t – elég, ha csak az 1982-es úttörő Tronra gondolunk –, de a Jurassic Park minden korábbinál ambiciózusabb volt ezen a téren. Nemcsak egy-egy jelenetben akart valós háttérbe illeszteni számítógéppel rajzolt szereplőket, hanem ez volt gyakorlatilag a film nagy mutatványa. Ráadásul ezek a szereplők dinoszauruszok voltak – egykor létezett vadállatok, amiket hitelesen életre kelteni sokkal nehezebb volt, mint, mondjuk, a higanytestű T-1000-es robotot a két évvel korábban bemutatott Terminátor 2. – Az ítélet napjában. Sok trükkmesternek a Jurassic Park paradigmaváltást jelentett a szakmájában, és hasonló félelmeket, mint amiket mostanában az MI kelt.
Pedig a film az eredeti terv szerint hagyományosabb módszerekkel készült volna. A rendező, Steven Spielberg a munka elején még nem volt tudatában annak, mire képes már a kilencvenes évek elején a számítógépes grafika.
Sikerkönyvből sikerfilm
Spielberg még a megjelenése előtt lecsapott a Jurassic Park (magyar fordításban Őslénypark) című 1990-es Michael Crichton-regény megfilmesítési jogára. Crichton akkor már befutott szerző volt, sőt már a Vészhelyzet című tévésorozatot is nagyban tervezgette, és éppen amiatt találkozott Spielberggel 1989-ben. Az író elmesélte a rendezőnek, hogy mi lesz a következő regénye, és a közönségfilmek királyának nagyon tetszett, amit hallott. Emberi kapzsiság és technikai hibák miatt rémálommá válik egy szórakoztatópark, amelyben a látványosság klónozott dinoszauruszokból áll – ez a sztori szinte kiáltott egy nyári blockbusterért.
Crichton nem kért keveset, másfél millió dollárért árulta a jogokat, de így is válogathatott a kérők közül. A regényre ugyanis nemcsak Spielberg és a Universal áhítozott, hanem a Warner is (ott Tim Burtonnel képzelték el a projektet), a Columbia (Richard Donnerrel) és a Fox (Joe Dantéval). Sőt, pár éve James Cameron is elárulta, hogy őt is érdekelte a regény, és Spielberg csak pár órával előzte meg, de ez valószínűleg így van rendjén, mert ő sokkal korhatárosabb filmet csinált volna.
Az alapanyagban a stúdió is érezte a lehetőséget: amikor Spielberg a Hook befejezése után a Schindler listáját akarta elkészíteni, a Universal akkori fejese feltételül szabta, hogy előbb a Jurassic Parkot forgassa le. A rendezőt nem kellett nagyon noszogatni, könnyen el tudta képzelni, hogy a regényből csinál egy könnyed állatos horrort, amolyan szárazföldi A cápát, de később az eredeti japán Godzilla-filmeket is az ihletforrások között említette.
Crichton a jogdíj mellé kapott még félmillió dollárt, hogy dolgozza át forgatókönyvvé a regényét, aminek a cselekménye eleve túl hosszú lett volna egy játékfilmhez, és túl erőszakos a PG-13 korhatár-kategóriához. Crichton változatát aztán David Koepp írta át, leginkább a karaktereket finomítva tovább. Azt például ő találta ki, hogy Dr. Grant eleinte ellenségesen álljon a gyerekekhez, és ez utat nyitott egy kis jellemfejlődésnek. Az emberi hősöket amúgy nem dolgozta ki nagyon, érezni lehetett, hogy a film igazi főszereplői a dinók lesznek. Ezzel együtt Koeppnek sikerült jól megragadnia a nem túl mély karaktereket és emlékezetes mondatokat írnia nekik.
De abban, hogy az aggódó paleontológus, a kötekedő matematikus meg a többi emberi hős életre kelt, a tökéletes castingnak is nagy szerepe volt. Sam Neill és Laura Dern tudóspárosa az első perctől remekül működik, Jeff Goldblum a káoszelmélet poszterarca lett a szereppel, Richard Attenborough pedig 13 év után tért vissza a színészethez, hogy a parkot megálmodó üzletember bőrébe bújjon. A szereplőválogatáson egyébként minden fontos szerepre akadtak még olyan jelöltek, akiket erősen megfontoltak. Egy párhuzamos univerzumban létezik egy Jurassic Park, amelyben Dr. Grantet Harrison Ford játssza, Ian Malcolmot Jim Carrey, John Hammondot pedig Sean Connery.
Nem spóroltak semmin
Spielberg a dinoszauruszok megalkotását a kezdettől fogva több trükktechnika ötvözésével képzelte el. Egyrészt életnagyságú, latexborítású robotokkal, amelyek megépítésével a Terminátor- és Predator-filmeken meg A bolygó neve: Halálon edzett Stan Winstont és csapatát bízta meg. Másrészt számítógépes grafikával, amit az Industrial Light & Magic nyújtott Dennis Muren vezetésével, de ez a csapat az első tervek szerint leginkább a többféle effekt összesimításában vett volna részt.
Mert Spielberg úgy gondolta, hogy azokat a felvételeket, amelyeken a dinók gyorsan mozognak és egész alakosan mutatja őket a kamera, majd go motion eljárással készítik el. Ez a stop motion egy módosított változata, amelyben szintén képkockánként beállított és lefényképezett fázisokból áll össze az animáció, de valamilyen effekttel még szimulálják a mozgást is, kicsit mosottabbá téve a képet és így élethűbbé az animációt.
Ezt a munkát Phil Tippett felügyelte, akinek korábban olyan moziélményeket köszönhettek a nézők, mint a Robotzsaru ED-209-ese vagy A birodalom visszavág lépegetői. És persze ott volt még a cikk elején említett Lantieri, aki a forgatási helyszín egyéb effektjeiért felelt.
Winstonék minden szakértelmüket beleadták a dinókba, az életnagyságú T. rex a trükkmester magnum opusa lett. 6 méter magas és 12 méter hosszú volt, majdnem 8 tonna, és ennek megfelelően kicsit nehezen kezelhető, az esős jelenetekben pedig a latexszivacs borítás megszívta magát vízzel, és természetellenesen mozgott a vázon. De a robottal olyan élethű snittek születtek, amiket csak egy élő, szelídített dinóval lehetett volna jobban leforgatni. Filmtörténeti például az a jelenet, amiben a T. rex rátámad a dzsipben veszteglő főhősökre.
Tippett is a maximumot nyújtotta, Spielberg mégsem volt elégedett. Akármilyen szépen animáltak is a go motion dinók, apró szaggatásokból látni lehetett, hogy nem tökéletes az illúzió. Ekkor kereste meg Muren Spielberget azzal, hogy szerinte csak CGI használatával is meg lehetne jeleníteni az ősállatokat. A rendező bizonyítékot kért, mire Muren és ILM-es kollégái megalkottak egy jelenetet, amelyben egy T. rex üldöz egy Gallimimus-csordát. Amikor ezt meglátta, Spielberg azt mondta Tippettnek: „Elvesztetted a munkádat.” Erre Tippett némi keserűséggel azt válaszolta: „Nem úgy érted, hogy kihaltam?” Ez a szóváltás annyira megtetszett a rendezőnek, hogy a filmbe is beillesztette: Malcolm és Grant között hangzik el a beszélgetés.
De Tippett nem maradt munka nélkül. Az animáció mestere volt, óriási tapasztalattal bírt abban, hogyan kell nem létező lényeket élethűen megmozgatni. Bár a go motion jelenetek nem kerültek be a filmbe, Tippett mindvégig segített az ILM munkájában, és a stáblistába végül „dinosaurus supervisor” címen került be. A stáb többször kilátogatott a helyi állatkertbe mozgástanulmányokat végezni, és a látottakat felhasználták a filmben (a Brachiosaurus cammogásában például könnyű felfedezni egy elefántét).
És Tippetten kívül volt még egy szakmai dinófelügyelő is: az ismert paleontológus, Jack Horner, aki segített abban, hogy a dinoszauruszok inkább valódi állatoknak tűnjenek, mint szörnyeknek, ez ugyanis Spielberg kifejezett kérése volt. Más kérdés, hogy azóta a tudomány több mindenben megcáfolta a filmben látottakat (például ma már tényként kezelhető, hogy a Velociraptor tollas volt), vagy valamilyen okból eleve eltértek a tudományos ismeretektől (például a filmbeli Dilophosaurus jóval kisebb a valóságosnál, hogy a nézők könnyen megkülönböztessék a raptoroktól, a nyaki gallérja és a méregköpése pedig kitaláció).
Oscar-eső, rekordbevétel
A bő két évig tartó előkészítő munkálatok után 1992. augusztus 24-én kezdődött meg a forgatás Hawaiin, a Kauai szigeten (ami a filmben a Costa Rica melletti fiktív Nublar-sziget lett). Három hétig forgattak ott, a felvételeket egy hurrikán is nehezítette. A viharban remek valódi esős jeleneteket tudtak rögzíteni ugyan, pár díszlet azonban megsemmisült, így például Samuel L. Jackson karakterének a halálát nem tudták felvenni, csak egy leharapott kar látszik belőle a filmben. A trópusi felvételek után a stáb a Universal kaliforniai stúdiójában forgatott tovább, november 30-ig.
Spielberg a következő hónapokban nem sokat aludt. Év végén már zajlott a Schindler listájának szereplőválogatása, a következő márciusban pedig elkezdődött a forgatása. Emiatt a rendező jelentős részben távolról felügyelte a Jurassic Park utómunkálatait, ami a saját bevallása szerint bipoláris élmény volt. Miközben egy megrázó holokausztfilm foglalta le az agya egyik felét, hetente négyszer tartott telefonkonferenciát az ILM gárdájával arról, hogy hogyan áll a dinós kalamajka.
De a számítógépes trükkök már terv szerint haladtak, hiszen az animátorok még a hawaii forgatás előtt elkezdték legyártani a filmbe kerülő képkockákat. Erre szükség is volt, mert az akkori számítógépek kapacitása mai szemmel nevetségesen kicsi volt. Egyetlen dinós képkocka megalkotása gyakran két-három órát is elvitt, de az esőben ázó T. rex akár hatot is. A film végül május végén készült el teljesen, és június 9-én már meg is tartották az ősbemutatót (szélesebb körben csak két nappal később került a mozikba).
Szuperprodukcióhoz képest a Jurassic Park nem volt kiugróan drága: 63 millió dolláros büdzséje elmaradt például a Terminátor 2. – Az ítélet napja százmilliójától. A Universal azért nem bízta a véletlenre, és 65 milliót eltapsolt a film marketingkampányára, a licencelt dinók pedig több száz termékben, videójátékban és ételcsomagoláson jelentek meg. Ennek meg is lett az eredménye: a Jurassic Park őrületes siker volt a mozikban, 914 millió dollárt termelt, amivel akkor a legjövedelmezőbb film lett és egészen a Titanicig az is maradt (Spielberg egyébként a saját rekordját döntötte meg, korábban az E. T., a földönkívüli volt a legtöbb bevételt termelő film). Mivel a filmet később évfordulós vetítéseken is műsorra tűzték, ma már tíz számjegy fölött jár a bevétele, és ezzel a legrégebbi film a milliárdosok klubjában.
Az anyagi sikert kritikai és szakmai elismerések is kísérték, a következő Oscar-gálán pedig Spielberg filmjei arattak. Miközben a Schindler listája hét kategóriában nyert és több fontos díjat elvitt (többek közt a legjobb film, a legjobb rendezés, a legjobb adaptált forgatókönyv és a legjobb operatőr díját), a Jurassic Park mindhárom jelölését díjra váltotta, és a technikai kategóriákban kaszált (legjobb hang, legjobb hangvágás és persze a legjobb vizuális effektek). A legjobb vizuális effektek díját Stan Winston, Phil Tippett, Denis Muren és Michael Lantieri együtt kapták meg és vették át az akkor 13 éves Elijah Woodtól. Érdekesség, hogy John Williams komponista a Schindler listájáért kapta meg az Oscart, a Jurassic Parkhoz írt zenéjét még csak nem is jelölték, pedig a főtéma megkapó dallama sokaknak azonnal beugrik ma is.
A film megágyazott a későbbi sikereknek: Crichton Spielberg kérésére írta meg a regény folytatását, aztán született még öt Jurassic-film, mindegyik szép hasznot hozott, de az első rész kritikai elismertségéhez nem tudtak felnőni.
Sokkal fontosabb viszont, hogy a Jurassic Park milyen hatással volt más filmesekre. A CGI-őslények csak 6 percet szerepeltek a kétórás filmben, de ezzel mindenki elől ellopták a show-t. A dinós kaland egy jól összerakott mozin túl annak bizonyítása volt, hogy a CGI már beérett a nagyüzemi alkalmazásra a filmiparban, és ez sokak szemét felnyitotta. George Lucas például rögtön nekiállt felújítani az eredeti Star Wars-trilógiát, és 1997-re néhány egészen dinószerű lényt is beletett régi filmjeibe – aztán nekiállt az újabb, már CGI használatára épülő trilógiának. De Peter Jackson és a későbbi Marvel-filmek rendezőinek munkájára is nagy hatással volt a Jurassic Park, amire kis túlzással így egy új filmes korszak nyitányaként is tekinthetünk.
A brandet az utóbbi két folytatás nem éppen acélos minősége sem tudta kikezdeni. A Jurassic Park-élményprogramok továbbra is a legnépszerűbbek közé tartoznak a Universal szórakoztatóparkjaiban, a 30. évfordulóra pedig új mutatványok is készülnek. A franchise-hoz tévés gyereksorozatok is születtek, a Jurassic World: Krétakori tábor tavaly az NMHH ingerküszöbét is megütötte egy leszbikus csók miatt. De a márkához tartozó akciófigurák, legók, videójátékok, sőt legós videójátékok is jól fogynak, és természetesen a Lego is új készletekkel ünnepli az évfordulót. Úgy látszik, a szórakoztatóiparban is működik Ian Malcolm híres mondása: az élet utat tör magának.
