A legnagyobb surmóság alatt is ott egy ember, aki óriásit tud bukni

Hosszú évek során az Utódlás elérte azt, hogy szurkoljunk olyan embereknek, akik borzasztóak. Itt van például Roman Roy, aki az elnöki szék felé lökött egy echte nácit, aki szexuális szolgáltatásokra használta az egyik beosztottját, akitől aztán eléggé dicstelenül megszabadult, és aki minden jel szerint egy elviselhetetlen, ízléstelen, borzasztó fráter. Mégis: az Utódlás negyedik évadának kilencedik részében semmit nem akarnék jobban, mint hogy el tudja mondani a kis beszédét az édesapja temetésén, hogy legalább egy picit úgy érezze, felnőtt a feladathoz – ahhoz a feladathoz, amivel az apja, nem sokkal a halála előtt, úgy tűnt, megbízza majd.

Természetesen Roman Roy, aki az előző részekben büszkén vállalta, hogy ő amúgy teljesen rendben van, könnyezve, zokogva omlik össze a mikrofonok előtt, amikor meglátja a koporsót. Roman Roy leszerepel, de az érzelmi összeomlásnál még nagyobb lesz a rész végére a gazdasági és a személyes: szinte teljesen értelmetlen volt, hiszen Shivnek és Matssonnak sikerült annyira megpuhítani a potenciálisan következő elnököt, hogy elálljon a jogi izmozástól, és átengedje a GoJo-felvásárlást. Méghozzá úgy, hogy egy amerikai állampolgár lesz a cég vezérigazgatója: Shiv Roy.

Minden, amiért Roman Roy harcolt az utóbbi időkben, a smúzolás Matsson felé, a smúzolás Mencken felé, a smúzolás az apja felé, miután az hátba szúrta – minden értelmét vesztette, nincs következménye, nem lett súlya és eredménye. Roman Roy teljes kudarcot vallott, és ezt ő is tudja, amikor a rész végén átlépi azt a határt, amit a Roy család csak nagyon ritkán szokott, és az átlagemberek, sőt tüntetők közé merészkedik elpusztítani saját magát. Roman perverz mosollyal és hanghordozással többször is utalt arra, sőt, beszélt is róla nyíltan, hogy őt hogy bántották kiskorában. A kilencedik rész végén úgy indul be a tömegbe, mint ha azt szeretné, hogy most bántsák utoljára.

Roman kudarca az epizód elején még nem látszik: a beszédét gyakorolja egymagában, miközben somolyogva nézi a tévében, hogy mit okozott az ATN előző napi ügyködése. Röviden: zavargásokat, Jimenez támogatói az utcára mentek, New Yorkban legalább is egy nagyobb tömeg tart a tévé szerkesztősége felé. Roman közben csak gyakorol, és ezek szerint magában is pont azzal a savazó, minden komolyságot elhessegető stílusban beszél, mint ha ott lenne éppen valaki. A világ tetején érzi magát, hiszen gyakorlatilag ő választotta meg a következő elnököt, aki az ő üzleti érdekei szerint fog majd cselekedni.

De még egy ilyen következmények nélküli sztratoszférában is, mint amiben a Roy család él, vannak következményei annak, ha valaki egy fasiszta mögé áll be. Kendall a limuzinjából is látja a benzinkannás tüntetőket, és még ő is szeretné Romanon keresztül megkérni Menckent, hogy tekerje lejjebb a hisztimétert, mert még baj lehet. Roman kiröhögi.

Kendall pedig csak akkor érti meg a dolgok személyes súlyát, amikor azok a családjával történnek. Amikor a lánya meglökött egy Mencken-szimpatizánst, és ezért Rava elbeszélgetett vele, akkor kezdte talán kapiskálni, hogy a döntései más emberek döntéseihez is vezetnek. Most Rava megint hívja: úgy döntöttek, hogy a zavargások miatt elhagyják a várost. Kendall begőzöl („Túlságosan online vagy! Nem látod a kontextust!”), bírósággal fenyegetőzik, majd azzal, hogy a kocsi elé fekszik, és nem fogja hagyni, hogy elhajtsanak. Amikor ezt kimondja, szinte rögtön eláll Rava autója elől, és hagyja, hogy elhajtsanak. A családja nem lesz ott az édesapja temetésén, mert féltik a saját épségüket, és azért sem, mert Kendall megígérte, hogy a másik jelölt fog nyerni, és minden rendben lesz.

A három Roy testvér aztán megint egy légtérbe kerül, az előző részben áruláson kapott Shiv pedig végre elmondja azt, amit mi már sok-sok ideje tudunk: gyereke lesz. Roman megint elkezd gusztustalankodni, amire Kendall is már annyit mond: lehet, hogy a temetés napjára jegelni kellene a csipkelődést, szóljon a mai nap csak a mai napról. Mivel Logan Roy temetésére mennek, ahol megint csak összejönnek a történet legbefolyásosabb emberei, ez egyértelműen képtelenség lesz. És nemcsak a befolyásosak, hanem a tüntetők is: mielőtt odaérnének a templomhoz, jól megdöngetik a limuzin ablakait.

Amikor beér az autó, Kendall hűséges asszisztense, Jess fogadja őket. Főnöke már elkezd azonnal hadoválni arról, hogy családjogi ügyvédekkel szeretne találkozni, amikor kiszúr a naptárjában egy megbeszélést Jess-szel. Kiderül, hogy az asszisztens szeretne felmondani. Nem pont így mondja, hanem úgy, hogy szeretné megbeszélni a pozícióját, mert úgy érzi, hogy máshol jobb lehetőségei lehetnének. Kendall megint dühöng, a családja után a beosztottját is elveszíti

A ceremónia még nem kezdődött el, de Roman már fontoskodik. Megpróbálja Franket maga mellé állítani arra az esetre, ha tényleg háborúba kell menni a GoJo-kaszáért, de Frank morgását és Roman reakcióját én úgy értettem, hogy ebből az együttműködésből valószínűleg nem lesz semmi. Greg megint helyezkedni próbál, és audenciát kér Menckentől Romanon keresztül, amit talán sikerül is elérnie azzal, hogy megígéri, visszatartja Ewan bácsit egy lehetséges beszédtől.

Nemcsak Ewan bácsi érkezik meg, hanem itt van a templomban a gyerekek anyja, Caroline is, akinek nem is kell mondani, hogy Shiv terhes, két pillantásból azonnal leveszi. Azt fizikailag képtelen kimondani, hogy gratulál, vagy jaj, de jó, de hát nem is Caroline Collingwood lenne, ha bármilyen érzelmet ki tudna fejezni. Caroline hozta magával Petert is, akiről most egyértelműen az jutott eszembe, hogy ő lesz Greg 30 év múlva.

Miközben Roman teszi a köreit, Shiv is próbálja még gyúrni Matssont, hogy talán Mencken belemenne az üzletbe, ha őt, egy amerikait tenne meg vezérigazgatónak. A svédnek is ugyanaz kell, mint a legtöbb embernek a templomban: hozzáférés ahhoz, aki legnagyobb valószínűséggel a következő amerikai elnök lesz, hiszen ha tényleg így történik, jó időben kopogtatni nála. Shiv tudja, hogy el tudja intézni. Bármit megtehet, hiszen most halt meg az apja.

De nem csak egy apa halt meg, hanem egy férj, szerető, társ, magánéletek összekuszálója, kicsinyes bosszúk okozója is. Caroline-nal kapcsolatban az az állandó kritika, hogy nincsenek érzelmei, és sosem foglalkozott a gyerekeivel, de tudja, hogy mit kell tennie, amikor meglátja Kerryt a sorokban. Kézen fogja, és bemutatja Sally-Anne-nek, aki úgymond az ő Kerryje volt egykor. Hárman mennek oda Marciához az első sorba, ahol Marcia egy tekintettel és egy gesztussal meg tud azonnal bocsátani Kerrynek. Most már ő is egy a gyászoló özvegyek közül, ahogy a három másik nő mellette.

Nemcsak apa, férj, szerető, hanem testvér is. Sok-sok idő után Ewan bácsi visszatér, és Greg sem tudja megállítani, hogy elmondja a gyászbeszédét. Az Utódlás írói stábja mindig is nagyon magas szinten művelte a szakmáját, de ezek a beszédek olyanok, mintha befutnának a célba egy maraton után, dicsőségesen, kimerülve, mindent beleadva, mintha ez lenne az egyetlen, utolsó esélyük, hogy grandiózus mondatokat adjanak okos és dermesztően számító emberek szájába. Remélem, nem ez fog történni, hiszen jövő héten jön a sorozat utolsó része, de ami itt egymás után lemegy, az minőségben, mondanivalóban és hangulatban páratlan.

Ewan beszéde pedig döbbenetes betekintés abba a gyerekkorba, amit csak sejthettünk Logan Royról: hogy a német tengeralattjáróktól rettegve napokig mozdulatlanul, csöndben kellett maradniuk a hajójuk gyomrában, amikor menekültek az Egyesült Államok felé. Hogy utálta az iskolát, ahova beíratták, és betegen hazaszökött. Hogy lehet, hogy miatta halt meg gyerekbénulásban a húguk, de ha nem is így volt, a nevelőszülő nagybácsi és nagynéni semmit nem tett, hogy megcáfolják ezt a félelmét. Ewan szerette őt a maga módján, de nem tud elmenni amellett, hogy mit hozott a világra, micsoda fertelmes, sötét lángokat gyújtott emberek szívében, és hogyan adta fel a küzdelmet a saját kicsinyességével szemben. Ewan beszédét zavarodott csend fogadja, pedig minden szava igaz volt. De most még jobban muszáj valakinek helyretenni a hallottakat, elmondani a másik oldalt.

Roman pedig képtelen.

A pulpitusra még felmegy, odafele beszól Franknek („Előgyászoltam!”), de egy értelmes mondat már nem tudja elhagyni a száját. Az epizód elején látott pökhendi Roman, aki azzal fenyegette meg a nővérét, hogy maszturbálni fog, ha szoptatni látja majd őt, már nincs sehol. Az, amit részekkel ezelőtt beígért, hogy egyszer össze fog majd úgyis zuhanni, az pontosan itt történik, az apja temetésén, a mikrofon előtt, a koporsót látva megreccsen. Valakinek viszont el kell mondani a beszédet, és az a valaki Kendall lesz.

Kendall pedig arról improvizál, amiről mindig is tudott beszélni: a pénzről. Arról a pénzről, amit az apja teremtett, ami a templom közönségének az életét irányítja, ami aztán létrehozott egy csomó mindent, ami megtöltötte a világot. És arról, hogy reméli, ez az energia, ami Logan Royban megvolt, az megvan benne is. Kendall Roy az édesapja temetésén egyértelműen bejelentkezett a trónra, miközben mintha a befektetőknek pitchelné apja emlékét, hogy hogyan emlékezzenek rá. A beszéde után rögtön látjuk Roman arcát: ő veszített. Még egy beszédet sem tudott elmondani.

Pedig még Shivnek is sikerül, aki szintén felmegy beszédet mondani, de nem azért, hogy állást foglaljon, vagy mert üzleti érdekei kötik hozzá. Hanem azért, hogy emlékezzen rá, és elbúcsúzzon tőle, még ha az öreg képtelen is volt felfogni a nőket. A ceremóniának vége, a beszéde után pedig egy ember gratulál Kendall Roynak: Jaryd Mencken.

A ceremónia nagyjából a rész harmadát ölelte fel, és mint minden valódi temetésnél, felér egy friss levegővétellel, amikor elhagyjuk a helyszínt. Még ha csak a potenciális családi kriptához is megyünk, amit Logan Roy bagóért vett meg egy dotkomlufis vállalkozótól ötmillió dollárért. Roman már ide be sem bír lépni, amikor a többi testvér arról beszél, hogy akár őket is lehetne az apjuk mellé temetni. Connor még talán bele is menne. Kendall és Roman nem annyira vevő. Roman nem is bírja az egészet, a ceremónia utolsó fázisánál egyszerűen elrohan.

Kendall pedig annak végeztével már elkezd manőverezni. Az előző részben Franket állította maga mellé, most pedig Hugóhoz megy oda célzottan: kell valaki maga alá, aki segít neki szembeszállni Matssonnal. Nem egy együttműködő partner kell neki, hanem egy kutya, aki cserébe megkapja a milliós maradékot az asztalról. Hugo válasza?

Vau, vau!

Kendall nem hagyja abba a toborzást, a virrasztáson ugyanis ott van Colin, Logan egykori testőre is. Aki, mint kiderül, pszichiáterhez jár, hogy feldolgozza a gyászt, és feltehetőleg egykori munkaadójának tett szívességeit. Kendall tudja ezt, és hát ez a derék, stramm ember miért egy agyturkásznak beszélgessen, amikor beszélhetne neki is? Sőt, dolgozhatna neki is. Ha tudásban nem is, látszatban újraépíthetné Logan imidzsét, a maga igényeinek: Frank mint bizalmas tanácsadó megvan, és úgy tűnik, hogy Colin, a testőr is meglesz. Lassan ideje lenne egy szeretőt is találnia.

Igaz, azonnal ágyba akar bújni Jaryd Menckennel, aki nem tűnik annyira készségesnek a Waystar üzleti lehetőségeit tekintve, mint ahogy a választások éjszakáján tűnt. Megígéri, hogy megpróbál segíteni majd nekik, de a kérdés még nyitva marad, hiszen megérkezik Greg, aki elkezdi fárasztani azonnal az elnökjelöltet. Megjön Roman is, akinek rögtön beszól a templomi sírása miatt. És megjön Connor is, aki nagyon szívesen beszélgetne a szlovén állásáról az elnök úrral. Mencken türelmesen hallgat mindenkit, de egy valakinek sikerül csak felhívni a figyelmét, és elrángatni az asztaltól: Shiv Roynak, aki őt elnök úrnak szólítja azonnal.

Shiv pedig egy beszélgetést ajánl Matssonnal, ahol a svéd végre lenyűgözheti azt, aki eldönti a mamutcég jövőjét. Sikerül is neki, nemcsak azzal, hogy a saját fontosságát hangsúlyozza, hanem azzal, hogy belengeti Shivet mint vezérigazgatót. „Ez a Kinder Küche Kirche?” – kérdezi a meglepett Mencken, a mellette álló Shivre nézve, aki szemrebbenés nélkül kifejti, hogy az ő érzései az elnökjelölttel kapcsolatban nem fontosak. Az a Shiv, aki az előző részben még az ördög eljövetelének tartotta Jaryd Menckent.

És végre, ekkor feltűnik Tom, megint egy borzasztó ember, akinek nem tudok nem szurkolni. Miután a New York Times egyik cikkében meglehetősen alulkezelik a befolyását a Mencken-eredményben, miután nem tud eljutni a temetésre annak ellenére, hogy neki is vinnie kellene egy koporsót, ő is összezuhan. Shivnek, akivel próbálják a szokásos hideg-hűvös hangulatban megtárgyalni a születendő gyermeket, de már nem megy: Tom is sírni kezd, fáradt, Shivnek pedig megesik a szíve rajta, és felajánlja, hogy menjen a szálloda helyett a lakásukra aludni.

Kendallnak még egy fontos szövetséges kell, hogy elindíthassa az offenzíváját: Roman, akinek tele van a töke mindennel, aki messze nincs a helyzet magaslatán, és akinek az önbecsülésén az sem segít, hogy a bátyja szerint megpróbált úgy viselkedni, mint az apjuk, és ez egyáltalán nem sikerült neki. Tényleg így volt, csak épp Romanban szinte semmi nincsen az apjából, vagy ami van is, az értéktelen a hiányzó tulajdonságok nélkül. Az élete egy fiaskó, Karlék a tudta nélkül rajta röhögnek, vagyis azon, hogy valaki a zokogásáról küld körbe egy videót. Úgyhogy kimegy az utcára, elkezdi felhergelni magát, majd átmászik a kordonon, és elkezd szembemenni a tüntetőkkel, amíg egy könyököt nem kap az arcába. Roman Roy a padlón van, és az utcán feláll, de kérdés, hogy a felhőkarcolóba visszajut-e

Ami az Utódlás történetének utolsó epizódja lesz, és mind minden egyes alkalommal, most sem akarom megjósolni sem, hogy mi fog történni benne. Nem gondoltam volna, hogy Matssonnak és Shivnek sikerül meggyőznie Menckent, azt hittem, hogy Shiv liberális lelkiismerete nem fogja elviselni azt, hogy egy fasisztával üljön le egy asztalhoz. Ahogy azt sem gondoltam, hogy Matsson komolyan veszi majd őt, mint lehetséges vezérigazgatót. Nem tudom elképzelni, hogy Kendallnak sikerült keresztbe tennie a GoJo-felvásárlásnak, ahogy azt sem tudom elképzelni, hogy az igazgatótanácsot bárhogy sikerül befolyásolni. Nem tudom, mi lesz, úgyhogy muszáj lesz nézni.

Kósza megfigyelések:

• Nem tudom, volt-e ilyen a sorozat történetében, hogy rögtön a főcímmel kezdődik. Megint egy monstre hosszúságú rész, 70 perc stáblistával.
• Matsson Shiv javaslatára előállt a sajtónak azzal, hogy kamuk voltak a dél-ázsiai előfizetői számok. Zéró hullámot vetett eddig.
• Connor is szeretett volna beszélni a szertartáson, de valószínűleg a családnak jogi problémái lettek volna belőle.
• Mekkora príma féreg már Justin Kirk elnökjelöltként, van valami hüllőszerű az arcmozgásában, nem lehet eldönteni, hogy mikor milyen érzelem látszik rajta éppen.
• Stockholm-szindróma, keresztezve egy kis Kína-szindrómával – Gerri szerint ez a magyarázat arra, hogy Karlnak egy kicsit hiányzik Logan. Imádom, hogy a régi fejesek már csak ilyen kommentáló Muppet-figurákként vannak a cselekményben, ők már hajtanak le a Roy-autópályáról. Kedvencem Frank, aki Shiv kérdésére, miszerint mennyire volt rossz az apjuk, két óriási közhellyel és maximális komolysággal válaszol.
• A limuzinban azt beszélik a tesók, hogy édesanyjuk elhívta őket egy karibi kiruccanásra. Shiv egyértelmű nemet mond rá, a többiek viszont nem.
• Megnéztem kimerevítve a timeline-ról készített cikket, Darwin jó hosszú bekezdést kapott, amiben részletezik azt is, hogy az elemző annak tulajdonítja be, hogy Menckennek ítélte a választást, hogy történt egy szerencsétlen baleset, amiben majdnem megvakult.
• Jó üzlet volt szerintem is 5 misiért az a kripta.
• Mindig próbáltam lebeszélni magam arról, hogy Shiv várandósan inna, meg voltam győződve, hogy mindig rosszul látom, de most a szemünk láttára, nagyon hangsúlyosan iszik pezsgőt.