Amikor a kitalált elnökválasztás idegtépőbb az igazinál

Szeretnénk azt hinni, hogy egy ország, sőt, talán egy világ sorsa a demokrácia eszközével dől el, hogy a történelmet a szavazófülkék írják, amikben az emberek világossá teszik az akaratukat, ezeket a szavazatokat aztán összesítik, a matematikával és a tényekkel pedig senki nem tud harcra kelni, ami kijön a végén. Az Utódlás utolsó évadának nyolcadik, pokolian feszült része ehelyett azt állítja: egy komplett ország azért fog a levesbe menni, mert három dölyfös testvér addig folytatja a kicsinyes, és szinte teljesen személyes manőverezéseit, amíg nincs más választás, mint megtenni elnöknek a fasisztát.

Az Utódlás végre eljutott a választás estéjéhez, és micsoda este volt ez, körömrágós, feszengős, kiszámíthatatlan szinte az utolsó pillanatig. Bár már a negyedik évad felénél nagyjából lehet sejteni, hogy nagyjából egy világvégét is úgy tudnának menedzselni a Roy testvérek, hogy az talán egy picit nekik jobb legyen, de mindenki másnak sokkal, de sokkal rosszabb. A sorozat sok energiát befektetett abba, hogy elhintse: Jaryd Mencken megválasztása egy lehetséges katasztrófa lesz az Egyesült Államoknak, még akkor is, ha maga személyesen Logan Roy döntött úgy, hogy az ATN beáll mögé.

Logant még el sem temették, de az elnökválasztás napján a gyerekei sorban szegik meg az egyik legfontosabb szabályát: a Roy család feje mindig is hagyta, hogy az ATN-nél dolgozzanak csak az újságírók a választás napján, sosem ment be közéjük, fentről nézte az eseményeket az irodájából. De Logan már nincs a földön, bár még a föld alatt sem, az csak következő nap lesz. Úgyhogy az első Logan-mentes választás minden terhe Tom Wambsgans, az előző napi házastársi tusa miatt kialvatlan vállára nehezül.

Tom nyilván már tiszta ideg az első urnazárás előtt, annyira, hogy Greget megint greggelni fogja egész nap, hozzon neki kávét, takarítsa el a bodegás szusit az asztaláról, és lehetőleg adjon egy picit abból a cuccból, ami ott van a belső zsebében. Ilyenkor eszembe jut még a sorozat elejéről Greg, aki Kendallnak vitte a parkból szerzett borzasztó kokóját, és hogy felvitte az isten a dolgát, hogy az ATN elnökének is megfelelő kábszit tud előrántani azonnal. Amit aztán Tom be is nyal, és nagy vonakodva, kis tettetés után Greg is.

Az öt órás exit pollok ismertetésénél (amiből mi, nézők szinte semmit nem hallunk) Greg elmeséli, hogy amíg Tom a feleségével kiabált, addig ő Matssonnal ment el bulizni, ahol muszáj volt egy öregemberrel táncolnia, és olyan dolgokat fogyasztania, amik nem biztos, hogy italnak minősülnek. Az exit pollok amúgy Jimenez győzelmét mutatják, de természetesen az infó szigorúan titkos, tilos kiszivárognia a szerkesztőségből, de ahogy ez lenni szokott, pár perccel később a komplett Logan klán, és Lukas Matsson is tudja. Matsson még mindig úgy keveri a szart, mint ahogy a mutatóujjával a szállodai gin tonicját, nem túl óvatosan, nem túl higiénikusan, cserébe mérsékelten hatékonyan. Még mindig nem biztos benne, hogy szeretne előállni azzal, hogy az indiai statisztikákat megmókolták, és azzal lett akkor kiskirály a techben.

Roman pedig kimondja azt, amin az egész nyolcadik epizód alapszik: ha Jimenez nyer, akkor a Gojo-felvásárlást nem lehet felügyeleti úton megakadályozni, ha Mencken, akkor pedig nagy valószínűséggel igen. Roman és Kendall pedig meg szeretnék akadályozni. Mattson többé-kevésbé megígérte Shivnek, hogy ha átveszi a céget, akkor ő lehet a főmufti, úgyhogy a liberális Shivnek végképp az áll az érdekében, hogy Jimenez nyerjen. Mindenki másnak pedig Mencken.

Akivel Roman el is megy találkozni, amíg Kendall fogadja a felesége hívását. Rava szerint egy gyanús terepjáró követi, de kiderül, hogy azt csak Ken állította rájuk, a biztonság kedvéért. „Titkos megfigyeléssel mutatod ki a törődést?” – kérdezi a gyerekei anyja, és igaz ami igaz, legalább kimutatja valahogy. Kendall nem csak a családjával akar törődni, hanem a jövőjével is, ezért megpróbál telefonon smúzolni Jimenezzel, aki nagyon látványosan nem akar vele beszélgetni.

Mindeközben Roman pedig látványosan nem akar Menckennel, aki felvázolja, hogyan képzeli el a közös jövőt. Nyerni könnyű, de a jó veszítéshez kell egy segítség. Szükség lesz egy narratívára: „Ha veszítek, azt korrektül jellemezzék óriási győzelemként, várakozáson felüliként” – kéri az éppen vesztésre álló politikus, Roman pedig a támogatásáról biztosítja. Ne feledjük, hogy még van egy harmadik jelölt is, Connor Roy, akit még a saját családja tévéje sem tart méltónak ahhoz, hogy adásba tegye, és még ő is panaszkodik Tomnak emiatt.

Nagyon szépen bemutatja ez a rész a részrehajló média működését, amikor történnek az országban széles körben érdeklődésre számító események, de csak akkor adnak hírt róla, ha belevág a narratívába, vagyis pontosabban fontos megtartani a tévé egyedi látásmódját Tom szerint. Milwaukee államban tűz ütött ki egy szavazókörben, de senki sem tudja a részleteket: lehet, hogy elektromos tűz, lehet, hogy hogy Mencken-ingesek, az is lehet, hogy antifák voltak. A Logan testvéreknek mind megvan az indokuk, hogy melyik agendát kell éppen erőltetni, és el is kezdik úgy, hogy az apjuk egyezményét, miszerint vezetőség nem léphet a newsroomba, azonnal megszegik. Shiv pedig még külön is akar beszélni vele.

Shiv bocsánatot akar kérni, és meg is teszi, de Tom nem éppen olyan a passzban van, amikor ezt jól fogadná, és tovább folytatják az előző nap csörtéjét, csak már fáradtabban, dekoncentráltabban, és jóval több bullshittel. Shiv végre valahára előáll a farbával, azaz azzal, hogy gyereket vár, de már annyira megmérgeződött közöttük minden, hogy Tom azt gondolja, ez is csak egy taktikai húzás. Több sem kell Shivnek, és kiadja a tesóknál a kilövési engedélyt.

Egy tesó természetesen nincs ott, mégpedig Connor, aki az eredményét elszontyolodva próbál visszakúszni Mencken bizalmába azzal, hogy igazából talán vissza is léphet, és elfogadja azt a nagyköveti állást, amit múltkor felajánlottak neki. Lehet, hogy a legjobbkor, ugyanis a milwaukee-i gyújtogatás miatt bizonytalan lehet Jimenez vezetése, hiszen senki sem tudja, hogy pontosan melyik fél szavazatai égtek el, és hogy pontosan kik voltak az elkövetők. Dönteni kell, hogy erre hogyan reagál az ATN, mikor zárja le a szavazatszámlálást, és mikor és hogyan kiáltja ki a győztest. Aki ha Mencken, akkor ugye a Gojo-üzletnek lőttek. Roman persze mellette ágál, Shiv pedig a libsi szíve és a jövőbeli lehetséges pozíciója miatt Jimenez mellett, Ken pedig döntésképtelen, még akkor is, amikor behozzák a szerkesztőség szakértőjét, Darwint. És amíg Shiv és Ken próbálják kitalálni, mi legyen, Roman már elintézte, hogy egy igazi, Bayer Zsolt-szerű véleménynyilvánításban az ATN egyik legnépszerűbb arca, Mark Ravenhead az ő gondolatait fröcsögje a képernyőn.

Shiv pedig elkapja Greget és rögtön belerakja a tökeit egy satuba: tudja, hogy mindenki háta mögött Matssonnak adta le a drótot, hozzá dörgölőzik, jóban akar lenni vele, hogy ha tényleg összejön a nagy üzlet. Shiv kerek-perec megmondja neki, hogy ha megpróbál kibaszni vele, ki fogja nyírni. Greg nem most jött le a falvédőről, nem most hányta össze a kabalafigurás jelmezét, mint az első részben, tudja, hogy ilyenkor valamit lehet kérni is. És mivel korábban Tom kioktatta arról, hogy a jó információval várni kell, bedobja, hogy az ő hallgatása aranyat érhet Matsson és Shiv háttérüzleteivel kapcsolatban. Mégis mennyi aranyat? A válasz: megtarthatja a belső szerveit, mert Siobhan Roy nem fogja a seggén keresztül kihúzni azokat. Greg et az információt is eltárolja magában egy időre.

Miközben Roman azzal tör be a tárgyalóba, hogy Wisconsint megnyerte Mencken, itt lenne az idő bejelenteni végre. Azon felül, hogy egy csomó sajtóetikai és jogi problémát felvet a dolog, megmagyarázni is nehéz, amíg Tomnak nincs az a remek ötlete, hogy mi lenne, ha nem azt mondanánk, hogy megnyerte az államot, hanem hogy függőben van a megnyerése. Ezt Darwin jelentené be, ha nem vakulna meg majdnem attól, hogy véletlenül Greg szusijából vaszabit ken a szemére, majd citromos La Croix-val próbálná azt kiöblíteni. A magyarázat nem fog összejönni, az ATN bejelenteni, hogy Mencken nyerte Wisconsint. Rögtön jön is az üzenet, hogy Connornak mégis lehet valami lehetősége az új adminisztrációban, méghozzá az előző részben elvetett Szlovéniában. Willa annyira nem örül, de hát „ebéd Bécsben, vacsora Velencében”, és máris nem hangzik olyan rosszul.

Amíg Connor elmondja az ATN kamerái előtt a meglehetősen inkoherens lemondó beszédét, Jimenez megnyerte Michigant, az állás pedig döntetlen az elektori szavazatokat tekintve. A döntetlennél pedig jön az elemzőktől a hír, hogy Arizonát Mencken nyeri, ami azt jelenti, hogy ő lesz a következő amerikai elnök. A döntés Romanon és Kendallon áll, az előbbi felhozza, hogy gyerekkorukban mindig az volt, hogy azt ették, amit az idősebb báty szeretett volna. „Csak mert sok csirkét ettünk, szeressem a fasisztákat?” – mondja Kendall talán az egyetlen igazi vicces mondatát a részben. Még ő is tudja, hogy Menckent királlyá tenni minimum problematikus, és kétségei vannak. Romannak egy percig sem. Kendallnak a választás személyes: egy Mencken-szavazó meglökte a lányát, állítja. Amúgy nem így volt, mert a lánya lökte meg, de Kendall nem az a jó memóriájú apa, ahogy azt gondolja magáról. Kendall tudja, hogy hideget-meleget fognak kapni, ha ezt megteszik. Roman tudja, hogy minden mindegy lesz, mert már ott lesznek fél lábbal a Fehér Házban.

Miközben a rivális PGN bejelenti, hogy Mencken nyeri Arizonát. De ez igazából mindegy is, Kennek felfoghatatlan kétségek között őrlődik: ha az ATN bejeletni, hogy Mencken nyerte a választást, ezzel felhatalmazza, hogy bejelentse ő is, ami aztán egy hónapokig tartó vizsgálathoz és jogi procedúrához vezethet. Úgyhogy ráömleszti az összes kétségét Shivre, aki szerint Mencken mindenképpen egy borzasztó lehetőség. „Borzalmakat mond, és el is hiszi a borzalmakat,” ráadásul az ATN ámenje kell ahhoz, hogy még nagyobb erőre tegyen szert. Kendall gyötrődik – mit művel Jeremy Strong ebben a jelenetben, ráncolt homlok, lassú, megfontolt, mély beszéd –, kételkedik saját magában, a saját apaságában („Mi van akkor, ha átszivárog a méreg?”), apja döntésében, ami az elnökjelöltet és a GoJo-üzletet is illeti. De úgy tűnik, hogy Shiv meghallgatja, támogatja, ezért megkéri, hogy próbálja meg még egyszer Jimenez stábját, azaz Nate-et felhívni, hogy ők engednék-e Matsson felvásárlását, mert ha ők mondanak valami biztatót, akkor talán az ATN is visszarántaná a gyeplőt.

Shiv pedig kimegy a teremből, és úgy tesz, mintha telefonálna. Csak úgy tesz. Elárulja mindkét bátyját, végérvényesen, visszavonhatatlanul, örökre.

Amikor visszamegy a tárgyalóba, és ott várja Roman, Kendall, és Tom is, még próbálja a víz felett tartani a fejét a nagy taposásban, és különbözőképpen verbalizálni azokat a lavírozásokat, amik mindig is jellemzőek voltak Siobhan Royra, de akkor vége mindennek, amikor Kendall úgy dönt, hogy maga fogja felhívni Nate-et. Előtte még a téma visszaterelődik édesapjukra, akiket mind máshogy írnak le, csak azért, hogy a saját manőverezéseiket alá tudják támasztani a családi örökség illúziójával. Shiv szerint apja szerette a stabilitást, Roman szerint háborúkat okozott. Kendall viszont biztosra akar menni, és tárcsázza is Nate-et. A beszélgetést nem halljuk, de minden ott van Shiv arcán: neki most annyi. Greg pedig elsüti végre az információt, amit tartogatott, és megmondja neki, hogy Shiv és Matsson a háttérben kavartak.

Shiv pedig már ki sem látszik a víz alól, az örvény elnyelte, kétségbeesve próbál kapaszkodni bármibe, amivel kihúzhatja magát, kifakad belőle, hogy aggódik a köztársaságért, a pluralizmusért, de a tényen nem változtat: hazudott, önös érdekből. És hogy az önös érdeket visszabillentsék, Kendall és Roman úgy dönt, hogy Mencken lesz az elnök az ATN szerint. Tom „Kibaszott Pontius Pilátus” Wambsgans pedig meghallgatja Kendallt és Romant, és közli a tévével, hogy mi a végeredmény. Vagyis helyette Gregnek kell közölnie, aki végiggreggelte ezt az egész napot.

Greg pedig összefut még a folyosón Ken asszisztensével, Jess-szel, és mindketten érzik, hogy ezek most a földindulás, világégés, apokalipszis előtti utolsó nyugodt percek, amíg a fasiszta nem hiszi azt magáról, hogy ott a jogos helye az Amerikai Egyesült Államok elnöki székében, amihez egy rakat befolyásos ember kölcsönös hátbaszúrássa kövezte ki az utat neki. „A szavazást egy elismert tekintély lezártnak tekinti” – mondja Mencken a győzelmi beszédében.

„Nem vágyunk mindannyian néha valami tisztára ezen a beszennyezett földön?”

– folytatja a beszédet, és Kendall Roy tudja, hogy ez egy olyan ember, akivel lehet majd üzletelni. Mert vannak olyan emberek, akik képtelenek alkut kötni.

Az Utódlás nyolcadik része annyira sűrű és intenzív volt, és annyi feszültséget gyömöszölt bele ebbe a bő egy órába, kész csoda, hogy nem roppant össze a súlya alatt. Az valójában sosem volt kérdés, hogy Mencken lesz az elnök, az ATN hathatós közreműködésének hála, de hogy milyen személyes és szakmai áldozatok árán, azt szerintem senki sem láthatta előre. Shiv nemkívánatos személy lett a Waystarnál, és teljes offenzívát terve Matsson segítségével a fivérei ellen. Az ATN túl hamar mondta ki az elnökválasztás nyertesét, ez még visszaüthet az anyacég részvényein, vagy általában a megítélésén. De az is lehet, hogy semmi sem fog változni a maradék két részben. Illetve a következőben egy dolog biztosan: Logan Roy temetése következik.

Kósza megfigyelések:

• Ez volt az évad leghosszabb része, egy óra öt perc volt.
• Roman egyszer idéz A sebhelyesarcúból, de közben olyan arcot vág, mintha ő se hinné el, hogy milyen bödönbe nyúlt a viccért.
• Szegény, majdnem megvakított Darwint a brit Adam Godley alakította, aki elmondta a Vulture-nak, hogy sima ásványvizet kapott az arcába, nem csípte meg semmi igazából.
• Sokat elmond Tomról, hogy az egész, nyilván éjszakába nyúló estét egy szép, de valószínűleg kényelmetlen cipőben akarja átvészelni.
• „Annyival érdekesebb a választás, ha benne vagyok!” – Connor Roy.
• „Connor indult a választáson?” – mondja Karl az asztal körül, ahol a nagy öregek nézik a tévét.
• Shiv terhessége: az előző rész rendezői azt nyilatkozták, hogy a nagy Tom vs. Shiv összecsapásban azért nem merült fel, mert akkor még nem írták meg a tényt a forgatókönyvírók.
• „Az információ, Greg, olyan, mint a jó bor. Tárolod, gyűjtögeted, tartogatod egy különleges alkalomra, aztán szétvered vele valakinek a képét” – Matthew Macfayden csodálatosan mondja ezt el.
• Ha lehet hinni Romannak, Logan Roy egyszer kiiktatta a kanadai kormányt.