Ilyen házastársi vitát sem lehet gyakran látni a tévében

Egy skorpió. Ez Tom nagy ajándéka Shivnek csak úgy, pontosabban azért, mert „olyan jó bőr.” Ki a skorpió? Ki vitt át kit a folyón, és ki csípett meg kit halálosan? A válasz kiderül az Utódlás utolsó évadának hetedik részében, pontosabban annak a legbrutálisabb vitájában, ahol Tom és Shiv végre levetik magukról a cinizmust, az alattomos szurkálódásokat, a bosszúszex körüli izgalmakat, és elmondják őszintén, mit gondolnak a másikról. A válasz amúgy az, hogy mindketten. Mindketten skorpiók.

Sőt, mindenki az, ez az Utódlás lényege, hogy itt családi, házassági, vagy bármilyen más kötelék nem jelent semmit, ha hatalomról és pénzről van szó, a sztratoszféra ilyen magas szintjén csak akkor kedvesek az emberek egymással, ha időt akarnak húzni, hogy hátbaszúrják a másikat. Ez történik végig azon az eseményen, ami szinte a teljes hetedik részt kiteszi: a választási előpartit, ahova még Logan Roy hívta meg a vendégeket, és ahol csoportosul az amerikai véleményalkotás és -irányítás krémje, és ahol a Roy fivérek, Shiv, és Lukas Matsson próbálják sütögetni a saját pecsenyéjüket, hogy aztán az érdekek annyira összekuszálódjanak, hogy teljes összeomlás és újratervezés legyen a vége.

Összesen három jelenet van, ami nem Shiv és Tom óriási lakásában játszódik. Az első valahol Manhattanben, az utcán: Kendall találkozik Rivával, gyerekei anyjával, a stratégiai fontosságú pontokon előrángatott szereplővel. Riva azért kérte a találkozót, mert a lányuk, Sophie elkezdett aggasztóan viselkedni, meglökött valakit az utcán, akin egy Ravenhead-póló volt (Mark Ravenhead az ATN egyik talán-náci műsorvezetője), belépett a suliban egy ATN-ellenes csoportba, és így tovább. Kendallnak százezer más dolga van hirtelen, de még ahhoz képest is klasszikus pöcsfej-Ken üzemmódba kapcsol, és elkezd arról hadoválni, hogy mit keresett a lánya egyáltalán az utcán, és hogy hol volt Riva egyáltalán, aki teljesen jogosan kiakad a pöcsfejségen, pedig csak annyit akart kérni, hogy az apja hívja fel a lányát. „Miféle szülőnek nézel te engem?” – teszi fel a nagyon jogos kérdést Kendall.

A második jelenet pedig már beltéren van, egy étteremben, reggelinél az összes Roy gyerek, igen, Connor is összegyűlnek megbeszélni, hogy ki beszéljen apjuk temetésen. Amúgy érdemes megnézni, hogy senki sem reggelizik valójában. Kendall felajánlja, hogy beszél ő, de majd véglegesen eldöntik ma este. Connor kiszáll a beszélgetésből, mert kampányfeladatai vannak, Ken és Roman viszont közlik Shivvel, hogy lesz egy meglepetés az esti politikai partira: meghívták egykori szeretőjét, Nate-et is, aki a demokrata kormányban kaphat tárcát, ha Jimenez nyer, nem pedig az ATN által támogatott Jeryd Mencken. Nem heccelni akarják a húgukat a meghívással, az a tervük, hogy Matsson árajánlatát a versenyhivatallal és különböző felügyeleti szervekkel akarják majd zátonyra futtatni, Nate pedig közel lesz a húsosfazékhoz, ha esetleg az ő pártja nyer.

Shivet viszont sikerül felheccelni, és amint a tesók felálltak az asztaltól, már megy is a forródrót Matsson felé, hogy mire készülnek, és hogy lehet, hogy jó ötlet lenne beköszönnie erre a bizonyos esti partira. Aztán ír egy üzenetet Tomnak, hogy nagyon sajnálja, hogy eltörte a pöcsét tegnap.

Tom pedig azzal a lendülettel válaszol neki, majd leül egy laptop elé, és megkezd egy tömeges elbocsátást az ATN-nél. Direkt mondtam azt, hogy megkezd, mert pár mondat után átveszi pincsikutyája, Greg, aki papírról felolvas olyan mondatokat, amiktől minden médiamunkás gyomra összeszorul. Olyanokat, mint

„A jövőben a Waystar Royco nemzetközi hírközlési részlegét harmadik féllel kötött szerződésekkel működtetjük,”

vagy

„Nyilván most kérdéseket nem fogadok, de ez egy nagyon szomorú nap.”

Hát még később mennyire szomorú lesz! A Roy testvérek elkezdenek vegyülni, hogy elhintsék a magjait annak, a GoJo-üzlet nem biztos hogy minden hatóság által oké lesz. A maghintés nem tart sokáig, mert Mencken csapata felhívja Romant egy aggasztó hírrel: ugyan Connor azért messze nem egy nagypályás a választásokon, de bizonyos területeken az egy százaléka döntő jelentőségű, ezért azt javasolják, hogy lépjen vissza. Roman el is kapja a bátyját, de Connor hiába naiv, fafejű, öntörvényű, és néha egészen szánnivaló, semmiképpen sem ostoba. Még akkor sem, amikor ajánlatot kap, hogy Szomáliában lehetne nagykövet. Szlovákia és Szlovénia sem annyira szimpatikus neki, bár Ománnal talán meg tudna békélni, ahol Willával egy biztonságos, föld feletti bunkerben lakna, messze a szultán törvényes hatalmától.

Gerri megérkezik a partiba, Roman legnagyobb aggodalmára, Lukas Matsson pedig az egész pereputtyával pont akkor lép be a lakásba, amikor Kendall egy perc néma csendet kért édesapja emlékére. „Figyeljük a történelmet. Alakítjuk a történelmet. Végül történelemmé válunk” – emlékszik vissza a megemlékezés előtt apjára, akinek elég nagy feladata volt abban, hogy az előző amerikai elnök ne induljon újra a választásokon. Matssont Shiv hívta oda, de ő is értetlenséget tettet, amikor a többiek kiborulnak miatta. A tervnek mennie kell tovább, gyúrni kell a hatóságokat, ahogy Matsson is ugyanúgy fogja gyúrni őket a gyúródeszka másik oldaláról.

Matsson viszont előtte tapogatózik egy kicsit, először Tomnál, akinél azonnal kiakad a bullshit-detektora, és kiszúrja, hogy az ATN-vezetője csak a seggét nyalja, mivel egyáltalán nem biztos a pozíciójában. A svéd jól tetteti, hogy nem éppen a legjobb kommunikátor, de igazából elég jól megy neki, szociális fóbiája inkább a sajtósának, Ebbának van. Akinek ugye, mint Shivnek korábban bevallotta, régebben küldözgetett fagyott vértéglákat a saját véréből. Matsson eljut Nate-hez is, akinek belengeti, hogy ha tényleg megveszi az egész hóbelevancot, akkor az ATN élén nagy változások lehetnek. Értsd: Tom mehet a levesbe.

Lukas élvezi az egész gyorsreagálású smúzolást: „És én még azt hittem, ezek az emberek bonyolultak, de nem. Lényegében csak pénz és pletyka.” Shiv végre aztán a ruhatárban előáll a farbával. Ha összejön a GoJo-üzlet, akkor pozíciót akar. A legnagyobb pozíciót, miközben a férje mehet a levesbe. Akinek ráadásul az egész buliban azt a pletykát kell visszahallania, hogy neki a felvásárlás után kampó.

Ahogy kampó annak a megállapodásnak is, amit Kendall akart nyélbe ütni Nate-tel. A Roy fiú azt akarta, hogy ha Jimenez nyer, akkor Nate valahogy próbálja meg elkaszálni a GoJo-üzletet, cserébe az ATN száz napig kedvesebb lesz az új elnökkel. Nate meghallgatja az ajánlatot, de néhány kör után visszautasítja: „Én nem vagyok Gil. Te nem vagy Logan. És ez jó” – mondja a megszeppent Kennek.

Amennyire Kennek nem sikerül a haverkodás, Gregnek bejön, és minimális szenyózás után sikerül belépnie Matsson belső körébe. Volt olyan belső kör, ahova Greg nem tudott bemászni? Mint egy kétméteres csótány, még egy sugárfertőzött szeméttelepen is meg tudna élni, és megtalálni a módját, hogy rövid megaláztatások után kényelmesen elhelyezkedjen. Greg azt mondja az éppen toxikus férfihangulatban pörgő Matssonnak, hogy mivel mostanában annyi tapasztalata van kirúgásokban („HR szerint azért nekem való ez, mert olyan, mintha érdekelne, pedig nem.”), szívesen kirúgja helyette Ebbát, akit ugye nem rúghat ki, mert kompromitálhatja őt. Ebba kiborul, és elmegy cigizni, ahol a Roy fivérek finoman, barátságosan elkezdik faggatni arról, hogy mi a baj. Vele és Matssonnal. Pontosabban Matssonnal.

Természetesen kiderül, hogy Matsson sikerszériája nem teljesen úgy van, ahogy azt a GoJo jelentette: van valami probléma az indiai statisztikákkal. A cégvezető saját szavaival élve: „Ha két India lenne, stimmelne.” De nem stimmel, ami veszélybe sodorhatja a megállapodást, és konkrétan napalmmal szőnyegbombázta végig Shiv jövőbeli terveit, ha kiderül. Ezért nyomatja Matsson rendületlenül azt, hogy azonnal, minél hamarabb fel kell vásárolnia a Waystart, mert a nagy terve az, hogy az üzlet közben ez az apróság majd el fog kavarodni.

Ahogy valószínűleg Roman is reménykedett abban, hogy amikor az előző részben, hirtelen felindulásból kirakta Gerrit a cégtől, az majd valahogy el fog felejtődni. Nem fog egyáltalán, Gerrinek ugyanis kifejezett kérései vannak, százmillió dollárokat kér, és ha a következő öt évben bármikor, bármilyen becsmérlő információt szeretnének majd róla terjeszteni a cégnél, akkor egészen véletlenül nyilvánosságra fognak kerülni Roman dickpicjei. De nem is a pénz, és a kiszivárgó pöcsképek jelentik a legnagyobb tőrdöfést Roman számára, hanem ez a mondat:

„Eljuttathattalak volna a csúcsra.”

És itt nem a BDSM-fantáziákon és erotikus megalázáson alapuló maszturbálásokra gondol. Roman az előző részekben nagyon rosszul vette azt, ha valaki nemet mond neki, úgyhogy rögtön minden erejével rá is száll Connorra, hogy ugyan döntse már el, menne-e Ománba vagy sem. De annyira minden erejével, hogy az még Kendallnak is sok. Connor pedig, aki ebben az évadban meglepő módon sokszor a józanság hangja, annak ellenére, hogy egy dollármilliárdokat értelmetlen kampányra költő pojáca, nemet mond. És otthagyja a bulit.

Ken pedig egy rosszul sikerült konfrontációt benyel, azt viszont már nem bírja ki, hogy ne szóljon be Matssonnak is, aki először New Yorkot kezdi szidni, majd szépen lassan belecsúszik abba, hogy az előző részben belengetett Living+-t kezdje el kritizálni. Ami ugye kamu statisztikákon alapul, ahogy a GoJo indiai terjeszkedése is. Két szuperkellemetlen ember csörtéje, akik pont egy csapat befolyásos ember előtt kezdik el a pöcsméregetésüket. Én a végén döntetlent mondanék, és a szoba sem nagyon tud mit kezdeni velük.

Kivéve Tom, aki az egész részben arra panaszkodik, hogy mennyire fáradt. Shivvel megbeszélték korábban, hogy az este bejelentik, hogy megint együtt vannak, de Tom már menne inkább szundizni. Szó szót követ, és már azt vesszük észre, hogy a teraszon állva vágnak válogatott sértéseket, sérelmeket, felhánytorgatott dolgokat egymásnak egy olyan jelenetben, aminek a ritmusa, tartalma, színészi játéka ott van az amúgy is nevetségesen erős évad egyik csúcspontjai között.

Shiv és Tom között egy szakadék tátong a sorozat első pillanataitól kezdve, de erre a szakadékra mindig lehetett valami megoldást találni: néha egy hidat, néha egy kötelet, néha egy magánhelikoptert. Ebben a pár percben, ami a lakásuk teraszán játszódik, minden egyes ilyen megoldás a levegőbe repül, megsemmisül, elpusztul. Tom felhánytorgatja, hogy odavetette őt Amerikai legbefolyásosabb embereinek, mint egy darab pletykát. Shiv pedig azt, hogy a legnagyobb mélypontján kérte meg a kezét. Tom tudja, hogy Shiv börtönbe küldte volna. Shiv tudja, hogy az örök helyezkedő Tom önként vállalta a börtönt. És megérkezik a legnagyobb döfés:

„Képtelen vagy szeretetre. Talán nem is vagy alkalmas arra, hogy gyereked legyen” – mondja Shivnek, akinek sosem lesz elég semmilyen visszajelzés, mert az apja jóváhagyását nem kaphatta meg. És jelenleg, legjobb tudomásunk szerint még mindig teljes titokban terhes Tom gyerekével. A skorpiók egymást ették meg az epizód legsúlyosabb öt percében.

És a felfalásnak még nincs vége: Kendall ugyanis előáll a tervvel, hogy mi lenne, ha visszatérnének az eredeti ajánlathoz. Mi lenne akkor, ha a GoJót vásárolná fel a Waystar, teszi fel a kérdést Franknek ugyanabban a ruhatárban, ahova Shiv Matssont vitte.

Már csak három rész van az Utódlásból, és nem mernék tippelni, hogyan lesz vége. Bedől a Waystar? Mégis összejön a GoJo? Ki lesz az elnök? Mit fog köpni Gerri vagy Karl, ha kihagyja őket Ken az új ajánlatból? Mi lesz Shivvel? Mi lesz bárkivel és bármivel? Alig várom, hogy kiderüljön.

Kósza megfigyelések:

• Annyira jellemző, hogy Tom viszi be Shiv reggelijét a rész legelején: egy séf szakszerűen rátette a snidlinget a rántottára, de a dicsőség már nem az övé lesz.
• Bevallom, meg kellett gugliznom a bort, mert hirtelen nem esett le, de a harmadik évadban lett a párosnak egy borzasztó bora, amit természetesen a fogadáson Tom egyből Nate kezébe nyom.
• Vicces, hogy Matsson saját bevallása szerint egy kódíró Göteborgból, de nem sokkal később Ebba kitálal, hogy még programozni sem tud, az egész karakterét megtervezték.
• Oskar betyárkörtének nevezi Greget, ami egy elég pontos megállapítás.
• Európaiként elég szórakoztató hallgatni azt, ahogy Connor alkudozik a nagyköveti pozíciókkal. Nem lehetne esetleg, hogy a Balkánon keresztül érkezik meg a kontinensre? „Nem akarok olyan helyre menni, ahol nincsen atom.”
• Kendall a fogadás résztvevőiről: „Nem mind kriptofasiszta és jobboldali kretén. Van kockázati tőkés demokrata és centrista vámpír is. Apa ideológiai spektruma széles volt.”
• Matsson a részben egy Nike Kyrie kosarascipőben és egy Needles dzsekiben van.