Nagyon dühös lettem amiatt, hogy mindig dühös voltam

Jó hosszú utat járt be Szabó Benedek, aki a bajai Gyökkettő zenekarból indulva találta magát a 2010-es évek eleji magyar lo-fi és hálószobapop színtérben a Zombie Girlfrienddel, amit aztán a ma már csak Galaxisokként ismert zenekar követett. A Galaxisoknak nemrég jelent meg a Minket ne szeress! című hetedik nagylemeze, amelyet részben a Franco-rezsim bukása utáni spanyol újhullám, illetve a ‘80-as évek kazettás magyar undergroundja inspirált. Az After Podcastben a hatások mellett beszélünk arról, hogy miért nem szereti hallgatni és eljátszani egyes zenéit, hogy melyek azok a számok, amelyeket mára megbánt, és hogyan látja ennyi album után a saját életművét, illetve miért szeretett bele annyira a ’80-as évek spanyol újhullámába.

A Minket ne szeress! című új albumról Szabó elmondja, hogy alapvetően egy concept albumról van szó, ahol az volt a cél, hogy olyan legyen, mint egy ‘80-as évekbeli kazettás demófelvétel. Ezért is lett a lemez címe „Minket ne szeress!”, mert Szabó szerint ez kicsit olyan, hogy akár egy félig-meddig szamizdatban terjesztett kazettás demó címe is lehetett volna a ’80-as években. Azt viszont hozzáteszi, hogy szó sincs arról, hogy dühös lenne valakire, és ezért lett ez az album címe, mert ez az időszaka már elmúlt.

„Nagyon dühös lettem amiatt, hogy mindig dühös voltam”

– meséli Szabó azzal kapcsolatban, hogy pár éve tudatosan próbálja a dühösségét elhagyni, és részben ennek is köszönhető, hogy Szabó Benedek és a Galaxisokból ma már szimplán csak Galaxisok lett. Ennek azonban volt egy másik, valamivel komplikáltabb oka is. Az első két albumát annyira megszerették az emberek, hogy azzal a hangzással, tartalommal és stílussal kezdték el azonosítani, amelyek a Kapuzárási Pikniken és A legszebb éveinken hallhatók.

Azonban Szabó akkoriban csak nagyon sok Cseh Tamást és Neutral Milk Hotelt hallgatott, és szeretett volna hasonló zenéket írni, majd onnan továbblépni más irányokba. „Ez a két lemez lett a legnépszerűbb, ezért nagyon sokan azt gondolták, hogy az volt az ősforrás, az az igazság, és minden más az egy aberráció – ami ettől eltér az már nem hiteles. Miközben én csak egyszerűen mentem tovább az életemben” – reagál arra, hogy később egészen más irányokba is elindult a zenekar, ami azzal is járt, hogy elkezdett csökkenni a rajongóik száma és a közönségük mérete, bár őt ez egyáltalán nem zavarja.

Később felemlegeti, hogy egyszer olvasott egy kommentet, miszerint az illető alig várja a következő Galaxisok-lemezt, hogy újra utálhassa a saját életét.

„Akkor azt mondtam, hogy nem biztos, hogy szeretném, ha nekem ez lenne az örökségem az emberek számára.”

Saját bevallása szerint sohasem volt egy szomorú ember, mindig élvezte az életet, ehhez képest az életműve valahogy kesergősre, nyavajgósra, panaszkodósra sikerült sokáig. Éppen ezért szeretné, ha az emberek tudnák, hogy neki a Galaxisok „csak” egy projekt, ami nem egyenlő Szabó Benedekkel, és pláne nem egyenlő azzal, amelyek az első két lemezén hallhatóak. „Kora huszonévesként azt akartam, hogy mindenki azt érezze, amit én” – mondja, és az adás későbbi részében már egyértelműen utal arra, hogy ennek ma már inkább az ellenkezőjét szeretné, és megfogadta, hogy többet nem viszi bele a magánéletét a zenéjébe.

Nem véletlen, hogy a mostani, Minket ne szeress! című nagylemez talán a legkevésbé azonosítható az ő személyével az előzőekhez képest. Cserébe viszont nagyon érezni rajta valamiféle általános hidegháborús szorongást, ami gyakran megjelent a popzenében az ‘50-es évektől egészen a ‘80-as évek végéig. Ezen belül is különösen a ’80-as évek újhullámára, a new wave-re volt ez kifejezetten jellemző az Egyesült Államoktól Jugoszláviáig.

„Miért ne lenne vészjósló és hidegháborús szorongással teli, amikor Oroszország lerohanta Ukrajnát, és egy olyan országban élünk, ahol az emberek nagy része látszólag nekik szurkol. Elég szar a helyzet, és azt hiszem, ez átszivárog óhatatlanul a dalszerzésbe. De egyáltalán nem ez volt a célom.”

A Galaxisok a budapesti Gólyában mutatja be április 8-án az új nagylemezt, ahol a Denevér lesz az előzenekar. Szabó szerint ez az album egyértelműen a Gólyába illik, ezért is szerették volna, ha ott lesz a lemezbemutató. Ezen kívül nyáron mennek fesztiválozni, Orfűn például biztosan el lehet csípni majd őket.

Mivel az adásban sokszor szóba került a spanyol újhullám, össze is rakott nekünk és az olvasóknak egy klassz Spotify-playlistet azokból a '80-as évekbeli spanyol újhullámos dalokból, amelyek nagy hatással voltak rá az elmúlt időszakban.

Az adás többi részében szóba kerül még:

• Miért volt ennyi névváltás a zenekarban, és mennyire volt ennek nehéz az adminisztrációja?
• Miért nem iszik már egyáltalán évek óta?
• Miért nem tud azonosulni a korábbi számaival?
• Miért nem szereti a Cím nélküli ötödik lemezt, és ma már melyik dalokat szégyelli róla?
• Miért koncerteznek kevesebbet?
• Miért vonzódik annyira a szalagos felvételek hangzásához, illetve a spanyol és latin-amerikai könnyűzenéhez?
• Milyen témák hatottak rá az új album írásakor? Miért vártak vele három évet?
• Miért érzi úgy, hogy idő kellett ahhoz, hogy beérjen a negyedik nagylemez?
• Hogyan élte meg a pandémiás időszakot?
• Milyen filmeket és rendezőket kedvel?
• Hiányzik neki a zenei újságírás?
• Miért nem kedveli a szimfonikus koncerteket?
• Miért maradt ki tudatosan a Galaxisok az NKA-támogatásokból?
• Miért nem akart soha főállású zenész lenni?
• Melyik a kedvenc évszaka és miért?