Nem az az én sorsom, amit sokan csinálnak, hogy öreg korukra a régi szaraikat játsszák unásig

Varga Zsuzsa az ezredforduló környékén lett kifejezetten ismert énekesnő Magyarországon a Venus nevű zenekarnak köszönhetően, akikkel több nagy slágert is összehoztak, mint a Régi nyár vagy a Kockahas. A kétezres években aztán Varga szólóra váltott, kiadott több saját nagylemezt is, majd a 2010-es évekre hosszú időre eltűnt. Nemrég jelent meg a Szusizsu címet kapott új EP-je, de nemcsak erről mesél az After Podcast legújabb adásában.

(A közérthetőség érdekében a beszélgetés részleteit szerkesztve közöljük)

Az énekesnő a kilencvenes években kezdett el zenélni különböző formációkban, de egyértelműen a Venus volt az a zenekar, ami meghozta neki az országos ismertséget. A kereskedelmi rádiók és tévék imádták a zenekart, egyes slágereiket magas rotációban játszották, Varga pedig úgy tűnhetett, hogy eltér az addig megszokott magyar énekesnői imidzstől, és egy kifejezetten vagány, nagyszájú frontember látszatát keltette.

„Zavarban vagyok, amikor énekesnőnek hívnak, vagy amikor arról beszélnek, hogy én milyen híres voltam. Ez annyira távol áll tőlem, és annyira nem érdekel ez a rész”

– meséli Varga erről az időszakáról.

Ekkoriban jött ki a Venustól a Kockahas című szám, ami azzal mindenképpen kilógott a sorból, hogy addig nem igazán volt olyan a magyar popzenében, hogy egy női énekes hangosan kritizálja a férfiakat. „Az olajszőkítés idején vagyunk, a rendszerváltozás megtörtént már egy pár éve. Jönnek ezek az újgazdag, aranyláncos, legtöbbször kopasz vagányok nagy kocsikkal. És nekem ez nagyon nem volt szimpi” – meséli Varga a Kockahas hátteréről.

A Venus annyira jól pörgött itthon, hogy rendszeresen felbukkantak különböző tévéműsorokban. Egy alkalommal a rövid életű Meglepő és mulatságos című műsorban léptek volna fel, amelyet Friderikusz Sándor vezetett. A zenekar menedzsere megegyezett a szerkesztőkkel, hogy a Kockahast játsszák majd el az adásban, és a fellépés közben majd felbukkan egy csomó olyan férfi, akikről a dal is szól. „Elkezdtük játszani a dalt a főpróbán, de egyszer csak félbeszakított minket a Friderikusz Sándor, hogy hol vannak a fiúk? Hát, nem voltak ott, és akkor annyit mondott, hogy köszönjük szépen” – végül emiatt nem is léptek fel az RTL műsorában.

Annyira jól ment az együttesnek, hogy Varga saját kezűleg válaszolt gyakran több tucat vagy akár száz rajongói levélre, gyakran megfordultak road show-kon, falunapokon és diszkókban, rengeteg haknijuk volt. A menedzserük ezekkel a bulikkal próbálta bevinni a zenekart a köztudatba, végül sikeresen. Azonban a siker mellett Varga telibe kapta a digitális korszak előtti zeneipar minden rettenetét is a kiadói szemétkedésektől a kényszeres bulvárosításon át addig, hogy ebben az időszakban férfimagazinok brutális pénzeket fizettek, hogy ismert magyar női közszereplők vetkőzzenek le nekik.

Vargát folyamatosan nyomasztották több irányból is, hogy vetkőzzön le a Playboynak, mert ettől ismertebb lesz a zenekara, és – ahogy ő fogalmaz – „ez az énekesnők sorsa”. Hozzáteszi, hogy akkoriban egészen más volt a felfogás ezzel a témával kapcsolatban, szerinte még csak arról sem lehetett szó, hogy ez az erőltetés rosszindulatból vagy kihasználásból eredt volna. „Azt gondolták, hogy ez az élet rendje, ezt szokták mások is csinálni” – de hozzáteszi, hogy ez ma már finomodott, és nem annyira jellemző, de akkoriban nagyon durva sztorik is előfordultak vele.

Az egyik ilyen egy vidéki fellépésen volt, ahol egy férfi a színpad előtt állva elkezdte fogdosni Varga lábát, mire a menedzsere odament, és fellökte az illetőt. Később az öltözőnek kinevezett raktárban megjelent a hely vezetője pár marcona biztonsági emberrel, és ordítva kérdőre vonta a zenekart és a menedzsert, hogy az ő fizető vendégével így nem lehet bánni, és ha zavarja az énekesnőt, hogy fogdossák, akkor ne engedjék színpadra. Az énekesnő elmondása szerint rengeteg hasonló élménye volt ebből az időszakból.

Hiába ment jól a zenekarnak, egyre többször érezte azt, hogy az együttes a saját érdekeit helyezi előtérbe az övéivel szemben. Ahogy mondja, a zenekari kötelezettségeknél egyenrangú partnerként kezelték, de fontosabb ügyeknél ez egyáltalán nem volt így. „Egyszer eljött, hogy ezt semmilyen szinten nem tudom már tovább csinálni. Nem akartam a médiamegjelenéseket, a kellemetlen helyzeteket vagy annak a skatulyának megfelelni, amibe engem belehelyeztek”. Arra viszont valószínűleg ő sem számított, ami ezután jött.

A Régi nyár című dal borítójához fotózták Vargát meztelenül, a kislemez borítójára pedig egy cenzúrázott verzió került rá. Az itt készült képeket soha nem tervezte eladni vagy publikálni, mégis úgy alakult, hogy a meztelen fotói felkerültek az internetre, ezzel ő lett gyakorlatilag az első olyan magyar közszereplő, akiről a beleegyezése nélkül töltöttek fel meztelen képeket a netre még bőven az előtt, hogy ez egy globális problémává nőtte volna ki magát.

Az máig nem derült ki pontosan, hogy kik szivárogtatták ki a meztelen képeket, de Varga szerint nagyon valószínű, hogy a zenekarból lehetett valaki, hiszen az ominózus fotók is náluk voltak. Ráadásul nagyon úgy néz ki, hogy a meztelen képeket azért szivárogtatták ki róla, mert már közölte a Venus tagjaival, hogy távozik a zenekarból.

„Ez a legaljasabb, legprimitívebb bosszú, nem?”

– reagál, majd hozzáteszi, hogy 2002 környékén annyira új és ismeretlen terület volt még az internet, hogy nem igazán tudtak mit kezdeni az egésszel. Mindössze annyit tudott kideríteni egy ismerősén keresztül, hogy IP-címek alapján feltételezhető, hogy a zenekar tölthette fel róla a képeket.

„Nem az az én dolgom és nem az az én sorsom, amit sokan csinálnak, hogy öreg korukra a régi szaraikat játsszák unásig” – ezt már azzal kapcsolatban mondja, hogy nemrég egy privát elvonuláson más zenészekkel eljátszotta a Régi nyár című dalt, amire saját bevallása szerint 20 éve nem volt példa.

A 2010-es évekre jutott el ahhoz a ponthoz, hogy úgy érezte, váltania kell. Egzisztenciális problémái voltak, megfeneklett a pályája, és nehezen lépett túl egy szakításon. „Úgy éreztem, hogy képtelen vagyok zenélni, és ennek az volt a legfőbb oka, hogy reggeltől estig füvet szívtam” – vallja be, majd arról mesél, hogy a rengeteg magánéleti és szakmai mélypont után döntött úgy, hogy elutazik Amerikába, ahol egy óceánjárón dolgozott énekesként évekig, amíg haza nem tért 2019-ben. Jelenleg igyekszik összerakni maga körül egy zenekart, és szép lassan építgeti a szólókarrierjét továbbra is, amelynek része a tavaly megjelent Zuzuana című kislemez és a nemrég megjelent Szusizsu című EP is.

„Tény, hogy valószínűleg 20 vagy 30 éves koromban én sem szerettem volna ilyen öreg szatyrokkal dolgozni együtt”

– mondja nevetve azzal kapcsolatban, hogy kicsit nehézkesen megy a zenekartoborzás a szólóprojektjébe, mert a kortársai és a nála idősebbek még mindig a Venusszal nyomasztják, miközben nyilván egészen más irányban gondolkodik. Azt még hozzáteszi, hogy bár nem dörömbölnek a zenészek az ajtaján, mindenképpen szeretne összerakni egy kisebb formációt.

Az adásban szóba kerül még:

• Milyen zenéken nőtt fel?
• Hogyan került a Venusba?
• Hogyan haknizott akkoriban egy jól menő zenekar?
• Milyen volt félplaybackkel fellépni diszkós közönségnek?
• Hogyan kreált kamubalhét abból a média, hogy a Venus egy idő után nem volt hajlandó playbackes fellépéseket vállalni?
• Mennyire próbálta őt felkapni a bulvársajtó?
• Miért nem akart sokáig egyáltalán beszélni a venusos időszakáról?
• Mennyire keresik még manapság is kereskedelmi tévéktől és rádióktól?
• Mennyire fizetnek jól a régi Venus-slágerek jogdíjai?
• Miért nem futott be akkora pályát szólóelőadóként?
• Miért pont a Kolorádó és a Bánkitó Fesztiválra vágyik fellépőként?
• Miért érzi azt, hogy szar időben született?
• Mi inspirálta az Apád mindig… című számot?
• Milyen volt évekig egy óceánjárón zenélni? Milyen tapasztalatokat szerzett?
• Mit csinál most? Van-e civil foglalkozása?
• Hogyan énekelt úgy a C’est La Vie nevű lánycsapatban, hogy annak sosem volt hivatalosan a tagja?

(Címlapkép: Hinek-Bodnár Tímea)