„Volt olyan énekesnőnk, aki az első koncert után zokogva hívta fel az apját, hogy jöjjön érte”

2022. november 17. – 18:33

Másolás

Vágólapra másolva

Ahhoz képest, hogy fennállása legsikeresebb időszakát éli és már bejáratott fesztiválzenekar a szentendrei Ricsárdgír, nemrég bejelentették a feloszlásukat. A budapesti Aurórában a Ricsárdgír frontemberével, Márton Danival beszélgettünk közönség előtt, legfőképpen arról, hogy most komoly-e a feloszlás, vagy sem, mennyire magyar sajátosság a trash szeretete, és idegesíti-e akár egy kicsit is, hogy rendre az A.E. Bizottsághoz hasonlítják őket. Itt az After Podcast legújabb adása.

„A zenekarban is van olyan, aki nem hiszi el. Ez egy nehéz folyamat. Igyekeztünk úgy kezelni, hogy senki se sérüljön a zenekarban, és a közönségben sem”

– reagál arra Márton, hogy most akkor tényleg feloszlik a Ricsárdgír, vagy sem. Normál esetben nem szoktak ilyen kérdést feltenni egy feloszlását frissen bejelentő együttesnek, azonban a Ricsárdgír közel sem egy átlagos zenekar. 2009-2010 környékén (a pontos év máig vita tárgya) alakultak Szentendrén, és a kissé dadaista, performansz jellegű dalaik és koncertjeik miatt nagyon hamar egy másik kultikus szentendrei zenekarral, az A.E. Bizottsággal együtt kezdték el őket emlegetni.

A zenekar megalakulása és a magját képező összművészeti közösség miatt van is áthallás a két együttes között, Márton pedig saját bevallása szerint is anyukája kazettáin hallgatta a Bizottságot. A Ricsárdgír összetétele és tagjai is nehezen követhetők, arra a kérdésre, hogy hány énekesnője is volt a zenekarnak, segítséggel sem tudunk pontos számot kapni.

„Volt olyan énekesnőnk, aki az első koncert után zokogva hívta fel az apját, hogy jöjjön érte kocsival”

– mivel traumatizálta az az élmény, hogy még a saját barátai is kifütyülték a zenekart a fellépésen, annyira rosszak voltak.

A punk attitűdöt megannyi zenei műfajjal keverő Ricsárdgír aztán a 2010-es évekre egyre népszerűbbé vált itthon, és egy kicsit talán művészkedő punkzenekarhoz képest több nagy slágert is írtak, mint a Palvinbarbi, a Mindenki boldog vagy a Szintis Laci.

„Nem mindenki szerette volna ezt a feloszlást, főleg a kiadó meg a menedzser. Az idei nyár volt az első olyan, hogy anyagilag is úgy éreztük, hogy ez most ilyen nagyon jó.”

Mégis úgy döntöttek, hogy abbahagyják, Márton szerint részben azért is, mert elértek egy olyan szintet, amit megugrani csak nagyon másmilyen, poposabb zenékkel tudnának, mint a Szintis Laci. Az ilyen számító, rádióbarát dalszerzéshez pedig már nem volt kedvük. Mindent elmond a zenekarról, hogy Márton már előre beírta a saját Excel-táblájába hónapokkal korábban, hogy mikor és hogyan oszlik fel a Ricsárdgír, szóval abszolút meg volt tervezve, hogy ennek hamarosan vége lesz. Mindezek ellenére a Ricsárdgír elég stílszerűen vonul vissza, ugyanis a végleges búcsú előtt még megjelentetnek egy új nagylemezt, amelyen Márton szerint valamivel borúsabb számok is lesznek a szokásosnál.

Az adásban ezeken kívül szóba kerül még, hogy

  • Mi az átka annak, ha egy underground zenekar népszerű lesz? Miért hiányoznak a kis klubos koncertek?
  • Volt-e hatással az A.E. Bizottság a Ricsárdgírre?
  • Melyik dalukkal kerültek be annak idején az X-Faktorba?
  • Mi köze a punkhoz a Ricsárdgírnek?
  • Volt-e drMáriásnak hatása a zenekarra?
  • Miért van ekkora szerepe a trash kultúrának az együttes zenéjében, dalszövegeiben és megjelenésében?
  • Mennyire befolyásolja az érdeklődését, hogy az RTL-nél dolgozik vágóként különböző szórakoztató műsorokban?
  • Miért imádja vágni és nézni is a Való Világot?
  • Bestiák vagy Picasso Branch? Miért gondolja bátornak a Kozsó-féle popcsapatokat a '90-es évekből?
  • Fontos közszereplő-e Pumped Gabó?
  • Milyen volt vágóként dolgozni a Magasságok és mélységek című nagyjátékfilmen?
  • Mi a helyzet a Ricsárdgír-filmmel és a rendezői ambícióival?
Kedvenceink
Csatlakozz a csoportunkhoz!