2022. október 15. – 22:34
frissítve
A Halloween-filmsorozat eddigi, összesen tizenhárom részében és változatában már volt pár hajmeresztő ötlet. Volt olyan rész, amiben kompletten kihagyták Michael Myerst, a sorozat főgonoszát, volt olyan, amiben a tinédzser Paul Rudd látja el a baját, volt, amelyikben Busta Rhymes, és volt egy olyan is, amiben kiderül, hogy az elmebeteg sorozatgyilkos igazából egy szekta által a földre teremtett mitikus lény.
De egyik sem volt annyira – elnézést a szóviccért – tökkelütött, mint A Halloween véget ér, a 2018-ban ígéretesen indult új trilógia minden elemében csalódást keltő, célt tévesztett lezárása, ami
azt feltételezi, hogy aki még pár éve egy elszabadult őrült volt, az mostanra megtestesíti egy kisváros gonoszságát, a csatornában él, néha etetni kell hullákkal, és meg tud rontani olyanokat, akikbe beleköltözött a sötétség.
Michael Myersből, akinek az volt a fő tulajdonsága, hogy váratlanul fel tud bukkanni sövények között, mindig megtalálja a legnagyobb kést a fiókban, és ha betonkeverővel mennek át rajta, akkor is olyan lendülettel kel fel, mintha dróton rángatnák, 2022-re egy filléres Pennywise lett, aki a nagy története lezárásában egy óriási lefolyó aljában kuksol.
Hogy hogyan jutottunk idáig, azt magam sem tudom, a miértekkel sem vagyok teljesen tisztában, de legalább értem: az lehetett a feltételezés, hogy a 2020-as években senkit sem fog érdekelni az, hogy egy nagyra nőtt, maszkos figura idegeneket döf le az amerikai fogyasztói társadalom második legnagyobb ünnepén, aztán amikor úgy tűnik, hogy sikerült megállítani, drámaian kiderül, hogy mégsem.
A 2018-as Halloween viszont meg tudott találni egy sajátos közös metszetet, amiben kihagyták az első után következő összes filmet és annak hozományát, Laurie Strode (Jamie Lee Curtis) egy talpraesett, de az őrület szélén álló, családos főszereplő lett, aki félelemmel vegyített daccal néz szembe azzal, hogy amitől négy évtizeden keresztül rettegett, az megint megtörténik. Michael Myers visszatér, és ha az eredetit rendező John Carpenter elképesztően hatékony, mai napig csodálatra méltó rendezői stílusát képtelenség is visszahozni vele, David Gordon Green (Áramlat, Ananász expressz) legalább kitalált elég izgalmas képeket és helyzeteket (a börtön, a benzinkút, a buszbaleset), pont elég részletgazdag vidéki színezéssel, hogy ne epigonnak tűnjön, hanem valaminek, ami a saját lábán megáll.
Az a láb még kitartott arra a részre, aztán össze is csuklott a Gyilkos Halloweenre, ahol már elkezdett mocorogni a gondolat, hogy az igazi gonosz nem is a sorozatgyilkos, hanem azok, akik meg akarják őt lincselni. A régi, valószínűleg csak a legkeményebb rajongóknak ismerős karaktereket összegereblyéző sztori már felvillantotta azt, ahova aztán az egész kifutott: a gonosz szadizmust és Myers kispadra ültetését.
A Halloween véget ér (eredeti címén: Halloween Ends) az elején pont úgy keveri össze a kettőt, hogy abból még valami érdekes is kisülhetne. Cody Cunningham (Rohan Campbell) életének első bébiszitterkedése gyakorlatilag a lehető legrosszabbul végződik, amikor a gondjára bízott gyerek egy szörnyű balesetben meghal. Cody mindennapi életének annyi, Haddonfield városának gimisei vegzálják, egyetemre nem mehet, csak az marad neki, hogy egy roncstelepen autókat bütyköl. Mindeközben a tisztes nagymamaéletet élő Laurie Strode unokájának megtetszik a másik, múlt tragédiáival terhelt fiú, és együtt forralnak egy tervet, hogy valamit kezdenek magukkal, mert az élet oly nehéz nekik.
Nem véletlen, hogy Michael Myers sehol nincsen ebben a leírásban, mert Michael Myers sehol nincsen a Halloween véget ér jelentős részében. Hogy lehet valami horrorfilm, aminek a jelentős részében nincsen gonosz? A kérdés nagyon jó, ez a film nem tudja rendesen megválaszolni ezt, csak addig riogat minket különböző hangeffektekkel és hirtelen felbukkanó szereplőkkel, amíg azt gondoljuk, hogy az. Nem viccelek, egyszer az a riogatás, hogy egy karakter hirtelen felbukkan a másik mögött.
A legelső Halloween eleganciája tehát már bőven a múlté, de a horrorfilmek hatásmechanizmusa is: nincsen felépítés, nincsen hangulatteremtés, nincsen bármi, ami borzongatna,
feszültséget keltene, vagy azt az érzést ébresztené bennünk, hogy ha nem akarunk szívinfarktust kapni, el kell hagynunk a mozit. (Ebből például az idei Mosolyogj! kettőt azért tud teljesíteni.) Alapvető funkciója nincs az utolsó Halloween-filmnek, annak ellenére, hogy a műfaj egyik legendás gonosza szerepel benne. Bármit megadtam volna, hogy ha A Halloween véget ér legalább vele megijeszt, de még ez sem jön össze.
Ami pedig összejön, az édeskevés. Az új Halloween-trilógia összességében, a lezárást ismerve egy tematikai zagyvaság, nem traumáról, hanem talán arról szól, hogy egy sorozatgyilkos is rossz, de egy közösség még rosszabb tud lenni. Azt hiszem. Most találgatok. Arról biztosan nem szól, hogy fantáziadús módon megijesszen minket, vagy azt az érzést keltse, hogy mi vagyunk életveszélyben, ami a műfaja kötelezettsége lenne.
Értelmezni meg csak úgy lehet, mintha saját magáról szólna: hogy itt a Halloween, aminek az agytrösztje, akárcsak az általa kitalált főgonosz, egész nap csak csillezik egy pincében. A zenét többedmagával szerző Carpenter mostanában főleg azzal van elfoglalva, hogy rengeteget videójátékozik és szív. A nagy csillezést aztán megszakítja egy fiatal siheder (filmünk főszereplője), aki szeretné azokat a képességeket megszerezni, mint a gyilokkirály nagymester. De soha, senki nem lesz akkora király, mint ő.
Ha így értem a Halloween véget ért, akkor legalább értelme van.
Mert amúgy nincsen sok. Azt már elmondtam, hogy nem túl ijesztő, de ezen felül azt kéri tőlünk, hogy figyelmet és energiát áldozzunk olyan karakterekre, akik három film alatt sem tudtak különösen izgalmasak lenni (mint Laurie unokája), vagy pedig most ismerjük meg őket először.
A trilógia valami miatt ahhoz is ragaszkodott, hogy Haddonfield egy részletesen kidolgozott közösség benyomását keltse, de az a nagy részletgazdagság kimerül a közép-európai szemmel hitelesnek tűnő dekorációban, a közhelyes figurákon (szexista orvos, nyomulós ex, jóságos pótapa) nem sikerült új fogást találni. És amikor Green beröffenti a nagy finálét, az az igazán csalódást keltő: Laurie és Michael párharcának megvalósítása annyira pocsék, hogy követni is nehéz, hogy ki, mivel és melyik testrészén csapkod éppen kicsodát.
Ez legalább tényleg passzol az újkori Halloween-filmek végére. Nem tudjuk, ki mit művel, tulajdonképpen miért, és miért kell ennek pont így kinéznie. Amennyire ígéretesen indult az egész 2018-ban, annyira kiábrándító lett a lezárása. Pedig a horror erre az évtizedre is egy invenciózus, jövedelmező műfaj maradt, kár, hogy A Halloween véget érre valószínűleg csak a második lesz érvényes.
A Halloween véget ér október 14-től látható a magyar mozikban.
(A cikkben javítottuk, hogy a Halloween Kills című filmet bemutatták a magyar mozik Gyilkos Halloween címmel.)