Hidat és házat építeni meglepően szórakoztató dolog

A modern társasjátékoknak két nagy típusát szokás megkülönböztetni, ezeket eurónak meg ameritrashnek nevezik. Az utóbbi, nem kicsit degradáló elnevezés azokra a játékokra vonatkozik, amik valamilyen dolgot (jellemzően háborút vagy a gazdaságot) próbálnak meg minél jobban modellezni, a szabálykönyvük vastag, sok benne a kivétel, a speciális eset, egy parti akár fél napig is eltarthat, és jellemző bennük a sok közvetlen konfliktus a játékosok között. Ezzel szemben az euró vagy német stílusú játékokban a téma jellemzően sokadlagos, lehet, hogy nincs is (ezek az absztrakt játékok), kevés a szabály, és nincs vagy kevés a közvetlen konfrontáció a játékosok között. Ameritrash játék a Telexen korábban bemutatott játékok közül például a Twilight Imperium vagy az Imperial Struggle, euró az Azul vagy a Vörös katedrális. A most bemutatott két játék igazi telivér euró lesz: a lényeg nem a történeten van, hanem a játékon; nem kell belefulladni a szabályrengetegbe, és nem muszáj összeveszni a másikkal a játék közben. A már sablonos társasjátékos témák közül mindkettő valamilyen város ikonikus helyszínéhez kötődik, bár ennek sok szerepe nincs a játék során.

Tetris Kappanhágóban

A Cøpenhagen a dán főváros egyik nevezetességét, a Nyhavn kikötő csatornáit választotta témájának. A csatorna partján vidám színű házak sorakoznak és Instagram-kompatibilisen tükröződnek a vízben. Ezeket a házakat kell felépítenünk a Tetrisből ismert elemekkel a saját táblánkon. Az elemek ötféle színben és négyféle méretben állnak a rendelkezésünkre, de nem könnyű megszerezni őket. A pálya közepén van a kikötő, ahol az öt színnek megfelelő kártyák vannak egy félkörben, ezek közül vehetünk el kettőt, de csak olyat, amik egymás mellett vannak. Ha beadunk annyi kártyát, ahány mezőt egy Tetris-lap lefed, azt beépíthetjük a házunkba. A lapoknak egymásra kell támaszkodniuk, nem lehet a levegőbe építkezni. Az egyes lapoknak nem csak a színe és az alakja a lényeges, hanem az is, hogy hány ablak látszik rajta, győzelmi pontot ugyanis a beépített sorok és oszlopok után kapunk – de ha minden mezőn ablak van, a jutalom kétszeres. Nagyjából ennyi a játék, egyes mezők és sorok lefedéséért kapunk még bónuszokat, amiket felhasználva előnyökhöz juthatunk (pl. kevesebb lapot kell fizetni az elemekért vagy egy körben vehetünk lapot és ház elemet is), ez valamennyire irányítja is, hogy miként építjük be a táblánkat. Amint valaki eléri a 12 pontot, vagy elfogynak a kártyák, vége van a játéknak, és akinek a legtöbb pontja van, az nyert.

Nagyon pörgős, nagyon egyszerű játékról van szó, amit kisgyerekekkel és nagymamákkal is jól lehet játszani. A szabálymagyarázat három perc, és utána nagyjából el is dobhatjuk a könyvecskét (legfeljebb arra fogunk ránézni párszor, hogy az egyes bónuszok pontosan mit jelentenek, de pár játék után már az is magától értetődő). Az egyszerűsége ellenére kell benne gondolkodni bőven, egyrészt azon, hogy miként rakjuk le a lapokat, másrészt azon, hogy meddig érdemes a kártyákat gyűjtögetni, és mikor járunk a legjobban a bevásárlással. Stratégia is van a játékban, tudunk hosszabb távra tervezni, de nem kell attól tartanunk, hogy a többiek egy húzással romba tudják dönteni a terveinket. Ha valaki szeretne megpróbálkozni a modernebb társasjátékokkal, a Cøpenhagen ideális belépő, arra is remek, hogy megismertessük a társasozás örömét másokkal, de két komolyabb játék között is jó lehet kicsit lazításnak egy társasjátékos estén. Jól működik két játékossal is, és az ára is kifejezetten baráti.

London hídja leszakadt

Ha pedig leszakadt, akkor valakinek fel kell építenie – ez lesz a dolgunk az Old London Bridge játékban. A játék egyik tervezője a veterán Leo Colovini, aki olyan klasszikusokat tervezett már, mint az egészen különleges Clans vagy a klasszikus Cartagena. Mindkettő valódi euró játék, amiben az izgalmas mechanika a lényeg, nem pedig az izgalmas történet. Itt a történet annyi, hogy a játékosoknak azt a hidat kell felépíteniük, amit II. Henrik angol király Canterburyi Szent Tamás megöletése miatt érzett bűntudatából épített fel, a közepén egy neki szánt templommal. A hídon, amiként sok másik középkori hídon is, házak sorakoztak, boltok, vámházak, kápolnák. A lényeg az lesz, hogy ezeket a házakat hogyan rakjuk fel a hídra.

A játék megkezdése előtt vagy fél órát rá kell szánnunk arra, hogy összerakjuk az egyes játékosok előtt látható hídelemeket, amikbe majd a házak kerülnek sorban. Megéri a munka, mert egyfelől jól néznek ki a hidak, másfelől fontos is, hogy lássuk a többiekét, ezért jó, ha azok láthatóan vannak kirakva mindenki elé. Ezeket a házakat licitáláson szerezhetjük meg, amihez kártyákat használunk. Mindenkinek van egy nulla értékű kártyája, és ezen felül egytől négyig lehetnek értékek a kártyáinkon. Aki a legnagyobb kártyával licitált, az választhat először épületet, a trükk annyi, hogy ezt a licitált lapot be kell adnunk, kivéve a nullás értékűt. Épületből hat különböző típus van, el kell döntenünk, hogy melyiket kérjük a megfelelő helyre küldve az emberünket, ahova más már nem mehet.

Az épületeknek nem csak a típusa fontos, mindegyiknek van egy száma (egytől hatvanig) és egy színe is (színből négyféle van). Amikor berakjuk az új épületet a hidunkra, meg kell néznünk, hogy az adott színből hány épületünk van már, ez adja meg, hogy milyen erős lesz az épület hatása. Maga a hatás az épület típusától függ, lehet, hogy annyi pénzt kapunk, ahány adott színű épületünk van, esetleg annyit lépünk előre a templom vagy a kaszárnya felé, de az is lehet, hogy új licitáló kártyákat kapunk majd. Az épületek száma azért fontos, mert azokat csak csökkenő sorrendben rakhatjuk le a hídra, ha szükséges beépíthetünk egy szám és különleges hatás nélküli parkot is, ezzel újra kezdhetjük a számozást. Ha nem tudjuk beilleszteni a számsorba az új épületet, akkor ki kell dobnunk egyet a már a hídon levők közül, amiért büntetést is kell fizetnünk. A játék tizenkét fordulón át folyik, a végén sok szempont alapján lehet még pénzt kapni, az győz, akinek a legtöbb fontja van.

Már az is nagyon érdekes, ahogy a licitálást, a sorba rendezést és a színek gyűjtését kombinálja a játék. Mindegyik mechanizmust láthattuk már külön-külön játékokban (még egy kis munkás lehelyezés is hozzájön itt), de olyan jól vannak itt egybeszerkesztve, hogy egészen izgalmas lesz a végeredmény. Ezek mellett sok érdekes apróság is van a játékban, amiktől igazi újdonságként hat, ilyen például a döntetlen helyzetekben a sorrendet meghatározó sorrend a templomhoz vezető úton, vagy éppen a változó szempontok a játék végi pontozásnál.

Noha az Old London Bridge lényegesen bonyolultabb, mint a Cøpenhagen, a szabályai nem bonyolultak, ha már összeraktuk a híd elemeket szinte azonnal kezdhetjük is a játékot. Viszont ahogy játszunk vele egyre több rétege tárul fel, egyre mélyebbé válik. Ugyan, amiként ez egy rendes euró-játékhoz illik, itt sem fogunk közvetlenül harcolni a többiekkel, hamar kiderül, hogy nagyon fontos néznünk, ki mit épít, ki hol tart, így ugyanis meg tudjuk becsülni, mennyire lesz fontos nekik a licitálás a következő körben, ami a mi taktikánkat is meghatározhatja. Fontos döntés az is, hogy mikor építsünk be parkot, amivel egy körből bizonyos tekintetben kimaradunk, de azután a lehetőségeink sokkal nagyobbak lesznek. Arra is lehetőségünk van, hogy olyan helyről vegyünk el épületet, amit valaki már lefoglalt abban a körben, de ezért fizetnünk kell, vajon mennyire éri meg erre költeni, hiszen a játék végén az számít, hogy kinek mennyi pénze van. Az is nyilvánvaló lesz, hogy az építkezés esetén nem csak a házak számát meg típusát kell nézni, hanem a színét is, hiszen a szín számít majd a legtöbbet a későbbi fordulókban is. Az Old London Bridge ráadásul még gyors is, ha már jól ismerjük a szabályokat akár fél óra alatt is lemehet egy játék, ami után szinte mindig kedvünk lesz a következőre is. Bár elsőre kicsit komolyabb falatnak tűnhet, ez a játék is kifejezetten jó bevezető lehet a modern társasok világába.

(A játékokat a tarsasjatekok.com bocsátotta rendelkezésünkre.)