Erdei mesevilág, ahol az ukrán nagymama is jól érzi magát

A nagykovácsi cserkészparkba, ha nem is cserkészek, de rengeteg sátrazó érkezett, többségében inkább a huszonéves korosztály, nagyobb társaságokban. A napközbeni nyugalom nemcsak a Kolorádó első pár napját jellemezte, a programok is úgy álltak össze, hogy délután 5-ig nem, vagy csak egy színpadon szólt zene. Aki délután érkezett meg, biztosan nem a dübörgő basszus kíséretében sétált fel vagy ugrott le a buszról a bejárathoz, a hangerő csak estefelé indult be rendesen. Még az aktívabb, nem éppen hétköznapi, de beszédes nevű programokra is, mint a technobalett (igen, technozene és balett), darkness fitness (meditatív joga ambient zenére) vagy acroyoga (ez a jóga és az akrobatika kombinációja), az érdeklődők egy része plédekkel érkezett, így a lustábbak heverészve nézhették az épp nyújtó embereket.

Aki az úton alapozás, megérkezés, tombolás hármasára számít egy fesztiválon, az csalódik a Kolorádón, itt ugyanis a délutáni órákban röplabdázókkal, fűben, sátorban, függőágyban olvasókkal, erdő mélyén rönkökön ismerkedőkkel-iszogatókkal fog többnyire összefutni, és nem reked be estére a zaj túlordításától sem. A délután beinduló színpadoknál reggel 6-ig tartott a lépegetés, zeneileg vegyes palettára, ahol a rock és elektronikus zene irányzatai domináltak leginkább. A fesztivál zenei kínálata egyébként az egészen kis közönségű, szinte busznyi embertől a nagyszínpadig az előadók hallgatói bázisával is számolva a családiastól a nagy tömegig jól eloszlott.

Árakban a középmezőnybe helyezhető a Kolorádó, szokásos fesztiválételekkel, 900 Ft-os csapolt sörrel. A jéghideg csapvíz több helyen is fellelhető volt, ami a kánikulára való tekintettel a fesztiválozók közérzetére pozitív hatással lehetett, hiszen nem kellett óránként a sör vagy víz döntést meghozni a pultnál.

Budapesthez közel, kisebb utánanézéssel könnyen megközelíthető fesztivál, ami bár nem rendelkezik olyan egyértelműen visszatérő bázissal, mint például a Fishing on Orfű, és a közönség átlagéletkora is érezhetően jóval alacsonyabb, hangulatában mégis az alternatív légkör tapasztalható. Zártabb – gondolva itt a térerő és internet hiányára vagy az eldugott helyszínekre –, a közeg, a kifelé fordulás helyett a természetközelibb, akár spirituálisabb programokra, zenékre, helyszínekre inkább vágyó közönséget vonzza, ahol simán lehet mezítláb rohangálni négy napig, nem ég meg a talpunk a betonon, maximum egy-két szúnyogcsípés vagy csalánkiütés lesz rajta.

A tízhektáros, erdővel határolt, füves-fás terület ad otthont évről évre a fesztiválnak a budai hegyekben, ami a tökéletes helyszín a sátrazáshoz, hiszen vannak árnyékos fák, füves területek, kellő tér. Persze a legtöbben a sátraikkal a fesztivál közepén elhelyezkedő mezőre költöztek be, de akadt olyan is, aki a térdig érő fűre dobta ki épp aktuális bázisát, mert az közelebb esett kedvenc helyszínéhez, a Csodaszarvas színpadhoz.

Tetkókban is gazdag volt a fesztivál, akinek nem volt vagy nem elég, az találhatott elég nagy mennyiségben vízzel felrakhatót – óvszereset, sörös mörcsöt, feliratosat –, de egy sátornál tűvel is magára varrathatott akár.

A Kolorádó értékeiként tartja számon a sokszínűséget, a szabadságot és a kiszakadást. Az egyik nap feltűnt egy háromtagú család, egy fiatal lány édesanyjával és nagymamájával. A lány már egy ideje Magyarországon tanul, anyukája és nagymamája márciusban érkezett az ukrajnai háború elől menekülve az országba. A Kolorádóra az anyuka 45. születésnapját jöttek ünnepelni, a 80 pluszos nagymama pedig igazán meglepő színfoltja volt a fesztiválnak. A jellemző azért mégis csak az volt, hogy főleg 16–24 évesek buliztak a színpadok előtt.

A biztonság emberek nem csak belépéskor, a helyszínen többször is ellenőrizték a karszalagok meglétét, még éjjel kettőkor, kifelé menet is, bár a színpadokkal és egyéb, lokációval kapcsolatos információkkal nem voltak naprakészek. A mosdók, zuhanyzók meglepően jó állapotban voltak, például wc-papírt egy erre kijelölt embertől lehetett magunkhoz venni a mosdók előtt egész nap. Ez egészen mellékes dolognak tűnhet, de akinek kellett már mosdóba mennie egy fesztiválon, az pontosan tudja, mennyire kardinális kérdéssé tud ez válni egyik pillanatról a másikra.

Vasalt fehér ing, poliészter póló, selyembéléses öltönymellény, teniszzokni: ezek kerültek elő legtöbbször a sátrakból, por és meleg ide vagy oda. Egy lány csalódottan nézte második nap az igen magas talppal rendelkező, '90-es évek után úgy látszik, ismét divatba jövő Buffalóját, hogy nem biztos, hogy a hepehupás földúton mászkálni ez volt a legjobb választás, de „rohadt jól néz ki”.

Bár a látványtechnika a helyszínek között lévő útszakaszokon, tereken elbírt volna még fényfestést, kivilágítást vagy bármilyen ötletes és színes megoldást az éjszakában, a színpadok – főleg az Árok – nagyon jól kihasználta a hely adta sejtelmességet, nagyon szépen fényelve, „befüstölve” egy-egy produkciót, és szépen keretbe foglalta azt az eredeti mesevilág-hangulatot, ami az idei Kolorádóra annyira jellemző volt.