A tigriskirály bukásával még nincs vége az elmúlt évek legbizarrabb tévés történetének

A streamingkorszak egyik nagy győztese a dokusorozatok műfaja, ami reneszánszát éli a Netflixen és más felületeken, legyen szó Michael Jordan utolsó szezonjáról, hírhedt sorozatgyilkosokról vagy Amerika szociopata tigristartóiról. Az utóbbi témát feldolgozó Tiger King tavaly akkora siker lett, hogy hónapokon át tematizálta a közvéleményt, hollywoodi stúdiók álltak sorban a megfilmesítési jogokért, és egyes szereplők szupersztárokká váltak az Egyesült Államokban. Azonban egy dokusorozat nem fikciós mű, nem úgy működik, mint egy sikersorozat vagy közönségfilm, hogy akkor tessék megírni és legyártani a folytatást. A 21. század szórakoztatóiparában azonban nem ismernek lehetetlent, és alig egy évvel később elkészült a Tiger King 2, az ötrészes folytatás, ami majdnem annyira zseniális, mint az első évad.

Akinek esetleg fogalma sincs, mi az a Tiger King, és mi volt tavaly ez az óriási felhajtás a Bundesliga-frizurás tigristartó fickó és sleppje körül, annak megpróbáljuk nagyon röviden összefoglalni a lényeget:

• A dokusorozat az amerikai nagymacskatartó közösséget mutatja be, azokat a nőket és férfiakat, akik különböző magánállatkerteket és rezervátumokat tartanak fent egzotikus állatoknak, mint például tigrisek, leopárdok, jaguárok, plusz a nagymacskák mellé ízlés szerint majmok, papagájok, baglyok és hasonlók.
• Ezek a figurák egytől egyig nagyon neccesek, sokuk erős szociopata vonásokkal rendelkezik, folyamatosan intrikálnak, és hátba szúrják egymást, illetve imádnak szerepelni, és mindent megtesznek a figyelemért.
• Az egészet szegény állatok szívják meg a legjobban, akiket hiába próbálnak évek óta kimenekíteni az állatvédők, a gyakran erőszakos állattartók semmibe veszik az állatok egészségét.
• A fókusz egy Joe Exotic nevű meleg, drogimádó, poligám countryzenész/állatkert-tulajdonoson van, aki hosszú évek óta folytat ádáz küzdelmet egy hasonló nagymacskatartóval, a legalább ennyire problémás hátterű Carole Baskinnel.
• A sorozat úgy kezdődik, mint ami bemutatja ezeknek a fura figuráknak a nem túl csillogó és néhol egészen gonosz világát, aztán az utolsó részek már-már thrillerszerű drámává fordulnak át, és az a vége, hogy Joe Exoticnak elveszik az állatkertjét, és 22 év börtönre ítélik, mert bérgyilkost akart felfogadni a riválisa megöléséhez. Itt ér véget a történet, ami később kapott még egy pluszepizódot a fontosabb mellékszereplők megszólaltatásával.

A Tiger Kinget olyan volt nézni, mintha az ember az első szikrától az utolsó kihúnyó parázsig végigkövetné, ahogy leég valakinek a háza, miközben nem tud segítséget hívni. Egyszerre volt zseniális újságírói munka az egzotikus állatokat tartó emberek elképesztő hanyagságáról és felelőtlenségéről, megrázó dráma a szereplők magánéletéről és lehengerlő thriller, ahogy a kulcsszereplők elkezdték kicsinálni egymást a lehető legaljasabb, legjellemtelenebb módszerekkel.

Ez az a sorozat, ahol képtelenség szimpatizálni a kulcsszereplőkkel, és nem is szabad, mert láthatóan rossz emberek, akik valószínűleg súlyos személyiségzavarokkal küzdenek.

Joe Exotic ma is börtönben van, így hiába vágyott egész életében a világhírre, nem érezhet ebből igazán semmit a rácsok mögött. A sorozat készítői mégis tudtak olyan folytatást csinálni, ami nem csak az ő történetét bontja ki jobban, hanem számos megválaszolatlan kérdést is elővesz, ami az első évadban merült fel. Arról nem is beszélve, hogy végre több száz állatot sikerült kimenteni súlyosan nárcisztikus gazdáik kezei közül.

A tigriskirályok

A Tiger Kingnek akkora hatása volt a popkultúrára, hogy egy rakás szereplő a sorozat óta egész jó pénzeket keresett a hírnévvel. A Joe Exotic állatkertjét megszerző Jeff és Lauren Lowe páros folytatta a munkát, Carole Baskin akkora celeb lett, hogy még az amerikai Dancing with the Stars műsorba is bekerült, de még a produkció legszimpatikusabb arca, az amputált lábú Reinke is 15 dollárokat kér el egy szelfiért. Az új évad első része éppen ezt dolgozza fel, hogy hogyan hatott a szereplőkre a hirtelen jött hírnév, ami azért nagyon érdekes, mert a legtöbb esetben tényleg rettenetes emberekről van szó. Mivel Joe-val a készítők csak börtöntelefonon tudtak kommunikálni, a második évad a többi nagymacskatartóra és zűrös ügyeire fókuszál, mint a Lowe házaspár, Carole Baskin vagy az első évadban kevesebbet szereplő Tim Stark.

Baskin és Exotic rivalizálásának egyik sarokpontja, hogy a férfi hosszú évek óta azzal bombázza a közvéleményt, hogy ellenlábasa annak idején meggyilkolta a nagymacskákat gyűjtő férjét, Don Lewist, hogy a gyerekei helyett ő örökölje meg hatalmas vagyonát. Ez a sztori már a '90-es évek végén nagy sajtóvisszhangot kapott, és Lewis holttestét máig nem találták meg, ezért hivatalosan még mindig eltűntként kezelik. Lewisról kiderül, hogy a többi nagymacskatartóhoz hasonlóan ő sem volt szent, a készítők pedig egészen messze (konkrétan Costa Ricáig) mentek, hogy felkutassák az eltűnése körülményeit. A férfiról aztán kiderül, hogy nagy valószínűséggel mosta a pénzét, igyekezett kimenekíteni a vagyonát Baskin elől, egyébként meg imádott bulizni, repülni, lövöldözni és 15 éves lányokkal szexuális kapcsolatot létesíteni. Az sajnos továbbra sem derült ki, pontosan mi történt vele, de a készítők, a hozzájuk csapódó más fura figurák és a rendőrség már nyomon van, így elképzelhető, hogy pont kerül a lassan 25 éves ügy végére.

A másik fókusz a Lowe házaspáron van, a hátba szúrás és átverés nagymesterein, akik addig keverték a lapokat, amíg megszerezték Joe Exotic állatkertjét. Róluk kiderül, hogy a nagymacskatartást gyakran arra használták, hogy ennek ürügyén hármasszexeljenek különböző nőkkel, akár az alkalmazottaikkal. Egy egészen bizarr jelenetben például egy harmadik nővel fekszenek egy ágyon, miközben Jeff Lowe arról beszél, hogy az extasy az egyetlen drog, amivel teljesen biztonságosan lehet repülőt vezetni. Ilyen és ehhez hasonlóan szürreális jelenetekkel van tele az egész évad.

A harmadik kulcsember Tim Stark, egy másik vadaspark üzemeltetője, akinek a személyiségét nem igazán bontották ki az első évadban, itt viszont konkrétan végigkövethetjük az egészen tragikus bukását. Starkról azt sejteti a sorozat, hogy valamiféle személyiségzavarban szenvedhet, és ő maga is arról vall, hogy van Tim Stark, az erőszakos, kőkemény alfahím, aki még a rendőröket is azzal fenyegeti, hogy lelövi őket távcsöves puskával, és van Sue, a kedves, művészi énje, aki sokkal simulékonyabb forma. Ő az, akin keresztül a produkció legjobban megmutatja, mennyire felelőtlen, nárcisztikus, egocentrikus, szociopata barom az összes ilyen nagymacskatartó.

Sosem vállalnak felelősséget a tetteikért, nem vesznek tudomást a törvényről, nem érdekli őket az állatok védelme, és olyan hangnemben beszélnek mindenkivel a hivatalos személyektől az állatvédőkig, hogy minden normális embernek kinyílik a bicska a zsebében.

Pontosabban csak kinyílna, mert ezek az emberek ráadásul állig fel vannak fegyverkezve, és még büszkélkednek is azzal, hogy szitává lőnek bárkit, aki ártani mer nekik.

Fura figurák mindenhol

A Tiger King sorozatban az az igazán megdöbbentő, hogy ezek a fura figurák vonzzák a többi legalább ennyire súlyosan szereplési mániás fura figurát. Megismerünk egy foteldetektívet, aki mindenféle hivatalos papír nélkül üldözi Carole Baskint, amiért szerinte megölte anno a férjét. Bár a vlogger „nyomozó” módszerei erősen vitathatók, tényleg fel tud mutatni kézzelfogható eredményeket. Vagy ott van a cowboykalapos üzletember, aki a fejébe vette, hogy kihozza a börtönből az ártatlanul meghurcolt Joe Exoticot. Méghozzá úgy, hogy kipingál egy hatalmas Cadillacet Joe Exotic arcával, és kampányt folytat, hogy az akkori amerikai elnök, Donald Trump elnöki kegyelmet adjon neki, még egy repülőgépet is bérel, hogy ezzel is felhívja az ügyre a figyelmet. Annak idején egyébként maga Trump is reagált Joe Exotic ügyére, szóval még csak azt sem lehet mondani, hogy teljesen lehetetlen vállalkozásnak tűnt a férfi kezdeményezése.

És persze ott van John Michael Phillips, a sztárügyvéd, aki először Don Lewis eltűnése miatt vív ádáz harcot a férfi gyerekeivel az oldalán, aztán amikor kirúgják a folyamatos szereplési vágya miatt, elkezd Joe Exotic szabadon engedésével foglalkozni. Benne az az egészen csodálatos, hogy az igazságot mint kifejezést, elég liberálisan használja, és pont olyan átéléssel küzd Joe Exotic kiengedéséért, mint anno Don Lewis eltűnésének felgöngyölítéséért. Miközben a hülye is látja, hogy ő csak egy náricisztikus jogász, aki nagyon szeretne híres lenni.

Az egyik legnyomasztóbb jelenet mégis az, amikor Don Lewis lányai felfogadnak egy médiumot, aki azt állítja magáról, hogy spirituális alapon meg tudja mondani eltűnt emberekről, hogy hova temették a holttestüket. Ez a fazon halál komolyan ott botorkál meg öklendezik Lewis egyik telkén, és azt álltja, azért kell hánynia, mert bizony itt van eltemetve a lányok apja. Bár a holttestet nem találják meg, de egy pillanatra sem merül fel senkiben, hogy helló, hát mindenkinek elment az esze, hogy egy szellemekkel suttogó szélhámossal keresik az apjuk maradványait? Arról nem is beszélve, hogy a magamutogató ügyvédet végül arra a fotelnyomozó férfira cserélik le, aki legalább annyira tűnik megbízhatónak, mint bármelyik másik félbolond ebben a komplett őrületben.

Bármennyire is borzasztó ezt leírni, éppen ettől működik legalább annyira a Tiger King 2, mint az első évad. Egyszerűen nem lehet nem odanézni, ahogy ezek a galád, becsvágyó, összevissza hazudozó alakok egymást überelve kerülnek egyre meredekebb helyzetekbe, miközben imádnak minden pillanatot, amit kamera előtt tölthetnek. Mint egy nagyon durva valóságshow, aminek egyetlen jelenete sincs előre megírva.

Azért előkerülnek a józan hangok is

Az első évad vége keserű szájízt hagyhatott az emberekben, mert ugyan Joe Exoticot rács mögé dugták, de számos legalább annyira sáros szereplő vígan élhetett tovább, és lubickolhatott a sorozat hozta népszerűségben. A Tiger King viszont nem csak egy bizarr voyeurélmény fura figurák nem mindennapi életéről, hanem egyben komoly oknyomozó munka, ami azért bemutatja a normálisabb hangokat is. Az egyik első ilyen normális hang meglepő módon a Capitolium előtt tartott Trump-gyűlésen hallható, ami később több ember halálát követő zavargásokba fordult. Az egyik jelenetben a Joe Exotic elnöki kegyelméért kampányoló brigádot számon kéri egy trumpista nő, hogy nehogy már egy állatkínzó szabadon engedéséért tüntessenek, amikor itt éppen megbukik az amerikai elnök.

Aztán ott van a hatósági nyomozó, az egyetlen igazán józan hang a Don Lewis eltűnésével kapcsolatos nyomozásban, aki ugyan sok dolgot nem mondhat, de remek ellenpólust képvisel a futóbolondokhoz képest. És persze arról sem szabad elfeledkezni, hogy bár a Tiger Kinget sokan úgy kezelik, mint egy újabb Netflix-sikert, valójában nagyon is komoly következményei voltak a műsornak:

• Bezáratták a Lowe házaspár és Tim Stark vadasparkját is, az állatokat pedig egy szebb, jobb, tágasabb rezervátumba vitték, ahol végre szabadabban tudnak élni.
• Don Lewis eltűnésével kapcsolatban a műsor megjelenése után több kulcsfontosságú infó érkezett, így kiderült, hogy a lányait kizáró végrendeletre, ami alapján Carole Baskin örökölt mindent, ráhamisították az aláírását.
• A fotelnyomozó kiderítette, hogy Baskin alibije nem állja meg a helyét Lewis eltűnésével kapcsolatban.
• A rendőröket, bírókat és állatvédőket folyamatosan fenyegető, az évad végére szinte ámokfutásba kezdő Tim Stark rács mögé került.
• Az egyik koronatanú bevallotta, hogy valójában nem is Carole Baskint akarták megölni, hanem Joe Exoticot, ami teljesen átírhatja a férfi 22 éves börtönbüntetését.
• És úgy általában a Tiger King rávilágított arra, mennyire beteges dolog, hogy Amerikában sokan úgy tarthatnak vadállatokat, hogy azok rettenetes körülmények között élnek.

Ahhoz képest, hogy a második évad létjogosultságát előre meg lehetett kérdőjelezni (hiszen aki követte a híreket, tudhatta, hogy Trump végül nem adott kegyelmet Exoticnak), a készítők ezzel az új öt résszel bebizonyították, hogy bőven van még muníció ebben a sztoriban, és bizony úgy ér véget a második évad is, hogy minden bizonnyal lesz még folytatása. Különösen erős volt a végén konstatálni, hogy ezek a szereplési mániás nők és férfiak hogyan omlanak össze a nyomás alatt. Tim Stark játék kézigránáttal a kezében, a kocsijában élőzve menekült a rendőrök elől, mielőtt lecsukták. A Lowe házaspárt ittas vezetésen kapták, miután elvették tőlük a vadasparkjukat. Carole Baskin körül szorul a hurok, miután kiderült, hogy nem stimmel sem az alibije, sem az interjúk alatt végig izzadó férfié, aki nem más, mint Don Lewis egykori asszisztense.

A Tiger King sokkal több már, mint egy sokkoló dokupornó rettenetes emberekről. Ez már egy sok szálon futó grandiózus nyomozás, amelynek részeként gyilkosságokat és más bűncselekményeket derítenek fel. Ebben az a legkülönlegesebb, hogy ez az egész balhé mennyire 21. századi. Rengeteg nyersanyag áll a készítők rendelkezésére, hiszen a kulcsszereplők mind imádnak szerepelni, saját magukat videózni, a kamera előtt állni. Sokuknak éppen ez fogja okozni a bukását, mint például Baskinét, aki évtizedek óta napi szinten vezetett online videónaplót, amelyben elmondta minden kínját-baját, hogy aztán foteldetektívek és oknyomozó újságírók kezdjék el összerakni a mozaikdarabokat. A Tiger King akár egy metafora is lehetne arról, hogy igenis van következménye annak, ha valakik kirakják a kirakatba azt, hogy rettenetes emberek. Kár, hogy ezt leginkább a semmiről sem tehető vadállatok sínylik meg a legjobban.