2021. október 2. – 17:18
Valahol Varsó külvárosában, egy erdő szélén, az éjszaka közepén megjelenik egy idegen. A férfi orosz, a fején tipikus taxiskalap, a vállán pedig egy óriási, négyzet alakú táska, benne egy összecsukható masszázságy. A férfi elindul az erdő széléről a lakott terület felé, leroggyant felüljárók, zümmögő neonok, kihagyó közvilágítás közepette. Az első útja egy klasszikus posztszocialista munkaügyi irodához vezet, ahol az irodavezető megállapítja, hogy az ukrán úr pár évvel pont a csernobili katasztrófa után született. Majd az ukrán úr a háta mögé lép, pár orosz szóval hipnotizálja, a férfi öntudatlanul dől hátra a foteljében. Aláírja a saját papírját, rányomja a pecsétet, és indul tovább: egy Varsón kívül található luxuslakóparkba, hogy az ottani embereket kezelésbe vegye.
Ezekkel a képekkel indul a Soha többé nem fog havazni című film, amit Lengyelország az idei Oscar-díjra terjesztett fel a legjobb külföldi film kategóriájában. Nem jelölték, de nem csodálom: az a fajta film, ami kicsúszik az ember kezéből, ha nem adja oda neki teljesen a figyelmét, ezért a figyelemért pedig nem küzd meg, hanem elvárja.
A stílusa rideg, lassú, sok információt szándékosan nem ad meg. A főszereplője egy rejtély, amit nem magyaráz meg, a cselekménye egy kérdőjel, előtte álló mondat nélkül.
Van benne valami bizsergetően ismerős kelet-európai, amivel mi is könnyen tudunk azonosulni. A helyszíne egy olyan lakópark, ahol nem lakóházakat, hanem gyakorlatilag ugyanolyan luxusvillákat építettek. Lengyelországban az utóbbi időkben egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a kapuval és kerítéssel körbezárt lakóparkok, a Ventana viszont olyasmi, amit bizarr kínai blogposztokban lehet viszontlátni, vagy valami CGI-rajzfilmben: giccses házak, katonás sorban, kerítések és gyakorlatilag kert nélkül.
Mintha az amerikai kertvárosi érzést akarta volna valaki a posztszovjet ízléssel keverni. Érdemes böngészni a lakóparkról készült képeket, amikor a Soha többé nem fog havazni néhány jelenetében madártávlatból látjuk, az lehet az érzésünk, mintha mesterségesen sokszoroztak volna meg egy különösen ízléstelen gengsztervillát. Képtelenség megszokni.
Ahogy képtelenség megszokni a misztikus masszőrt, Zsenyát alakító színészt, Alec Utgoffot is. Utgoff nem lengyel, tényleg ukrán származású, viszont Nagy-Britanniában lakik, ott forgatott angol és amerikai produkciókban kap apró szerepeket. A film egyik rendezője, Małgorzata Szumowska (Test, Arc) akkor találkozott vele először, amikor a lánya éppen a Stranger Things harmadik évadát nézte, amiben a színész egy visszatérő szereplő, természetesen oroszként. Utgoff először nem vállalta a Soha többé nem fog havaznit, mondván, hogy művészfilmet nem akar készíteni. Szumowskának viszont sikerült rávennie, méghozzá egész egyszerűen azzal, hogy a rendező hangja emlékeztette a színészt az édesanyjáéra.
Utgoff arcában már önmagában van valami rejtélyes, amit a visszafogott mozdulatai, akcentusos lengyel szövegei még jobban felerősítenek. Gyakorlatilag egy két lábon járó rejtély, amibe a kuncsaftjai azt látnak bele, amit szeretnének. Az alkoholista anyuka azt, aki figyelmet ad neki, az özvegy értelmiségi nő azt, akire ráöntheti a baját, a rákbeteg, középkorú férfi pedig azt, aki majd segíthet őt meggyógyítani a mágikus kezeivel.
Mert tényleg azok, Zsenya néha hipnotizálja a kuncsaftjait, és sétálgat a házukban. Hogy mit keres, mit szeretne, az nem egyértelmű – Szumowskáék elmondták, hogy szándékosan hagytak meg mindent álomszerűnek, megmagyarázhatatlannak. Vannak jelenetek, amikor megnézhetjük a mellékszereplők vágyálmait, de a meghökkentően bevilágított képektől, okosabbak nem, csak érzelmesebbek leszünk.
A Soha többé nem fog havazni egésze ilyen, érzelmes tud lenni tőle az ember, de okosabb nem biztos. Mond valamit arról, hogy milyen gazdagnak és belül üresnek lenni Európa keletebbi felén, de csak tőmondatokban: vannak ezek a kapuk, amiket magunkra zárunk, aztán pedig elvárjuk a kívülállók mágiáját. Mint ahogy minden decemberben várjuk a fehér karácsonyt, ami évek óta nem jön.
A Soha többé nem fog havazni szeptember 23-tól látható a magyar mozikban.
