2021. október 2. – 17:27
frissítve
A hetvenes-nyolcvanas években nagy divatja volt Magyarországon a kempingbiciklinek, ami elsősorban kompakt, összecsukható vázának és a méretének köszönhette a népszerűségét. Tekerni azonban hosszabb távon kín volt vele: váltó semmi, kis kerékméret, komolytalan fék. Ezért aztán, amint elkezdtek beszivárogni a komolyabb biciklik az országba, eltűntek, mint szürke Trabant a ködben. A koncepció azonban megmaradt, számos próbálkozás történt külföldön a hasonló, összecsukható-hordozható kerékpár megalkotására. Ezeknek a próbálkozásoknak egyik legsikerültebb verziója a 2016-ban bemutatkozott dán prémium elektromos bicikli, a Mate Bike, ami idén megérkezett Magyarországra, sőt, bekopogott a Telexhez is.
Szerkesztőségünk két Mate biciklit tesztelt: az egyszerűbb és könnyebb városi verzió Cityt, és az X fantázianéven futó, brutális Fat változatot. Nálam először az X volt, ami egyfajta terepváltozata a bringának. 29 kilós súlya és a milliót súroló ára miatt nyugodtan nevezhetjük a kerékpárok Hummerének. Vastag váza robusztus akkumulátort rejt, ami pillelábak mellett is őrült módon tolja fel a meredek emelkedőn a bringát.
Tesztkörnek a Batthyány tér – Hármashatár-hegy irányt választottam. Az még oké, hogy a hegy lábáig még csak nem is szusszantam 25-30 km-es tempó mellett, de a hegycsúcsra vezető meredek aszfaltúton is olyan vidáman kerekeztem el a nálam sokkal profibb, látványosan szenvedő bringások mellett, mint a tyúklábra ragadt buszjegyét üldöző Mr. Bean. Bízva az első-hátsó teleszkópos lengéscsillapításban és az extrém széles (akár sivatagi bringázásra is alkalmas) gumikban, lefelé a sokszor beszűkülő, sziklás-köves montipályát választottam, amit ha nem is zokszó nélkül, de aránylag jól tűrt a Mate X.
A legerősebb benyomás a bicikliről a 8 fokozatú elektromos rásegítő elképesztő ereje. Lassabb cirkálásnál az alacsonyabb fokozatokat érdemes használni, mert 4-5-6-os sebességben seggberúgásszerűen ugrik meg a bicikli már enyhe pedálnyomásra is. A 25-30 km/órás utazósebességet 5-6-os fokozatban szinte izommunka nélkül lehet tartani, mindössze a lábunk súlyát engedve a pedálra – a többit a rásegítő elvégzi.
35 km/óra sebességnél gyorsabban a biciklit nem lehet tekerni biztonsági okok miatt, ezért a 6-7-8-as fokozat az egyre meredekebb emelkedők könnyű leküzdésére való. És akkor ott van mellette még a 18 fokozatú normál váltó, ami nagy meglepetésemre rásegítő nélkül is (ha lemerülne az akku például) teljesen jól tekerhetővé teszi a súlyos – még egyszer: 29 kg tömegű – Mate X-et. Hab a tortán, hogy a kormány jobb oldalán található „gázkarral” tekerés nélküli üzemmódban, e-robogóként is használható a Mate X, csak azt nem értem, hogy ezt a luxust ki használja ki, ha már egyszer biciklit vett.
A bicikli műszerfala a sebesség és egyéb megszokott adatok mellett mutatja az aktuális áramfogyasztást (mennyit vállal át az elektromos motor a tekerési teljesítményből), ami ahhoz jó, hogy be tudjuk vele lőni a kiválasztott útvonalhoz ideális rásegítő fokozatot. Elvileg gazdaságos módban a téglányi akku 80 kilométer megtételéhez elég, nekem azért sikerült a gyakorlatban a hármashatár-hegyi extrém használattal 20-25 km alatt lefárasztanom.
Erős a Mate X-et körüllengő menőségi faktor is. Nem mintha különösebben élveztem volna, de talán akkor néztek meg ennyire utoljára a forgalomban a járókelők, amikor megboldogult motorosújságíró-koromban egy óriási Harley Davidsont teszteltem. A Mate X-nek ugyan nincs mennydörgő hangja, de gyakran előtörő villamosszerű sikolya is felhívja magára a figyelmet.
Amit negatívumnak éreztem: egy ilyen méregdrága bringához kellene legalább egy határozott, beépített zár, a súlyán már nem oszt, nem szoroz. Így egy percre sem meri magára hagyni az ember az utcán. Szintén nem lenne szabad egy ilyen luxusbiciklinél, hogy lazuljanak, fityegjenek az alkatrészek, a műszerfal például folyton lekonyult, sokszor struccnyak kellett volna, hogy lássam az adatait. Ezekre a sárdobáló hernyógumikra egy sárvédő sem árt esőben, de lámpát sem találtam a biciklin. (Később kiderült: külön felszerelésként lehet venni rá első-hátsó lámpaszettet, dudával potom 60 ezerért, valamint első és hátsó sárhányókat 50 ezer csengő forintért.)
Az értéke miatt akkut tölteni is mindig biztonságos helyre kell vinni, akár fel az emeletre. Cipelni ezt a súlyos dögöt a lépcsőn elég izzasztó, viszont tény, hogy összehajtva befér a liftbe. Biztos van valami jó birkózófogás, amivel a kettéhajtott Mate X-et meg lehet ragadni és biztosan terelgetni, de nekem nem sikerült meglelni: állandóan csuklott-nyeklett, bár ez valószínűleg csak az én bénaságom.
City, a jól nevelt kistestvér
A könnyített City változatnál már ismerős volt a rendszer. A kerékpár egyszerűbb, könnyebb és gyengébb, mint az X, ami egyben előny és hátrány is persze. A rásegítés a Cityn csak ötfokozatú, de 2-3-as fokozatban a 25-30-as utazósebesség itt is könnyedén tartható, a 35 km/órás végsebesség is simán elérhető.
A tesztpéldány féke kicsit nyikorgós volt, és a kisebb súly miatt valahogy jobban lehetett érezni, hogy indulásnál, nagyobb fokozatban nagy lendülettel elragad a rásegítő. Ráadásul, mivel a rásegítőerő mindig kicsit késleltetve érkezik (egy másodperccel – fél méterrel később a pedál határozott lenyomása után), padkára ugratásnál kifejezett gondjaim akadtak eleinte.
A Cityt a legagybomlasztóbb kánikulában is szívesen vittem el városi ügyes-bajos dolgaim intézéséhez, annyira nem megerőltető és gyors a haladás vele, miközben a menetszél is kellemesen hűt. A váza nem annyira robusztus, mint az X-é, de még a Cityt is „járművebbnek” éreztem egy normál kerékpárnál. Ereje, felépítése nem ösztönöz annyira az őrültködésre, mint extrém fatbike testvéréé, inkább könnyed, öltönyös munkába járásra tudom elképzelni, mint hegyi zúzásra.
Batmanként alázni a lime-osokat
Nekem is a terepváltozatot volt szerencsém kipróbálni, és rendesen elszörnyedtem, amikor először megláttam a masszív gépet, írja Mizsur Andris kolléga, akinek át is adjuk a szót.
Nem is a Hummer ugrott be elsőre, hanem a Christopher Nolan-féle Batman-filmekben látott Batpod, szóval aki köpenyes igazságosztónak képzelve magát szeretné előzgetni a lime-osokat Budapest utcáin, annak tökéletes választás a Mate. Robusztus termete és hatalmas kerekei ellenére meglepően könnyű volt rásegítés nélkül is értékelhető sebességgel tekerni. Amire viszont folyton figyelnem kellett, hogy még a legalacsonyabb fokozatnál is meglepetésszerűen érkezett a rásegítés, benne volt, hogy egy padkázásnál kiszaladjon alólam a bicaj. Apróság, de a gázkar és az egyik váltókar elhelyezése sem a legszerencsésebb, könnyű összekeverni őket, legalábbis nekem sikerült párszor.
Mivel korábban nem ültem még e-robogón, én is azt élveztem, amikor csak a gázkart használva suhantam, de igazán terepen éreztem meg, mire találták ki ezt a monstrumot. A Hármashatár-hegyre mentem fel vele, és a legmeredekebb emelkedőket is minimális erőfeszítéssel tudtam le. Négyes fokozatban még pont megvolt az az érzésem, hogy nekem is van némi közöm a mászóteljesítményhez, de 5-6-os fokozatban már szinte magától ment a Mate. Egyszer bajba is kerültem: pont eltaláltam egy követ, ami kicsit ledobott a nyeregből, a gép viszont ment volna tovább. Izzadtam is rendesen, amikor az emelkedőn irányba kellett állítanom a közel 30 kilós gépet. A rázósabb, sziklásabb terepet is jól viselte, bár lejtmenetben már rendesen kapaszkodtam a fékkarba, valahogy nem győzött meg a kerek felől érkező nyikorgás.
Összességében az volt a benyomásom, hogy bármennyire is jó móka terepen menni ezzel a bringával, valójában alkalmatlan arra, hogy komolyabb túrákat tegyünk meg vele, inkább arra jó, hogy néha kimenjen vele hülyéskedni az ember. Annyira menőnek sem éreztem magam tőle, pontosabban csak annyira, mintha valaki egy Hummerben pöffeszkedne a körúti dugóban. Végezetül bevallom, hogy én is a bénák táborát erősítem, és sosem sikerült könnyedén és elegánsan betuszkolni a liftbe az összehajtogatott Mate-et, folyton az járt a fejemben, hogy most fogok sérvet kapni.
Átsuhanni a kátyúk felett
Én a terepre való verziót próbáltam, és iszonyatosan menő volt, hogy a vastag kerekek és a teleszkóp miatt kb. bármilyen kátyún át lehet suhanni, nem üt, nem vág oda, ha belemegy az ember, írta a teszt után Kárpáti Márton kollégánk. Viszont sokszor éreztem azt, hogy zörög/csörög az összehajthatóság és a vázban lévő akku miatt, ami persze megszokható, meg elég masszív a szerkezet ahhoz, hogy ne majrézzunk a szétesésen, de azért fura érzés. A bringa legjobb része az ereje, sebessége. Használok elektromos biciklit, ami a sima biciklihez képest (mondjuk, hegyre fel) egy megváltás.
De a Mate X még ehhez képest is egy csoda. Van ugye az az opció, amikor képes tekerés nélkül is menni, de tekeréssel együtt is sokkal gyorsabb a hegymenet, mint sima elektromossal. Van persze hátránya is: nehéz, szóval ha nincs lépcsőmentes tárolási lehetőség, akkor azért cipelni kell. És ahhoz kb. annyi kedve van az embernek, mint az elektromos rásegítés nélküli biciklivel feltekerni a hegyre. Összességében nagyon jó, de drága móka.
Bárki azért nem ugorhat neki a forgalomnak a Mate Bike-kal
Mivel a Mate egyfajta hibrid bicikli, azaz a gázkarnak köszönhetően önerőből is tud haladni – nem csak tekeréssel vagy rásegítéses tekeréssel –, a jelenlegi KRESZ-szabályok szerint segédmotoros kerékpárnak minősül, és az ahhoz való vezetői engedély szükséges hozzá. Muszáj felelősségbiztosítást is kötni rá, és használatakor (NTA8766 szabványnak megfelelő)
bukósisakot húzni.
A Mate a hazai forgalomban 25 km/órával mehet, mint az elektromos rollerek, és bármilyen fura, nem használhatja a kerékpárutakat (a járdát pláne nem). A tesztpéldányon 35 km/órára állították a sebességhatárt, amit nyilván forgalmon kívül lehet próbálgatni. A nagy nyomatékú 750 wattos motor és a bika 17Ah-s akkumulátor ennél többet is tud: Dániában például, ahol engedik a szabályok, 48 km/órával is lehet döngetni a Mate bringákkal.
A Mate Bike egyébként 2016-ban indult egy dán testvérpár, Christian Adel Michael és Julie Kronstrøm Carton sikeres Kickstarter kampányával Koppenhágában. Ez volt az egyik legnagyobb közösségi finanszírozású kampány Skandináviában. Idén érkezett meg Magyarországra.
