A Space Jam 2 maga az öntudatára ébredt marketingpokol

Az eredeti Space Jam a maga idején egy igazi überkapitalista marketinges mestermű volt, ha kizárólag pénzügyi és reklámos szemmel nézzük. Adva volt minden idők egyik legnagyobb kosarasa, a ‘90-es évek abszolút szupersztárja, Michael Jordan, aki annyira rommá vert mindenkit a Chicago Bullsszal az NBA-ben, hogy egy időre inkább elment baseballozni kikapcsolódásképp. Adva volt a Bolondos dallamok, a rajzfilmtörténet talán legikonikusabb figuráival. És persze ott volt a Nike is a produkció mögött.

A Warner pedig annyit csinált, hogy fogta ezt a három nagyon népszerű dolgot, összemixelte őket, hozzáadott egy akkoriban menőnek számító zenei hátteret, és láss csodát, a kb. 80 millió dolláros büdzséből 250 millió dolláros bevételt termelő sikerfilm lett az eredmény.

A Space Jam 25 éve jelent meg, és egészen biztos vagyok benne, hogy az a generáció, amely annak idején gyerekként látta, hatalmas szeretettel és nosztalgiával gondol vissza rá. És hát miért ne tenné? Michael Jordan! Tapsi Hapsi! Bill Murray! Bill Murray?! Igen, még Bill Murray is felbukkant benne valamiért.

Space Jam: a Jordan-hagyaték

A szomorú igazság viszont az, hogy az eredeti Space Jam felnőtt fejjel egy nézhetetlen, zavaros katyvasz,

ami semmi másról nem szól, mint a ‘90-es évek legnagyobb reklámfogásáról, amikor mozinézők millióival sikerült elhitetni, hogy egy rendes filmet néznek, nem pedig egy másfél órás reklámblokkot. De azt el kell ismerni, hogy a kosárpályán mindent megnyerő Jordan karrierjében máig ott áll bónuszként, hogy hat NBA-bajnoki cím mellett még egy hollywoodi kasszasiker is fűződik a nevéhez. Szóval a hosszú évek óta a nyomában loholó LeBron James elhatározta, hogy ha már hat bajnoki címe valószínűleg sosem lesz, azért egy Space Jam 2-vel ő is megpróbálkozik.

Amikor James a Los Angeles Lakersbe igazolt, már bőven hallani lehetett arról, hogy gőzerővel készül a sport utáni életre, és be akar törni a szórakoztatóiparba. Az HBO-ra 2018-tól gyártja a The Shop nevű beszélgetős műsorát, azonban a nagy dobás sokáig váratott magára. Végül csak összejött az új Space Jam, ami valószínűleg azért is lehetett különösen kedves téma neki, mert a film megjelenésekor 11-12 éves volt, és akkoriban minden amerikai gyerek tátott szájjal nézte a moziban, ahogy Jordan a film kulcspillanatában a karját megnyújtva szerzi meg a mindent eldöntő kosarat.

James jelenleg a legnépszerűbb, legismertebb játékos az NBA-ben, és lehet arról vitatkozni, hogy Jordan hat bajnoki címe a Bullsszal vagy James négy bajnoki címe három különböző csapattal a nagyobb eredmény, egyértelműen ott van a nagyon kevés játékos között, akiket egy lapon lehet említeni Jordannel. Szóval a Warner papíron nem fogott mellé, még ha azt nehéz is elképzelni, hogy 2021-ben kit érdekel a Bolondos dallamok, mert a 2000 után született generációnak ez azért már messze nem annyira meghatározó mese, mint 20. századi elődeiknek. Aztán jöttek a kisebb-nagyobb bejelentések, és egy ideig tényleg úgy tűnt, a Warner totál komolyan veszi a Space Jam felélesztését.

• A filmbe a produkciós cégével beszállt Ryan Coogler, akinek a Creedet vagy a Fekete Párducot is köszönhetjük.
• Don Cheadle alakítja az egyik központi figurát, rajta kívül felbukkan még Soneqa Martin-Green (Star Trek: Discovery, Walking Dead), Zendaya Lola nyuszi hangjaként, egészen apró szerepekben Steven Yeun (Walking Dead) és Sarah Silverman is.
• A sportolók közül Diana Taurasi, Anthony Davis, Klay Thompson vagy Damian Lillard is beugrott szerepelni.

Vagyis James gyakorlatilag lemásolta az első film formuláját. Később kiderült, hogy nem csak szimplán lemásolta, hanem konkrétan megcsinálta ugyanazt az értelmezhetetlen katyvaszt,

mint Jordan, annyi különbséggel, hogy neki fél fokkal jobban ment a színészkedés, cserébe a Warner annyi önreklámot rakott filmbe, amelyhez hasonlót én még életemben nem láttam.

Warner Brothers: a mozifilm

LeBron fia (James családját színészek alakítják) kosarazgat, de igazából sokkal jobban érdekli a programozás, ami természetesen elkeseríti az apját, aki magából kiindulva a fiából is NBA-játékost akar faragni. A való életben egyébként a legidősebb fia, Bronny tényleg kosarasnak készül. A fiú amúgy annyira tehetséges programozó, hogy ír egy olyan kosaras játékot tök egyedül, ami bármilyen profi stúdiónak másfél-két évébe telne minimum 200 fős csapattal, de úgy érzi, hogy apja nem támogatja őt ebben, és emiatt nagyon szomorú. Közben Don Cheadle egy Al G. Rhythm (igen, halál komolyan) nevű digitális entitás bőrébe bújva elrabolja a fiút, és csak úgy adja vissza az apjának, ha bevállal egy kosármeccset ellene.

Hagyjuk is azt az alapfelállást, hogy 2021-ben még mindig cikibb dolog lenne programozni, mint kosarazni, nem ez a film legnagyobb baja.

A baj inkább az, hogy nagyjából 10-15 perc után követhetetlen, harsány, összevissza csapongó blődség lesz a filmből, ami sokkal nagyobb hangsúlyt helyez arra, hogy megmutassa, a Warner Stúdiónak milyen más egyéb remek produkciói vannak, mint arra, hogy egy történetet elmeséljen.

A Space Jam: Új kezdet ugyanis kicsit olyan, mint a Ready Player One, azzal a különbséggel, hogy itt az első pillanattól kezdve az arcodba nyomják, hogy nézd, Trónok harca! Nézd, DC-szuperhősök! Nézd, Apáca-show! Hű, Mátrix! Harry Potter! Don Cheadle gonosz karaktere ugyanis valamiféle digitális világban él (szerververzum vagy valami hasonló a neve), amit úgy kell elképzelni, mintha öntudatára ébredne az HBO Go.

A filmben óriási szerepet kapott, ahogy James először beszippantódik ebbe a szerververzumba, és konstatálja, hogy rajzfilmfigura lett belőle. Persze csak az után, hogy egy hatalmas Nike-logót hagyott maga mögött zuhanás után. Ez a digitális világ persze nem más, mint a Warner gigantikus krosszpromóciója. Teljesen érthető, hogy egy ilyen film tele van popkulturális utalásokkal, de a Warner annyira erőszakosan promózza a filmben a többi produkcióját és karaktereit, hogy attól frankón azt lehet érezni, hogy

amíg az első Space Jam egy hatalmas Nike- és Jordan-reklám volt, addig a Space Jam 2 maga az öntudatára ébredt marketingpokol, ahol a termékpromóció és a bújtatott reklám elsőbbséget élvez a tényleges szórakoztatással szemben.

A filmet érő kritikákra sokan úgy reagáltak, hogy ezt alapvetően gyerekeknek készítették, és abszolút el tudom hinni, hogy egy mostani 6-8-10 évest tényleg leköt ez a másfél óra. Jamesnek nagyon színészkednie sem kell, mert a film kb. felében animációként szerepel. A CGI néhol kifejezetten látványos és ötletes, Don Cheadle pedig indokolatlanul sok munkát tett az egyébként rettenetes karakterébe. Az egyetlen pont, ahol tényleg őszintén felnevettem, az volt, amikor pár pillanatig úgy tűnt, hogy Michael Jordan is visszatér a filmben, de végül nem ő, hanem Michael B. Jordan színész volt az. Ennyi, ez volt az egyetlen tényleg jó poén a filmben.

Ahogy a pályán, úgy a pályán kívül is tart LeBron James maratonfutása Michael Jordan hagyatéka után, amit külön viccessé tett azzal, hogy magának a filmnek is az a címe angolul, hogy Az új hagyaték. Jordan Space Jam-filmjének a hagyatéka nem más, mint az, hogy megfelelő marketinggel és piaci alapú hozzáállással gyakorlatilag bármilyen baromságot le lehet nyomni az emberek torkán, pláne, ha az bír nosztalgikus értékkel is. Ezt a hagyatékot James tökéletesen átvette Jordantől, csak az a kár, hogy ezen kívül semmi pluszt nem tudott adni hozzá. A Space Jam: A hagyaték semmivel sem jobb vagy rosszabb, mint a ‘96-os film, szóval aki egy gyerekmesének álcázott Warner-reklámot szeretne nézni 90 percen keresztül, amiben rajzfilmszereplők kosaraznak (és Lola nyuszi sincsenek már mellei, megdöbbentően sok ember őszinte szomorúságára) LeBron Jamesszel, az pontosan azt fogja kapni, amire számít. Se többet, se kevesebbet.