Mondták, hogy két hét és videóklip, addig tessék leadni tíz kilót

A Telexen látható először az After Podcast legújabb része, amelynek vendége Király Linda énekesnő volt. Az interjúban többek között szóba kerül, hogy milyen volt Amerikában felnőni, hogyan robbant be tiniként a magyar köztudatba, és milyen következményei lettek a lassan 20 évvel ezelőtt elrontott Himnusznak. Király ezenkívül beszél az amerikai lemezszerződése hátteréről és arról, mennyire közeli kapcsolatban volt Prince-szel, az egykori popikonnal.

Király Linda New Yorkban született, édesapja több magyar zenekarban is megfordult (Color, Universal, East), édesanyja pedig Zalatnay Sarolta Cini és a tinik nevű formációjában énekelt korábban. Már nagyon fiatalon felfigyeltek az énektehetségére, azonban édesanyja betegsége miatt végül haza kellett költözniük Magyarországra. A 2000-es évek elején, még bőven tinédzserként robbant be a hazai köztudatba a Presser Gáborral készített Szerelem utolsó vérig című számnak köszönhetően (ami az ugyanolyan című filmhez készült), majd megkapta a Big Brother főcímdalát, és innentől meredeken ívelt felfelé a pályája.

Volt egy lehetőségem egy szépségversenyen fellépni, és ott Whitney Houston I Will Always Love You-t énekeltem. Óriási élmény volt, mert ez volt az első komolyabb visszajelzés, amit kaptam. Vastaps, tetszettem, juj! Lejöttem a színpadról, tök büszke voltam, hogy megcsináltam, elénekeltem, és tetszett is az embereknek, jaj de jó! És akkor két lány beszélgetett egymással, hogy jó hangja van, de így, ilyen formában semmi nem lesz belőle. Tudom, hogy nem szemétségből mondták, de ettől még nagyon megütött. Pláne itthon.

– utal arra az interjúban Király, hogy már egészen a karrierje elején azzal foglalkoztak az emberek, hogy popénekesnőként fogynia kellene. Ez később előkerült az amerikai lemezkiadós időszaka idején is. A 2000-es években a vékony, diáklányszerű, szőke filigrán popénekesnők (Mandy Moore, Jessica Simpson, Britney Spears, Christina Aguilera stb.) voltak a divatosak, ezért Királyt is megtalálták azzal Amerikában, hogy világos hajú fehér énekesnőként le kell fogynia.

Akkoriban kezdett el mocorogni bennem, hogy nem ezért kezdtem el énekelni, és nem igazán vagyok komfortos ebben a helyzetben. És ez nagyon-nagyon sokszor visszaköszönt még életem során azóta. Kint is amikor aláírtam a lemezszerződést, még ahhoz képest is tök vékony és nagyon fitt voltam. Ehhez képest mondták nekem, hogy két hét és videóklip, addig tessék leadni 10 kilót. Mondom, honnan?

Az Egyesült Államokban a Universal lemezkiadó szerződtette le, és egy ideig egymással versengett a céghez tartozó két alkiadó, a Universal Republic és a kultikus Universal Motown, de végül előbbihez került. A Republicnél olyan előadókkal volt egy kiadónál, mint Amy Winehouse vagy Prince, utóbbival egész szoros kapcsolatuk alakult ki. Egy alkalommal édesanyjával még Prince házibulijába is beugrottak, ahol együtt örömzenéltek a Prince zenekarával, a Time-mal és Erykah Baduval.

Prince volt az, aki később összekötötte Király Lindát L. Londell McMillan ügyvéddel is, amikor elmérgesedett a viszony a menedzsment és a kiadó között. McMillan Prince mellett Michael Jackson, Kanye West és Spike Lee jogásza is volt, és az ő segítsége kellett ahhoz, hogy Király megszabadulhasson az őt és a kiadót is átverő menedzsmenttől. Ugyanis a kiadófőnökök éveken át nem tudták eldönteni, hogy milyen popsztárt csináljanak Királyból, és hiába jelent meg pár zenéje az énekesnőnek, végül annyira megromlott a viszony a brit menedzsment, az amerikai kiadó és a magyar énekesnő között, hogy a várt amerikai betörés nem jött össze, pedig tényleg nagyon közel volt hozzá.

Prince a mentorom lett és az életmentőm is. Később, amikor elindult a balhé a menedzsmentemmel, ő segített azzal, hogy a saját ügyvédjét adta nekem.

A több mint egy óra hosszú adásban szóba kerül még:

• Milyen traumákkal járt, hogy fiatal huszonévesként egy ország szállt rá azért, mert elrontotta a Himnuszt? És egyáltalán vállalná-e, hogy újra elénekelje nagy közönség előtt?
• Milyen popsztárt akartak belőle faragni a kiadófőnökök? Miért nem tudtak dönteni a Céline Dion-szerű balladák és a rágógumi pop között?
• Milyen érzés volt neki, hogy gyakorlatilag termékként kezelték kint?
• Hogyan került Londonból az amerikai Universalhoz egyáltalán?
• Mi történt az Amerikában készített zenéivel? Miért nem jelentek meg? És meg fognak-e egyáltalán?
• Milyen volt házibulizni Prince hatalmas házában?
• Ma már miért nem működik az a rendszer, ami a 2000-es években? Mi az a cookie cutter zene? És ma már miért hátrány, ha egy énekes túlságosan hasonlít egy másikra?
• Miben más a mai zeneipar? Miért kell most már inkább marketingre költeni?
• Mi a különbség a hazai és az amerikai produceri kultúra között? Miért van szükség egy dalban akár 7-8 szerzőre is?

(Disclaimer: Az After Sajó Dáviddal című podcast a Universal Music Group és Sajó Dávid telexes újságíró műsora, de a Telextől függetlenül készül. A további adások elérhetők Youtube-on, Spotifyon és iTuneson is.)