2021. február 11. – 22:13
Egyszerre régimódinak és újnak lenni – ez A kapitány küldetése című westernfilm kiindulópontja, és tulajdonképpen az egyetlen igazi sikere is, hogy valamennyire összejön neki. Régimódi, mert egy kicsit már pinceszagú western, amiben nincsen jele sem egy fatalista világképnek (Buster Scruggs balladája), sem egy erőszakos Agatha Christie-sztorinak (Az aljas nyolcas), csak egy rendes ember próbálja tenni a dolgát egy olyan korszakban, amikor nehéz volt rendes embernek lenni. És új, mert fake newsról beszél, a nyomtatott sajtó fontosságáról, és arról, hogy igenis meg kell tudni az igazságot, és nem szabad buborékban élni, mert az csak rosszat szül.
Sajnos ez a kettősség az egyetlen érdekes dolog A kapitány küldetésében, amit a résztvevők alapján nem gondol rögtön az ember. A főszereplő Tom Hanks, aki egyszerűen nem tud rossz lenni semmiben, maximum rossz filmben, de az meg mindenkivel előfordul. Hanks játssza Kidd kapitányt, akinek az a nemes munkája, hogy az amerikai polgárháború után járja az információhiányban élő településeket, és újságokból felolvassa az ország és a világ híreit. Ezt pontosan úgy kell elképzelni, ahogy mondom, kiáll egy pódiumra, előveszi az okulárét, és azt mondja, hogy na, nézzük mi történt például Chicagóban.
Az elfoglaltság egyébként létezett, a film alapjául szolgáló regény írója, Paulette Jiles egy interjúban azt mondta, hogy egy ilyen emberről biztos tud, és ha valamiből csak egy dolog van, legyen az reptéri terminálban ragadt bevándorló, lakatlan szigeten ragadt átlagember, vagy mondjuk koronavírusos hollywoodi színész 2020 közepén, annak Tom Hanksnek kell lennie.
Hanks partnere Helena Zengel, a 2019-es Kontroll nélkül című német film főszereplője, akinek sikerült megcsípni azt a tökéletes szerepet, amire európai színész vágyhat egy amerikai produkcióban: sem angolul, sem az anyanyelvén nem kell megszólalnia. Zengel játssza azt a lányt, akit Kidd kapitány egy nap megtalál az erdő közepén. A lányt, akinek a családját kivégezték a kiowák, és aztán a közülük valóként nevelték évekig. A lányt, aki szőke, bőre hófehér, elvileg német, de csak kiowa nyelven tud beszélni. A hadsereg nem tud segíteni, a szülei halottak – Kidd úgy dönt, hogy elviszi magával az eredetileg Johanna nevű lányt, és ha már a szüleihez nem is tudja, legalább megpróbálja a távoli rokonaihoz eljuttatni.
Ezzel elkezdődik egy olyan vadnyugati road movie, aminek hatalmas peche, hogy a texasi végtelen földeken játszódik, mert mindig mérföldekről látni, hogy mi következik benne. A szereplőgárdánál képtelenség lett volna jobbat találni: az atyáskodó, kedves, általában pacifista Kidd kapitányra Hanks tökéletes, mert nagyjából ezekkel a jelzőkkel tudnánk őt is leírni az életben, még ha kifejezetten fiatal is a könyvben szereplő Kiddhez képest. Zengler a német/kiowa kislány szerepében a hatalmas szemeivel pontosan megfelel a vad kisgyerekek figurájának.
Az egyetlen név, aki nem passzol az egészhez, az Paul Greengrass rendező. Greengrass a későbbi Bourne-filmek rendezőjeként a legismertebb, nagy szerepe volt abban, hogy a rángatózó, kézikamerás, miszlikre vágott akciójelenetek árasztották el az amerikai filmgyártást a 2000-es években. És abban is nagy szerepe volt, hogy összehozza Hanks talán egyik legjobb alakítását a Phillips kapitány című filmben, mint a kalóztámadást épphogy túlélő hajóskapitány. Greengrass nyersesége furcsa lett volna egy westernfilmben, de azt nem gondoltam volna, hogy sótlanságra cseréli,
A kapitány küldetése ugyanis gyakorlatilag egy tucatterméknek tűnik, ahol drónos tájképeket, egyértelműen CGI-háttereket, vagy szép, de közhelyes totálokat nézhetünk a civilizáció által érintetlen tájakról.
Vannak egészen zavarbaejtő rendezői döntések is: habár a kiowa törzs feltűnik többször is, csak messziről, vagy esőn és poron keresztül látjuk őket, arcuk sosincs, csak éteri jelenlétük, amitől szinte misztikus jelenéseknek tűnnek.
Az tényleg érdekes, ahogy egy 1870-ben játszódó film anélkül képes a máról beszélni, hogy mondjuk lenne benne egy narancshajú agresszor, akit Toland Drumpnak hívnának. Hasonló karakter van benne, amikor Kidd és a lány eljutnak Texas egyik különösen súlyos megyéjébe, ott azzal találják magukat szemben, hogy a helyi kiskirály meg szeretné mondani, mit is kéne felolvasni a városban. Kidd megkapja a helyi újságot, amiben csak a kiskirály csodálatos teljesítményei vannak illusztrálva, az indiánok skalpolásától a bölények tömeges pusztításáig. Mit lehet tenni olyankor, ha egy zsarnok inkább szeretné a saját csodálatos mivoltát visszahallani? Nem engedelmeskedni neki.
Ez igazán az egyetlen jelenet, amikor A kapitány küldetése valami más lesz, mint egy andalító tempójú kocsikázás konfliktusról konfliktusra a vadnyugaton. Persze ez is önmagában beszédes, hogy a máról is csak egy olyan tárggyal képes beszélni (nyomtatott újságokkal), amik a haláltáncukat járják éppen. De azt nem várhatom el, hogy Kidd kapitány kommenteket olvasson fel a texasi Galvestonban, 150 évvel ezelőtt.
Bár érdekes utánaolvasni, hogy a film egyik legvagányabb pillanata honnan jön. Amikor Kidd kapitányt és Johannát egyre agresszívabban pesztrálja három bandita, egy klasszikus westernfilmes tűzharc alakul ki a kórók és a sziklák között. Kiddnek kifogy a lőszere, a sörét meg nem alkalmas arra, hogy megsebezzen bárkit messziről. Johannának lesz egy csodás ötlete, és valami teljesen szokatlannal tölti fel. A trükk beválik, sikerül lelőni, akit kell. A regényt író Jiles elmondta a fentebb linkelt interjúban, hogy az ötletet nem korabeli leírásokból vagy cikkekből vette. Hanem a Youtube-ról.
A kapitány küldetése február 10-től látható a Netflixen Magyarországon is.
