A Birodalom legsötétebb terve körvonalazódik a Mandalorianben

Az utalásokkal és kikacsintásokkal spoileresen folytatjuk, tehát aki még nem látta a második évad negyedik részét, annak itt egy kék macaront evő nem Baby Yoda búcsúajándékul.

Mmmm, egy kis birodalmi közigazgatás

A rész elején láthatjuk, ahogy az egyre színesebb és élettel telibb Nevarro egykori fejvadászkocsmája mostanra iskola lett, amiben egy C-3PO-hoz hasonló protokolldroid tartja az órákat. Eközen szó esik a birodalom közigazgatásáról, illetve előtte több ismert és jelentős kereskedelmi útvonalról – köztük a Kessel Runról, a Corellian Runról ( ami Han Solo szülőbolygójához vezet), illetve az anicmációs sorozatokban előkerülő Hydian Wayről –, de a galaxis főbb régióit is említi. A közigazgatásról beszélve elhangzik, hogy már nem a Galaktixus Köztársaság, majd később a Galaktikus Birodalom központjaként ismert Coruscant a világ közepe, hanem Chandrila számít az Új Köztársaság központjának. Valójában nem sima hatalmi átvétel volt, hanem a folyamatosan vándorló soros EU-elnökséghez hasonló helyzet alakult ki, ugyanis időről időre a köztársaság központja is helyet változtat, méghozzá kétévente Chandrila, Nakadia és Hosnian Prime között.

Bár ezek nélkül az információk nélkül is tökéletesen érthető a rész minden történése, de egy sci-finél rengeteget jelent, ha nem csak úgy eldobált kifejezések és nevek vannak, hanem átgondolt mitológia és rendszer, aminek a Star Wars az egyik legjobb példája.

Vakító szén

Újra találkozunk a sorozat legelső részében elfogott szökevénnyel, a kék bőrű Mythrollal, akit a többi célpontjához hasonlóan karbonit táblába fagyaszt Din Djarin. Ezt a módszert akkor láttuk először, amikor Han Solót is hasonló módon hibernálták a Birodalom visszavágban. A technológia ugyan hosszú ideje rendelkezésre állt, de a jelek szerint inkább csak annyiban fejlődött, hogy már kisebb hajókon is elérhetővé vált például fejvadászok számára, az egészségügyi kockázatok viszont nem csökkentek. Mythrol Han Solóhoz hasonlóan vaksággal küzd az olvadás után, tehát nem lett sétagalopp a hibernáció.

Már megint ez a herearcú lény

A részben több aqualish-sel is találkozhatunk – ehhez a furcsa kinézetű fajhoz tartozott az a Ponda Baba, aki a kétes etikájú plasztikai sebész barátjával, Dr. Cornelius Evazannal belekötött Luke-ba a Mos Eisley-i kantinban. Az aqualishek itt épp most a madalóriai kovács hátrahagyott műhelyét fosztogatták (nem sok szerencsével), úgyhogy valószínűleg nem lesznek olyan ismertek, mint Ponda Baba, akiről réges régen, egy messzi messzi galaxisban azt írtuk, hogy a legenda szerint ő mentette meg fejvadászok karmai közül Cornelius Evazant. Sajnos hiba volt belekötni Luke-ba, ugyanis Obi-Wan eléggé ellentmondást nem tűrő módon úgy zárta le a kocsmai vitát, hogy a fénykardjával levágta Ponda Baba karját. A doktor megpróbálta visszavarrni, de nem sikerült, viszont túlélték a találkozást, és később folytatták az intergalaktikus bűnözői karriert.

Egy új remény, Egy új remény mindenhol

Nem nehéz kitalálni, hogy a negyedik részt rendező Carl Weathers – ő játssza Greef Kargát a sorozatban – kedvenc Star Wars-filmje az Egy új remény lehet, ugyanis számtalan vizuális, történeti és verbális utalást tett a filmsorozat legelső részére, kezdve a korlát nélküli irányítókonzolon át a tüzelési parancsot kiosztó rohamosztagos-egységen és a lézerágyúk célzómechanizmusán keresztül a képernyőre fentről beúszó, végig alulról látott cirkálóig.

A dolog nem állt meg ennyiben, bár ez már nem teljesen Weathers érdeme. Az ördög a részletekben rejlik, szokták mondani, most viszont a minőség és az átgondoltság bújt oda. A birodalmi bázis, amit megrohamoz Mando, Cara Dune és Greef Carga, kiegészülve a sorozat legelső részében elfogott Mythrollal, gyönyörű példája ennek. A bázis ablakai pont ugyanolyan lekerekített háromszöges mintázatot követnek, mint amilyenek a Birodalom csillagromboló hajóin is láthatók. Ezeket viszont a köztársaság űrhajóiról mentették át a Birodalom tervezőmérnökei, hogy aztán a First Order is megörökölje azokat. Az ilyen apró, háttérben maradó dolgok azok, amik tökéletesen kötik össze a különböző korszakokban játszódó történeteket anélkül, hogy túlzottan szájbarágós lenne.

Az epizód legfontosabb utalása természetesen az volt, amiből végre megtudjuk, hogy mi is a valódi cél nem Baby Yoda megszerzése mögött. Nézzük sorban listaszerűen a dolgokat, amik nyilvánvalóan arról árulkodnak, hogy itt bizony klónozásról és az Erő valamifajta átmentéséről van szó a gazdatestből a klón verzióba:

• a bázison dolgozó tudósok pontosan ugyanolyan egyenruhában vannak, mint az első évadban a Gyermek elfogása után megismert Dr. Pershing
• egyértelműen említve van a vérben található M-szám (vagy M-mutató), ami a jedik (és sithek) erejét mutató midi-chlorian mérőfoka: minél több van, annál erősebb valaki. Köszönjük ezt az egyáltalán nem mítikus és legendás fokmérőt a második trilógiának
• okkal nem mondták ki valószínűleg, hogy midi-chlorian, hiszen a rajongók meglehetősen rosszul fogadták annak idején, hogy a vérben található mikroszkópikus életformák felelnek az Erőért, nem valami rejtett mágikus képesség
• kimondják, hogy a gazdatest egy idő után kivetette magából nem Baby Yoda vérét
• jó eséllyel arra is választ kapunk, hogy ez melyik gazdatest is, az egyik kéken megvilágított tartályban ugyanis a 7-8-as film gonosz karakterére, Snoke-ra kísértetiesen hasonlító alak ázik (de lehet a sok-sok Palpatine-klón egyike is persze)
• Snoke-ra utal az is, hogy amikor a tartályokat látjuk, az épp hallható zene lényegében az Erő Ébredése egyik zenei témájának átdolgozása, aminek a címe nem más, mint Snoke

A Mandalorian 26 évvel a Skywalker ébredése előtt játszódik, bőven van tehát még ideje a Birodalomnak az eljárást finomhangolni, de azért a 26 éves időtávlat már egyértelműen jelzi, hogy Palpatine van itt is a háttérben.

Az, hogy később láttuk, Palpatine nem csak, hogy vissza tudott térni a halálból, de az Erő is vele maradt az új gazdatestben, nem sok jót jelez előre a Gyermek számára (főleg, hogy semmiféle utalás nem volt rá a harmadik trilógiában), de még mielőtt már most kontrollálhatatlanul zokogni kezdenénk szegény nem Baby Yodát siratva, emlékezzünk, hogy akad még elég Erő-érzékeny lény a galaxisban, például a várhatóan az ötödik részben felbukkanó Ahsoka Tano, vagy Palpatine fia, egyben Rey Skywalker apja, aki akár a részben említett „önkéntes” donor is lehet.

Lesz még baj az éjfekete droidokkal

A rész legvégén a Moff Gideon hajóján látható több tucat fényesre suvickolt fekete alak alighanem egy jó nagy bevásárlószatyorra való Dark Trooper, vagyis egy halom rettenetesen fejlett és iszonyatosan felfegyverzett pusztító harci robot. Dark Trooperrel korábban már két videojátékban is találkozhattunk, de sem a Star Wars: Dark Forcesban, sem a mobilos Star Wars: Commanderben nem volt nagyon kibontva, mire is képesek.

Valószínű, hogy nem sima harci droidokról van szó, mert Moff Gideon arról beszél, hogy valami nagy dologra készül velük, könnyen lehet, hogy valamiféle midi-chloriannal felturbózott félig gép, félig emberek lesznek, vegyítve a Dark Forces-játék félig ember, félig gép egységeit a Dark Empire képregény Erő-érzékeny kommandójával. Mindkettő 1995-ben jött egyébként ki, azóta nem nagyon bolygatta egy kiadvány sem a Dark Troopereket.