Afrofuturista hiphop nélkül a Gorillaz sosem jött volna létre

A Gorillaz munkásságát az olyan számok miatt illik ismerni, mint a Clint Eastwood, a 19-2000 vagy a Feel Good Inc., de ha esetleg valaki nem lenne képben, itt egy rövid összegzés. A Gorillazt 1998-ban alapította Damon Albarn és Jamie Hewlett Londonban. Albarn a Blur brit rockzenekar miatt igazán ismert, Hewlett pedig a Tank Girl-képregények társalkotójaként szerzett nevet magának. A két férfi ‘97-ben lakótársként élt együtt, és állandóan az MTV-t bámulták, amikor éppen a fiúcsapatok dominálták a csatornát. Kitalálták, hogy jó ötlet lenne nekik is csinálni egy „mesterséges fiúcsapatot”, de olyat, amiben van tartalom, és valamennyire reflektál a popzenei világ sekélyességére. Ebből, pontosabban Albarn zenéjéből és Hewlett animációjából jött létre a Gorillaz, ami az első lemezével szabályosan berobbant a 2000-es évek popzenéjébe. Viszont az egész talán nem így sikerült volna, ha 2000-ben nem jelenik meg a Deltron 3030.

A Deltron 3030 egy évvel megelőzte a Gorillazt, és koncepcióban nagyon hasonlított a brit rajzfilmzenekarhoz. A projektért három ember felelt: Dan the Automator producerként, Kid Koala szkreccsmesterként és Del the Funky Homosapien volt a rapper. A három zenész korábban dolgozott már együtt más projektekben, és saját jogon is egész ismertek voltak underground körökben. Dan a Handsome Boy Modelig Schoollal lett ismertebb, Del az oaklandi Hieroglyphics underground rapcsapat alapítójaként és Ice Cube unokatestvéreként, Kid Koala pedig egy kifejezetten sokat foglalkoztatott szkreccsmester volt rapzenei körökben.

Dan a Handsome Boy Modeling School egyik számán dolgozott együtt Dellel és Kid Koalával, és akkor fogalmazódott meg bennük egy közös projekt ötlete. Del nagyon odáig volt a mangákért, animékért és videójátékokért, és volt egy ötlete egy Deltron Zero nevű karakterről. Ahogy Kid Koala mesélte utólag, Del ezen a karakteren keresztül vizsgálta a jövőt, és próbálta megfejteni, mi lesz az emberiséggel, ha a jelenlegi úton haladunk tovább. A két zenész csatlakozott hozzá, és egészen rövid idő alatt összerakták a Deltron 3030-at, ami évekkel később az afrofuturizmus egyik kultikus raplemezévé vált, amely lökést adott Damon Albarnnak a Gorillaz megalapításában is.

Az album egy disztópikus jövőben játszódik 3030-ban, a főhős pedig Del The Funky Homosapien karaktere, Deltron Zero, egy mechkatona és számítógépzseni, aki megpróbálja felvenni a harcot a 31. századi új világrenddel, amelynek oligarchái elnyomják az emberi jogokat és a rapzenét. Deltron rapcsatákon keresztül győzi le ellenségeit, vírusokat programoz a megacégek bedöntésére és szervezi az ellenállást. A sci-fi történetek írásába, fizikába és űrkutatásba teljesen elmélyülő Del összesen 21 számon keresztül mesél a fiktív karaktere szemszögéből úgy, hogy az általa kreált világban a rapcsatákban elhangzó rímek és szavak valódi erővel érnek fel, és tényleges sérüléseket okoznak az ellenfélnek. Ez így elsőre akár gyermekdednek is tűnhet, de ahogy a rapper a sci-fit, a hiphopot, a rímképzést és a történetmesélést kombinálja a zenéjében, az a maga műfajában egészen egyedülálló máig. A projekt szövegvilága lenyűgözte a hiphopfanatikusokat (ezt az egészen mélyre ható elemzést nagyon ajánljuk), hiszen 2000-ben még épp a digitális korszak hajnalán voltunk, de Del már egészen futurisztikus koncepciókat és kifejezéseket is bele tudott építeni a szövegvilágába. Ehhez egyébként nagyon jó érzéke volt, technológiai és tartalmi szempontból bőven megelőzte a korát. Már 2000-ben készített podcasteket Hieroglyphics rapcsapatával, a ‘97-es szólólemezét pedig kizárólag online jelentette meg az Egyesült Államokban.

Az album borítója is szimbolikus, az 1939-es New York-i Világkiállításra megépített, majd azóta elbontott épületpáros egyik része, a Periszféra látható. A Deltron 3030 azonban nem lett kereskedelmi siker, mindössze a Billboard 193. helyéig tudott csak eljutni, és ismertsége nem tudta áttörni az underground határait.

Na, de hogy jön ehhez a Gorillaz?

Úgy, hogy Albarn több számon is dolgozott a Deltronon. Az sajnos nem teljesen tiszta, hogyan került a brit Albarn a három figura környékére, de az ő hangja hallható a lemez elején és végén, illetve ő a szerzője a Time Keeps on Slipping című számnak is. Sőt, nem csak Albarn a valószínűtlen közreműködő a lemezen, hanem John Lennon fia, Sean Lennon is, aki az utolsó előtti számot írta.

Mindenesetre alig egy évvel később megjelent a Gorillaz bemutatkozó nagylemeze, és az olyan számokkal és klipekkel, mint a Clint Eastwood, a 19-2000 vagy a Rock the House, a projekt telibe találta a korszellemet. Albarn a korát megelőzve kombinálta egészen bravúrosan a hiphopot és az angolszász gitárzenét, Hewlett animációi pedig egészen sajátos világot kreáltak a fiktív zenekar köré. És hát pont úgy alakult, hogy az első Gorillaz album közreműködői között ott van Dan the Automator, Kid Koala és Del the Funky Homosapien is. Utóbbi konkrétan nem is akart részt venni a projektben, Dan kérte meg rá, hogy legalább 15 percet szánjon a Clint Eastwood című szám verzéinek megírására. Végül 15 perc alatt megírta és felrappelte a szöveget, és ez lett Del the Funky Homosapien pályafutásának máig egyetlen number one toplistás slágere.

Az album le sem tagadhatná a Deltron 3030 hatását, bár a karcos hiphop alapokat Albarn és Dan the Automator rockzenekarosabb hangzásra cserélte sok helyen, és énekesként rendre Albarn hangja adta az inkább brit gitárzenés vokált a refrénben a hiphopos verzék között. A Clint Eastwood, a 19-2000 vagy a későbbi Feel Good Inc. (Del helyett a legalább annyira kultikus arcnak számító De La Soullal) sikere is azt mutatja, hogy ez a formula baromira bevált, utóbbi dal még Grammyt is nyert a legjobb énekes közreműködés miatt. A két projekt közti átfedésre jó példa még a Tomorrow Comes Today című szám a lemezen, ami ami felépítésre nagyon hasonló a Deltron-lemezen található Albarn-közremklödésre, a Time Keeps on Slippingre. Arról nem is beszélve, hogy a Gorillazhoz hasonlóan, a Deltron két számához (Virus, Positive Contact) is animációs klip készült ugyanazokkal a szereplőkkel. Persze ez minőségben meg sem közelíti Jamie Hewlett animációit.

Amíg a Deltron megragadt a kultikus státuszban, a Gorillaz világhírű lett, és a Blurral ellentétben sikeresen betört az amerikai piacra, ami rengeteg brit zenekarnak nem sikerült az ezredforduló környékén. A Gorillaz nyolc Grammy-jelölésig és egy díjig jutott húsz év alatt, az első három albumuknak pedig simán ott a helye minden korszak legfontosabb lemezeit összegző listán. Albarn és Hewlett utána egy kicsit hanyagolta a projektet, de az elmúlt három évben megint nagyon aktívak lettek. A fiktív zenekaros koncepcióát máig tartják, bár akkora energia és kapacitás már nem jut például a vizuális megjelenésre és történetvezetésre, mint a korai években. Viszont azt mindenképpen elérte Albarn és Hewlett, hogy mivel fiktív zenekar a Gorillaz, ők sohasem közreműködnek másokkal, hanem mindig hozzájuk ugranak be zenészek. Ezt idén tekerték a maximumra, amikor a Song Machine-t már nem is albumként, hanem online multimédiás sorozatként adták ki, erősen megváltozott animációs és vizuális stílussal. Az „első szezonban” beugrott Beck, Elton John, Peter Hook, Schoolboy Q, St. Vincent és Robert Smith is (és már így is egészen brutális a Gorillaz közreműködői listája), és a fiktív zenekar kalandjai helyett a Gorillaz átment zenés sorozatgyártásra, ami egészen szokatlan a korábbi évek titokzatosságához képest. Ezen talán majd változtathat valamennyit, hogy egész estés animációs filmen dolgozik a Netflix a Gorillazzal.

A Deltron-hármas 13 évvel később, éveken át tartó előkészületek után kihozta a folytatást, ami a Billboard 200-as albumlista 41. helyén nyitott, de – az elsőhöz hasonlóan – hamar elfeledkezett róla mindenki. Pedig egy rakás Deltron-rajongó sztár közreműködött az albumon, mint Joseph Gordon-Levitt színész, Mike Patton (Faith No More), Zack de la Rocha (Rage Against the Machine), a Lonely Island és persze Damon Albarn is. A trió külön-külön is aktív, Dan the Automator az elmúlt 20 évben producerként dolgozott a Kasabiannel, Miles Kane-nel és az Exodusszal (!) is, amíg Kid Koala a legendás Ninja Tune-nál adott ki öt albumot, majd a 2010-es évekre ráfordult a filmzenékre (Scott Pilgrim, Baby Driver, A nagy Gatsby). Del The Funky Homosapien pedig 1-2 évente jelentkezik új albumokkal, mixtape-ekkel, közreműködésekkel. A Gorillazzal ellentétben a Deltron 3030 messze nem lett annyira konkrét popzenei termék, de Albarnék sikerét látva vitathatatlan a hatásuk a mai popzenére.