Borat ismét bemutatja az amerikai rémálmot

Cohen legtöbb projektje egy kaptafára épül: felvesz valamilyen alteregót, majd egészen lehetetlen, polgárpukkaszó helyzetbe hozza az alanyait, és a végén mindig van társadalmi üzenet is. A 2006-os Borat még a nagybetűs Amerikai Életre csodálkozott rá, a mostani viszont egészen konkrét politikai és társadalmi helyzetekre reflektál. Ebben Cohen, vagyis karaktere, a kazah Borat Sagdiyev posztmodern hős, aki Kazahsztán szégyeneként újra Amerikába megy fontos diplomáciai küldetésre, hogy aztán komplett idiótát csináljon a modern Egyesült Államokból. Már a film címe is szürreális: egészen pontosan így szól: „Borat utólagos mozifilm: Produkciós kenőpénz szállítása az amerikai rezsimnek a Kazahsztán egyszeri dicsőséges nemzetének hasznára.”

Aki nem akar semmilyen spoilert a poénokról, ne görgessen tovább, előbb nézze meg a filmet, és jöjjön vissza később.

Az első és a mostani film között struktúrájában nincs nagy különbség. Cohen álruhában hozz kellemetlen helyzetbe egészen hétköznapi embereket, de sokszor olyan megoldásokkal, hogy az ember már oda sem mer nézni, annyira kínosan érzi magát. Az élménynek pedig fontos része az, hogy a szereplők általában nincsenek beavatva, utólag értesülnek arról, hogy átverték őket egy film kedvéért, ezért őszinte a reakciójuk. Cohen pedig tényleg annyira pofátlan, hogy egészen messzire hajlandó elmenni azért, hogy az emberek tűrőképességét tesztelje.

A változás annyi, hogy a kalandban Borathoz csatlakozik lánya, Tutar, akit egy eddig ismeretlen bolgár színésznő, Maria Bakalova alakít. Bakalova valami egészen szenzációs Cohen mellett, és a film magasan legnagyobb visszhangot kiváltó jelenetében is övé a kulcsszerep. De erről még egy kicsit később. Borat és Tutar szépen végigjárják Amerikát, és az útjuk alatt egy csomó aktuális élethelyzettel és embertípussal találkoznak. Például:

• Az influenszerrel, aki abból él, hogy öreg, de gazdag férfiakra vadászó nőknek ad életvezetési tanácsokat az Instagramon (ő tényleg létezik).
• A cukrásszal, aki simán ráírja a csokitortára, hogy „a zsidók nem fognak lecserélni minket”.
• Vagy a két redneckkel, akik szerint a demokraták veszélyesebbek a vírusnál, és elhisznek minden összeesküvés-elméletet, amit az interneten olvasnak.
• De a Borat még ennél is messzebbre megy, amikor egy kulcsjelenetben a Nagy Amerikai Görbetükör elé ülteti Rudy Guilianit, New York korábbi polgármesterét, és Donald Trump jelenlegi ügyvédjét, továbbá megzavarja Mike Pence republikánus amerikai alelnök egyik gyűlését is.

A Giuliani-jelenet miatt van is egy kisebb botrány Amerikában, azonban a balhé egy kontextusából kiragadott jelenetre fókuszál.

Ugyanis a jelenetben Borat lánya, az akkor egy alt-right hírportálnak dolgozó Tutar interjút készíthet Rudy Giulianival. A balhé azon megy, hogy az álinterjú közben Giuliuani a nadrágjában turkált-e vagy sem, pedig a filmből egyértelműen látszik, hogy csak betűrte a nadrágját, miután levette róla a nő a mikroportot.

Az persze más kérdés, hogy a 76 éves Giuliani miért megy el a riporternő privát szobájába, miért érinti meg többször is, és egyébként is, hogy a fenébe kap egy fiktív széljobbos hírportálnak dolgozó nő exkluzív interjút az amerikai elnök egyik legközelebbi szövetségesétől. Valóban zavarbaejtő az egész helyzet, Giuliani olyanokat is mondd, hogy a kínaiak szándékosan terjesztik a vírust a világon, és közben fel sem tűnik neki, hogy totál hülyére veszik.

A film egyszerre legszórakoztatóbb és legijesztőbb jelenete viszont kétségtelenül az a rész, amikor egy járványtagadó minitüntetésen fellép maga Borat (Country Steve álnéven), aki belekezd egy nettó rasszista és uszító country dalba pár tucat fegyveres, déli zászló vírustagadó között, és simán

ráveszi a tök idegen embereket arra, hogy együtt énekeljék a refrént, ami az újságírók feldarabolásáról szól szaúdi módra.

Tényleg ez az a pont, amikor az ember nem akarja elhinni, hogy az egész nincs megrendezve, és a náci poénoknál amerikai zászlót lengető patrióták mennek közelebb énekelve a színpadhoz, mintha csak most indulna be az igazi buli.

Cohennek egyébként – mint utóbb kiderült – el kellett menekülnie a helyszínről, a járművét megtámadták a tüntetők, egy ember az autóból is próbálta kirángatni. Mindent elmond a helyzet abszurditásáról, hogy Cohennek golyóálló mellényt kellett hordania a ruhája alatt, mert a tüntetők között többen is automata gépfegyverekkel vettek részt az eseményen, ami szép lassan rendszeressé vált az elmúlt hónapok szélsőjobboldali megmozdulásain az Egyesült Államokban.

Borat megint tök hülyére vett mindenkit, és ez néhol már egyáltalán nem vicces.

Ha egy hülye bajszos, angolul alig beszélő futóbolond be tud jutni Mike Pence gyűlésére Trumpnak öltözve egy harisnyás nővel a vállán, vagy exkluzív interjút kérni a helyzetet kifejezetten élvező Rudy Giulianitól, akkor tényleg óriási baj van. A totális debilség soha nem látott magasságokba jutott.

Ha valakinek tetszett az első Borat, ezt is végig fogja röhögni, de teljesen érthető, ha valakinek már elfáradt a formula. Az HBO-s Who is America? után az ember már feladta abban a reménykedést, hogy Sacha Baron Cohen körül elfogynak a megvezethető szerencsétlenek, és nem kell elmennie a falig azért, hogy rámutasson a rendszer legfájóbb hibáira. Viszont már 20 éve ezt csinálja, ennyi idő alatt pedig a végtelen kínosságba forduló polgárpukkasztás csak akkor üt igazán, ha évek óta nem néztünk semmit Cohentől.

Nem, hogy elfogytak ezek az emberek, hanem egyre többen vannak, és pont ezért teljesen logikus Cohen részéről a karakter reaktiválása. Ráadásul civilként is sokkolja, hogy Amerikában egyre nagyobb teret hódítanak az összeesküvés-elméletek, erről írt most októberben egy véleménycikket a Time magazinba is. Ebben a cikkben Cohen kitér arra, hogy a Facebook minden idők legerősebb propagandaeszköze, és direkt felelősként hivatkozik a platformra a megszaporodó, faji alapú összeesküvések terjedése miatt.

A második Borat-film nem fogja megbuktatni Trumpot, ahogy valószínűleg az amerikai választásra sem lesz hatással, de szépen bemutatja azt, ahová Amerika eljutott azóta, hogy Borat Sagdiyev először betette a lábát 2006-ban.

Borat utólagos mozifilm: Produkciós kenőpénz szállítása az amerikai rezsimnek a Kazahsztán egyszeri dicsőséges nemzetének hasznára. Rendező: Jason Woliner; főszereplők: Sacha Baron Cohen, Maria Bakalova, Dani Popescu; amerikai vígjáték; 97 perc.