Surányi György reagált arra, miért került be a neve az ügynökaktákba

Surányi György volt jegybankelnök megdöbbent, hogy felkerült a neve a hálózati személyek listájára, mivel állítása szerint egyetlen percig sem volt részese a hálózatnak, írta a Telexnek elküldött levelében.

Szerinte nem véletlen, hogy nincs 6-os kartonja és egyetlen operatív jelentés vagy munkadosszié sem került elő. „Semmilyen információt nem szolgáltattam ki a politikai rendőrségnek. Semmilyen bizonyíték nem áll rendelkezésre, ami az állításommal ellentétes lenne. Semmilyen saját kézzel írt vagy aláírt dokumentum nem létezhet, mert nincs. Az én esetemben egyetlen felhasznált vagy iktatott információ, jelentés vagy feljegyzés sem található a 04-es kód alatt”, írta, valamint hozzátette, hogy az állítólagos fedőnevéről is most hallott először.

Surányi György nevére keresve egy mágnesszalagot dob ki az adatbázis, valamint az „Otto” fedőnevet. Adatai között a 04-es foglalkoztatási kód szerepel, ami a foglalkoztatott hálózati személyre utal.

A volt jegybankelnök szerint a feljegyzés egy sikertelen beszervezési kísérlet nyoma lehet. 1986 nyarán került a Világbankhoz Washingtonba, ekkor kísérelték meg a beszervezését, amit azonnal megtagadott, pedig kilátásba helyezték, hogy megakadályozhatják az amerikai állás betöltését.

„A beszervezési nyilatkozat aláírásának elutasítása után azonnal tájékoztattam akkori főnökömet, Hagelmayer Istvánt, és a segítségét is kértem. Ő is felháborodva vette tudomásul a beszervezés szándékát. Azonnal felhívta a BM egyik magasrangú munkatársát, aki egyébként tanítványa volt. Emelt hangon kérte, hogy azonnal fejezzék be a beszervezési kísérletüket és a nyomásgyakorlást. Ezt követően leszálltak rólam. Feltételezem, hogy a nevemet a BM adminisztratívan rögzítette a hálózatában, és ez az állambiztonsági beszervezési kísérlet csupán annak adminisztratív nyomát jelöli!” – írta.

Surányi arról is írt, soha nem titkolta a sikertelen beszervezési kísérletet, Határátkelés című beszélgetőkönyvében, amit Lengyel Lászlóval közösen írt, el is mondja ezt az emléket. Levele végén arra is kitért, hogy megkéri az ÁBTL munkatársait, tüntessék fel a neve mellett az általa leírt, a beszervezést egyértelműen cáfoló tényeket.

Az állambiztonság a 70-es évektől kezdve elkezdte részben digitalizálni a nyilvántartásokat: előbb lyukkártyákra, később pedig mágnesszalagokra készítettek mentéseket. A mágnesszalagok tartalmazzák a H-adattárat, azaz a hálózati nyilvántartást. Ez mintegy 58 ezer nevet tartalmaz az 1970-es évektől kezdődően. Ömlesztve találhatók benne az egykori hálózati személyek adatai, illetve a beszervezési dossziéjuk száma, de dokumentumok, fényképek nincsenek rajtuk. A nevek között nemcsak azok szerepelnek, akiket beszerveztek, hanem olyanok is, akik valamiért fontosak voltak a szolgálatoknak, de soha nem voltak informátorok vagy ügynökök. A mágnesszalagok tartalma inkább a további kutatások miatt lehet hasznos, hiszen az ott talált adatokból nem lehet megmondani egyértelműen, ki volt ügynök.