2022. szeptember 15. – 22:30
„Úgy világít majd az agya, mint Isztambul ünnepi kivilágításkor”
– ilyen mondatokkal mutatkozott be a Doktor Hekimoğlu, avagy a török Dr. House első része. A 2019-es sorozat a SzuperTV2-n látható, szerda este volt a premier, és naponta kerül majd adásba, azt viszont már előre tanácsoljuk mindenkinek, hogy inkább más program mellett döntsön ezekre az időszakokra. Hacsak nem akar egy unalmas és vontatott, török diákszínjátszókörös színvonalat hozó, őrült kínos Dr. House-klónt nézni isztambulos mondatokkal.
De kezdjük azzal, egyáltalán mi ez az egész! A történet ott kezdődött, hogy a török Kanal D csatorna a nagy sikerű török orvosos sorozat, A csodadoktor után újabb orvosos drámára vágyott. Fogták hát a már jól bevált receptet (haha, értik, recept!), és alkalmazták: megszerezték egy sikeres sorozat (Hekimoğlu esetében a House) jogait a Foxtól, aztán megcsinálták belőle a saját verziójukat.
A Kanal D ezután odaadta a Karga Seven Pictures törökországi vállalatának a jogokat, hogy kezdjenek vele valamit. Ha még nem hallottak a Karga Seven Picturesről, talán elég annyit tudniuk róluk, hogy ők azok, akiknek a „Vadászat Hitlerre” című sorozatot köszönhetjük, ami arról szól, hogy Hitler igazából nem is ölte meg magát, hanem elszökött, és a Negyedik Birodalmat tervezgeti. Na szóval, biztos kezekbe került a Doktor Hekimoğlu. A SzuperTV2 pedig, megtapasztalva a török orvosos sorozatok iránti ellenállhatatlan magyar vágyat, megszerezte.
A török orvosos Hekimoğlu forgatókönyvírója és rendezője (Banu Kiremitçi Bozkurt és Hülya Gezer) is olyan török filmgyártók, akiknek csekély előéletük van a filmes szakmában. A stúdió színészek terén is láthatóan jól válogatott a sorozathoz: a fő nevekként a török oldalak Timuçin Esent, Okan Yalabıkot, Ebru Özkant emelik ki – bár nekünk, magyaroknak, ebből nagyon maximum Yalabık neve mondhat valamit szulejmános szereplése miatt. A Hekimoğlu a törökök szerint ennek ellenére népszerű is lett hazai pályán – ami nem meglepő, korábban az oroszok között is sikeres volt az orosz Dr. House, a hasonló színvonalú Doctor Richter.
Sherlock Holmesból dögunalom
Aki ismeri a Dr. House-t (és ehhez megkockáztatom, elég egy részt is megnézni), elég hamar rájöhet, hogy Dr. Hekimoğlu egy igazán gyenge House-koppintás. Ugyanolyan ruhákat hord, ugyanolyan hátizsákja van, ugyanúgy sánta, ugyanúgy orvos, zseniális diagnoszta és extrém bunkó. A különbség talán első ránézésre maximum annyi, hogy míg a House-t játszó Hugh Laurie tud színészkedni, addig Timuçin Esen Hekimoğluja azt az érzést kelti, hogy, mint egy kollégám fogalmazott, Esen karakterének
„semmi kisugárzása nincs, egy vidéki népszínház nyugdíj előtti második sírásója.”
Esen képtelen hozni a house-i karaktert: a párbeszédei gyengék és erőltetettek, a néző agya pedig két perc után kisül, még annak ellenére is, hogy a magyar szinkron visz némi színt a Hekimoğluba. A SzuperTV2 azzal reklámozta a sorozatot, hogy főszereplője „olyan, mint House, csak sármosabb”, de Hekimoğlu karakterének sármossága egyedül abban rejlik, hogy indokolatlan élethelyzetekben kacsint egyet. Nagyjából olyan szituációkban, mint hogy „igen, a gyermeke asztmás” – kacsint, kacsint. Kicsit zavaró az is, hogy a sánta doktor az egész rész alatt el-elfelejti, melyik lábára kellene sántítania.
A török House-feldolgozásban egy rész után is érzi az ember, hogy ez nem az az orvos lesz, akinek az élete annyira rohadtul érdekelne minket. Nincsenek érdekes gesztusai, vicces helyzetei, nem hozza azt a Sherlock Holmes-archetípust, amit a Hugh Laurie-féle House. Hekimoğlunál azt sem tudjuk, hogy mi a baja a világgal, csak azt, hogy valami nagyon. Ez a savanyújóska karakter viszont annyira unalmas, hogy míg House-nál azt is meg akarta volna tudni a néző, hogy miért pont az a kedvenc sorozata, ami,
Hekimoğlunál inkább csak azt várjuk, hogy fejezze be a rendelést, és ha lehet, többet ne is jöjjön vissza a kórházba.
Mindent lenyúlni, csak hosszabban
A Hekimoğlu után megnéztem az első House-részt is, amiből kiderült, hogy a 40 perces török sorozatnak nem is a Dr. House első részét sikerült feldolgoznia, hanem az első rész első 15 percét. Hogy hogyan rakjon a történethez plusz 25 percet, azon nem cicózott sokat a forgatókönyvíró: telepakolta teljesen értelmetlen párbeszédekkel az egészet. Ezek a plusz sztoriszálak rendre zsákutcákba vezettek, olyasmiket megtudtunk, hogy melyik kerületben laknak az orvosok, meg hogy mennyire izgul a nővérke, de hogy például
- Miért sántít a főszereplő? Nem derül ki, bár beszélnek róla hosszas jeleneteken át.
- Miért mérges az egyik beteg annyira, hogy perrel fenyegetőzik? Nem tudjuk meg.
- Mi az elején megismert beteg baja? Nem derül ki.
- Hogyan dolgozhatnak olyan orvosok egy klinikán, akik szerint semmi baja az éppen fulladozó betegnek? Nem. Derül. Ki.
Elkeserítő az is, hogy míg a House-ban már az elején is vannak ütős poénok, itt kínosan sokat várunk, mire egyig eljutunk. És ez az egy is miről szól? Lódobogásról és zebrákról. Igen, lódobogásos viccelődés egyébként a House első részében is van, csak annyi a különbség, hogy ott a poént értjük is. A Doktor Hekimoğlu ezzel szemben az az őrült nagybácsi, aki valahol félig megjegyez egy poént, aztán nagyjából úgy meséli el az új kedvenc papos viccét, hogy:
„És azt ismeritek, hogy kimegy a pap a templomból és úgy tesz, mintha nem történt volna semmi?”
És Hekimoğlu nem is áll itt meg. Visszacsatol, megpróbál tovább nevettetni, elmeséli ezt a viccet újra és újra, és egy óra után sem jön rá, hogy „mintha mise történt volna” lett volna a poén. De nem csak a humorhoz nyúl rém kellemetlenül: ugyanezt teszi az animációs részekkel, a kameramozgással, a zenével, a párbeszédekkel. Álljon itt két jelenet összehasonlítási alapnak (az első videóban 3:17-től kezdődik a jelenet):
Ha hasonlattal kéne élnem, azt mondanám, hogy a Doktor Hekimoğlu színészi, animációs, operatőri és szövegkönyvi szinten is olyan, mint amikor én gimiben jó ötletnek tartottam, hogy slam poetry szövegek átdolgozásával mutassam be a magyar történelmet. Igen, ennyire gáz. Az jó is persze, ha legalább a nézők érzik ezt, mert a sorozat készítői biztosan nem érezték.
Hazudni nem szép, kiabálni végképp nem
Mindemellett persze azt meg kell hagyni, hogy török orvosos sorozatnak egyenesen kiváló a Hekimoğlu. A történet lassú, és a háziorvosnál a váróban a betegtájékoztató szóróanyagok mérföldekkel több izgalmat és csavart hordoznak magukban. A karakterek gyengék, olyanok, mintha most találkoztak volna először egymással egy rögtönzött iskolai bulin.
Különösen hiányzik a szereplőgárdából Foreman karaktere, amit a Hekimoğluban egy fehér török férfi alakít: neki nemhogy az első részben kiderülő izgalmas háttérsztorija nincs, de igazi szerepe sem. Másrészről pedig hiába sminkelték a kórházigazgató Cuddyt játszó nőt úgy, mint az eredeti House-karaktert, a legfontosabbat pont elfelejtették hozni:
A török House és Cuddy között kábé akkora a szexuális feszültség, mint Donald és Melania Trump között.
És habár lényegében minden hiányzik a sorozatból, ami a House-t jóvá tette, a Hekimoğlu még tovább megy, és a karakterek didaktikus tanításaival mondja el a világ nagy dolgait. Míg a kiabálós jelenet a House-ban vicces, addig a Hekimoğluban arról szól, hogy kiabálni nem szép dolog. Míg a House-ban a hazugság az emberi mivoltunk része („Mindenki hazudik” – mondja el újra és újra House az alapvetést), addig a Hekimoğluban a sorozat egyötödén keresztül sír a szegény török Dr. Wilson amiatt, mert hazudott.
A sorozat a családról beszél néha, a szexet messze elkerüli (nyilván ebben a muszlim vallás erősen közrejátszik), a drogos doki török karaktere is csak egyszer vesz be fájdalomcsillapítót a House-tól megszokott harminc helyett. A Hekimoğlu ráadásul még a legkisebb dolgokban is mellőzi a tökösséget: míg például House az első részben idéz egy sort „kedvenc filozófusától, Mick Jaggertől”, addig Hekimoğlu egy, a Google által nem ismert „híres filozófustól” mond olyanokat, mint hogy
„Lehet, hogy nem kiabálok, de a hangom messze elér”.
Az internet erre az idézetre a Kormorán együttes oldalát adja ki első találatként, de azt merem gondolni, talán nem ők azok a híres török filozófusok, akiktől az idézet származik. De lehet, hogy három rész múlva kiderül majd ez is a Hekimoğluból: pont, mint az első részben bemutatott beteg baja.