Ébredezik még a fesztiválhangulat a Kolorádón

Első alkalommal kolorádozóként a helyszín feltérképezése kardinális kérdés volt, ugyanis a fesztivál Nagykovácsi mellett az adyligeti Sztrilich Pál Cserkészparkban van, autóval a Széll Kálmán tértől kb. 10 perc a parkoló, ahonnan még jó 20 perc hegymenetben a séta, ugyanis ezen a szakaszon már tilos behajtani, csak gyalogosan, biciklivel vagy fesztiválbusszal lehet feljutni. A legpraktikusabb az említett fesztiválbusz, amire a hűvösvölgyi villamos-végállomásnál lehet felszállni, 1500 Ft-ért pedig a fesztivál bejáratához – kihagyva a hosszabb sétát a parkolótól – teszi le az érkezőket. A járat éjszaka is közlekedik, jegyet pedig a megállóhoz közeli, Kolorádó feliratú bódéban lehet vásárolni rá.

Sokan sátraznak, ez pedig felveti a kérdést, miért ne vihetnénk egy ilyen helyre teljesen praktikusan svájci bicskát, villát, szalámis zsemlét, csomag mogyorót. Félve, hogy kedves fehér bicskám a kidobásra ítélt palackok és egyéb tárgyak közt végzi a kapuban, átböngésztem előre a házirendet, amely szerint „kereskedelmi mennyiséget” tilos bevinni ételből és italból. Ezt megerősítette később a biztonsági őr is, bicskát, szúró eszközt nem lehet bevinni, némileg logikusan, zsemle, mogyoró mehet. Továbbá érdekességként felhívják a figyelmet a honlapon, hogy bár a terület nagy, és például kutyákat előszeretettel visznek ki fesztiválozni, a környező erdőben könnyen elkóborolhatnak, ezért nem ajánlják annyira kivinni az állatokat.

Bár a szervezők több helyen felhívják a figyelmet arra is, hogy a fesztivál területén nincs térerő (most már jó pár éve), ezáltal internet sem, a gyakorlatban ez sokkal több bonyodalmat okozhat annál, mint hogy nem tud valaki posztolni Instára, vagy helymeghatározást küldeni az elvesztett barátainak. Mi ennek a nehézségeit már a megérkezéskor tapasztaltuk, amikor a bérelt autót applikációval szerettük volna lezárni, de már nem volt vétel. A térerő hiánya egyébként a kártyás fizetést is sokszor megnehezíti a pultoknál, érdemes átgondolni, mi mindenünk működtetéséhez szükséges internetkapcsolat a fesztiválon.

Az átlagéletkor érezhetően alacsonyabb egyelőre, de ezt rá lehet fogni a csütörtökre. Egy fesztiválozó arról beszélt mellettem, hogy ugyan épp most zajlik a Balaton Sound, de azért a Kolorádó jobb és olcsóbb is. A Kolorádóra a bérlet 36 900, a napi jegy egységesen 15 900 Ft, közelebb is van, a helyszín is sokkal hangulatosabb az erdőtől, csillagoktól, ők a barátaival az érettségi vizsgák után lazítani mentek a fesztiválra. Aztán pont elkaptam, ahogy két függőágyon (egy fiú és egy lány) frissen megismerkedett egymással, a pandémia közös pontjairól kezdtek el beszélgetni, majd a végén kilyukadtak a sátrak között szétdobált óvszerek problematikájára. A fesztivál egyébként már szerdán elkezdődött, de egyelőre családias volt a hangulat, délután 3 felé meglepően nagy volt a csönd, egy fesztivál második napjához képest különösen, bár először voltam kinn a Kolorádón, a tömeg nagysága nyilván nehezen összehasonlítható egy Sziget első-második napjával, de egy kisebb fesztiválhoz mérten is lassan indultak a programok.

Jól jelzi az álmosságot, hogy a goaerobicon (!!!) többen sajnálták, hogy csak egyórás volt a program, mert „végre szól zene”. Az egyik leghangulatosabb helyszín az egész fesztiválon az Árok, ami egy híddal átszelt kiapadt meder egy kisszínpaddal, körben lépcsős ülőhelyekkel, fagyökereken, indákon megtelepedett emberekkel, beszűrődő fénnyel. Az más kérdés, hogy a délutáni jazzesebb Jazzboist hallgatva nagyon ráhallatszódott egy másik helyszín zenéje az Árokra. Akkor is, ha csak beállt a következő fellépő a szomszédban. Ez egyébként némileg este a Csűr és a Nagyszínpad kettősénél is megfigyelhető volt bizonyos szakaszokban. Elidőzve az Ároknál, bár kicsi a táncolásra alkalmas terület, a Mordái zenekar rajongói egészen feléledtek a kora esti időpontra, közben az érdeklődők egy részét leterelték az Árok fölötti hídról, ahol többen szerették volna ülve-állva nézni a programot – valószínű, félnek a híd túlterhelésétől.

Persze egy fesztiválon mindig vannak kitöltetlen idősávok, amik bolyongással, egymás keresésével, a számunkra legjobb színpad megtalálásával telnek, mégis egészen este 9-ig az volt az érzésem, hogy mások is pontosan ugyanezt csinálják. Sokan ültek kinn a szabadban, tele volt az étkezőrész is, a színpadok előtt, például a Csodaszarvas aznapi első fellépőjénél viszont szinte alig voltak. Az este első nagyobb megőrülését a Csűrben Gege (6363) hozta, amire már jóval előtte gyülekeztek az emberek, és végre emelkedett a hangulat és a hangerő is. A két legaktívabb helyszín este – bár kellett azért, hogy éjfél körül legyen – a Csodaszarvas és a Csűr volt, előbbi keményebb techno, trance, rave szekciókban, míg utóbbi a lightosabb techno, house, trance-ben indult. A Nagyszínpadnál hiába voltak sokan Sega Bodegán, mindenki csak jobbra-balra lötyögött, nem volt katarzis, és a hangerő nagyon lapos volt, a Csűr house szettje rádübörgött rendesen. Éjfél körül újra – aznap utoljára megtelt az Árok a The Smooglers párosának improvizatív előadására, itt például már jobban érezhető volt a bulihangulat, a látvány és a zene is tökéletes volt a helyszínhez, hiába voltak kevesebben, és állandó volt a fluktuáció is, mégis volt egy sajátos atmoszférája a produkciónak.

Ételekből nemcsak a hamburger–hot dog–lángos-vonalon lehet választani, hanem vannak húsmentes, több zöldséggel készült fesztiválkaják, mint a lencsecurry, humusz, paprikakrém vagy shakshuka (kb. izraeli lecsó padlizsánnal). Az 1500 Ft-os sültkrumpli az alsó árfekvésű sörkorcsolya, a pultnál többen szólnak, hogy a ketchup lemaradt, de nem, az már feláras. A krumpli pedig nem része a 3200 Ft-os hamburgernek sem. A paprikakrém, zöldséghasábok, arab kenyér 2200 Ft, jól hangzik, jól néz ki, de sajnos kollégám elég éhes maradt még utána is.

A kézműves sörök mellett csapolt sörből Heineken van, 900 Ft 4 dl, plusz a repohár 400 Ft. Az espresso 450 Ft, a tejeskávé 650 Ft, bár ebben a hőségben inkább az utóbbival azonos árban lévő kóla lehet a jobb választás. Kulacsot, repoharat, fejet remekül be lehet dugni egy kültéri csap alá, ha nem is oázis, de legalább annyira örömteli megtalálni a 32–39 fokban.

Az egyetlen komolyabb probléma, az a hazajutás. Mivel a kb. 20 perces gyalogút már nincs kivilágítva, taxizni lehet akár hazáig, kérdésünkre azonban számlát nem adnak az útról. Hogy miért, „mert a Taxim le van szerződve a fesztivállal”, bár nem pontosan érthető, milyen összefüggésben van a kettő egymással. A Kolorádó oldalán a kalkulációjuk kb. 6–10 000 Ft a fesztivál bejáratától a Széll Kálmán térig. Más társaságot nem lehet hívni, csak a lenti parkolóhoz, mert nem engedik őket fel. A fesztiválbusz jár, a fentebb említett 800 Ft-os áron levisz a parkolóig vagy 1500 Ft-ért a hűvösvölgyi villamos-végállomáshoz, ahonnan a 963, 965-ös éjszakai busszal lehet továbbmenni. Mivel elvétettük a jegyváltást, ami nem a buszon történik, így gyalog indultunk le a sötétben, a száguldó fesztiválbuszok és taxik között, lefele is 20 perc az út. Pár vagányabb bulizó biciklivel indult neki.

Így a második napon kicsit takarékon voltak a programok még, éjfél előtt mindenképp, ami nagyon le tudja ültetni a hangulatot, főleg hogy az ember már korábban kiérkezik, hangolódna az estére, de még zene is alig szólt. Ez a hétvégére valószínű beindul, plusz egy színpaddal bővül a kínálat, így 7 helyett már 8 helyszín lesz péntektől. Pozitívum, hogy a második este végére is teljesen vállalhatók a wc-k, kulturált erdei épített zuhanyzók és mosdók vannak a helyszínen, nem kizárólag Toi Toi-rengeteg. A hangerő és hangulat még megérkezhet, a fényfestés, hangulati elemek egy része viszont a dobozban maradhatott, mert ebben nem bővelkedik ez a fesztivál most, pedig a helyszín igazán alkalmas lenne hozzá, hogy fákra, épületekre, útvonalakra sokkal izgalmasabb látványelemeket használjanak a színpadok mellett.