„Gyakorlatilag valahányszor valaki megnézi ezt a filmet, azt nézi, ahogy engem megerőszakolnak.”
A fenti mondatot a Mély torok című pornófilm főszereplője, Linda Boreman (művésznevén Linda Lovelace) jelentette ki 1986-ban, a Meese-bizottság előtt zajlott meghallgatásán. Edwin Meese legfőbb ügyész és a bizottság többi tagja a pornó negatív hatásait vizsgáló jelentésen dolgozott a Reagan-adminisztráció alatt. A 1960 oldalas jelentésből mai napig Boreman mondata a legidézettebb, ami nem meglepő. Mégis csak egy kultikus és közismert felnőttfilm egykori sztárja adott új, ijesztő kontextust a műnek, ami híressé tette, és a mondat rákényszerített minden értelmes embert arra, hogy elgondolkodjon a pornó sötét oldaláról.
Boreman kijelentését sok volt kollégája megdöbbenve vagy akár hitetlenkedve fogadta. Amikor a filmet 1972. június 12-én, éppen 50 évvel ezelőtt bemutatták, Linda Lovelace hamar felkapott híresség lett, aki látszólag élvezte a rivaldafényt. A felszín mögött azonban a nő későbbi elmondásai szerint egy súlyos bántalmazó kapcsolat keserítette meg a sztár mindennapjait.
Férj, menedzser, strici
Linda Boreman 1949-ben született Bronxban, rendőr apja szinte sosem volt otthon, pincérnő anyja rendszeresen verte a lányt. A család már Floridában élt, amikor a nagykorúvá cseperedett lány terhes lett, és húszévesen gyereket szült. Anyja nyomására Linda örökbe adta a csecsemőt, aztán visszatért New Yorkba, ahol informatikát tanult, de az álma egy saját butik volt. Nem sokkal ezután súlyos autóbaleset érte, a kórházi kezelés során pedig hepatitiszes vérrel kapott vérátömlesztést, ennek következtében 18 évvel később májátültetésre szorult.
A balesetből már Floridában épült fel, családjánál, ahol nem érezte jól magát. Ezért, amikor leszólította egy Chuck Traynor nevű bártulajdonos, a nő nem kérette sokáig magát. Két hét múlva már gyakorlatilag együtt élt a szuggesztív férfival. Traynor eleinte kedves volt a lánnyal, de aztán hamar kiderült féltékeny, ellenőrző, sőt erőszakos természete, az igazán mocskos dolgok pedig ezután jöttek. Mindez később vált nyilvánossá, nyolcvanas évekbeli cikkekben és a nő egyik önéletrajzi könyve, az Ordeal oldalain, illetve 1979-ben Linda egy poligráfos vizsgálatnak is alávetette magát, ami alátámasztotta az állításait.
A nő vádjai szerint Traynor rendszeresen verte őt, prostitúcióra kényszerítette, és akarata ellenére bevitte a pornóiparba. Traynor egyszerre volt a nő menedzsere és bizonyos helyzetekben a stricije, ő változtatta meg Boreman nevét a szerinte jobban hangzó Lovelace-re. A nőnek más férfiakkal kellett kamera előtt szexelnie, és amikor ellenkezett, a verések mellett Traynor fegyverrel félemlítette meg őt. Többször pisztolyt fogott rá, és azzal fenyegetőzött, hogy megöli őt vagy valamelyik családtagját. 1971-ben összeházasodtak.
Traynor swingerklubokba is járt Lindával, így ismerkedtek meg Gerard Damianóval, egy egykori fodrásszal, aki éppen a felnőttfilmes iparban próbált szerencsét rendezőként. Traynor beajánlotta a nőt Damiano új projektjéhez, ami egy átlagos pornófilmnek indult. A filmes visszaemlékezése szerint viszont amikor Lovelace egy próbafelvételen bemutatót tartott arról, mire képes a szájával, megváltoztatta a forgatókönyvet. A film címe is ekkor lett Mély torok, és a cselekmény központi eleme is az az orális technika lett, aminek során a férfi pénisze teljesen eltűnik a nő szájában (és torkában).
Forradalmi pornó
Akkortájt a szirmait bontogató pornóiparban főleg lényegre törő rövidfilmeket vetítettek, de Damiano (a stáblistában „Jerry Gerard”) víziója grandiózusabb volt. 1972 elején forgatták le a jeleneteket, több helyszínen. A cselekményben volt fordulat, karakterfejlődés, konfliktus és katarzis (narratív értelemben is). A Hammond-orgonát intenzíven használó filmzene mellett elhangzott egy bénácska betétdal is, és Damiano igyekezett a zenével összhangban vágni a szexjeleneteket. Formailag olyan volt, mint egy független film. A Mély torok végül majdnem olyan hosszú lett, mint egy játékfilm, ami merőben szokatlan volt akkortájt.
Mint ahogy a történet is. A főhős, Linda Lovelace (a karaktert ugyanúgy hívták, mint a színésznőt) egy fiatal lány, aki élvezgeti a szexet, de sosem élt át még orgazmust. Amikor barátnője tanácsára felkeres egy pszichiátert, az felfedezi a probléma okát: Linda klitorisza a torkába nőtt. A doktor gyógymódja a film címe, a péniszével kezdi el ingerelni a nő torkának mélyén megbújó szervet. Ez beválik, miközben a doktor is jól érzi magát, Linda életében először orgazmust él át. Ezután szexuálterapeutaként dolgozik a doktornak, amíg meg nem találja azt a férfit, akit kedvel, és aki a pszichiáterhez hasonlóan el tudja juttatni a csúcsra. A film vége happy end és egy felirat, amiben a készítők mindenkinek kellemes mélytorkozást kívánnak.
Minden bugyutasága ellenére a Mély torok meghaladta a korát. Pornótól szokatlan volt, hogy a fellációt helyezi központba, az meg pláne, hogy egyáltalán a női orgazmussal foglalkozik. Annak ábrázolása is formabontó volt. Damiano gyors, szinte már szubliminális képeket vágott be az elélvező Lovelace arcára: tűzijátékot, megkonduló harangot, startoló rakétát. A bizarr alaphelyzet – a torokba helyezett klitorisz – pedig többféle értelmezést tett lehetővé. Máig eldöntetlen vita, hogy a Mély torok inkább a nők felszabadításáról és orgazmushoz való jogáról szól (mint ahogy Damiano vallja és a plakát is sugallja), vagy az egész film csak egy, a nők számára egyáltalán nem élvezetes férfi szexuális fantázia apoteózisa (azért emellett is könnyű érvelni).
Akárhogy is, a Mély torok jókor volt jó helyen: szokatlanságával, a pornó akkori határait feszegető megoldásaival jól rezonált az Amerikában már évek óta zajló szexuális forradalommal. A film elképesztő siker lett, nem utolsósorban az utóéletét kísérő pereknek és más „negatív reklámoknak” köszönhetően. De voltak, akik pozitívan, vagy legalábbis érdeklődve közelítettek a filmhez. Volt róla szó Johnny Carsonnál, írt róla a New York Times, a Variety és Roger Ebert, és ahogy a film bekerült a köztudatba, kíváncsiak lettek rá a pornót addig messzire elkerülő rétegek is. Decens felső-középosztálybeliek, jól szituált asszonyok is jegyet vettek a felnőttmozik vetítéseire. És persze hírességek Martin Scorsesetől Frank Sinatráig. Sikkes lett látni a filmet.
Torokország
Hogy pontosan milyen jól szerepelt a film a kasszáknál, nehéz megmondani. Az alkotók mindösszesen 600 millió dollár körüli bevételt említettek többször is, de ez irreálisan nagy, az inflációval korrigálva azt jelentené, hogy a Mély torok volt minden idők legjövedelmezőbb mozifilmje. A több tízmilliós nagyságrend viszont valós lehet, ami nagyon szép egy olyan filmtől, aminek 22-25 ezer dollár körül alakult a büdzséje. Reems 250 dollárt kapott a szerepért. Linda 1250-et, de Traynor rögtön elvette tőle a gázsit.
Damiano sem gazdagodott meg legismertebb filmjéből. A pornóipar jelentős része akkor a szervezett bűnözés kezében volt, akárcsak a felnőttfilmes mozik nagy hányada – ezért sem komolyan vehetők bizonyos számadatok, mert a mozikat pénzmosásra is használták. Damiano is alvilági emberektől szerzett pénzt a filmre, a stáblistában producerként szereplő „Lou Perry” például egy Louis Peraino nevű hírhedt maffiózó. A rendezőnek ugyan a megegyezés szerint a profit egyharmada járt volna, de erről „önszántából” lemondott, amikor a film sikeres kezdett lenni. A film által hozott haszon szinte teljes egészében bűnözőknél landolt. Amikor 2005-ben elkészült a filmről szóló, Mély torok mélyén című dokumentumfilm, egy abban megszólaló, egykori floridai felnőttmozit üzemeltető házaspár harminc év után sem mert nyilatkozni a maffia szerepéről.
A Mély torok természetesen a szexuális forradalom mellett az ellenforradalom figyelmét is felkeltette. A filmet 23 államban betiltották, New York polgármestere pedig a filmet vetítő felnőttmozik bezárását rendelte el (ezt rendőrségi razziák követték). Peres úton is többször támadták a filmet. Az egyik híres eset 1973 márciusában történt, amikor Joel J. Tyler manhattani bíró obszcénnek minősítette Damiano művét, és pénzbüntetéssel sújtotta a gyártócéget. A bíró – az ügyben megkérdezett, 71 éves pszichiáter szakértő szakvéleményét idézve – többek között azzal érvelt, hogy a jelenetek azt a megtévesztő hatást keltik, hogy a klitorális orgazmus az egyetlen módja az örömszerzésnek, holott „a vaginális orgazmus felsődrendűbb a klitorálisnál”.
A másik nagy visszhangot keltő ügy a filmbéli doktort játszó Harry Reems esete volt. Őt Memphisben citálták bíróság elé 1976-ban, és bűnbakot csináltak belőle (Lovelace és Damiano mentességet kapott egy vallomásért cserébe). A vád obszcenitás terjesztésére szőtt összeesküvés volt. A per végén az esküdtek bűnösnek találták Reemset, az eljáró szövetségi bíró pedig öt évre ítélte a színészt – pusztán azért, mert elvállalt egy szerepet. A döntés óriási felháborodást keltett, Reems mellett kiállt többek között Jack Nicholson és Warren Beatty, és a fellebbezés után a fellebbviteli bíróság pedig megszüntette az ítéletet.
Ezeknek a pereknek érdekes bukét adott, hogy a leghangosabban tiltakozó republikánusok éppen morális válságot éltek meg: 1974-ben lemondott a Watergate-ügybe belebukott akkori elnök, Richard Nixon. Az ügyet elindító, a Washington Postban publikált cikksorozat kulcsfontosságú névtelen informátora „Mély torok” néven vonult be a köztudatba (és vált azóta bevett újságírói kifejezéssé). A nevet a cikkek szerkesztője, Howard Simons adta, és arra akart utalni vele, hogy az informátor olyan mélyen benne van az ügyben érintettek környezetében, mint… nos, értik. („Mély torok” kiléte több mint 30 év után derült ki: W. Mark Felt volt, az FBI akkori igazgatóhelyettese.)
Már senki nem él
Gerard Damiano még a nyolcvanas évek elejéig rendezett mozis felnőttfilmeket, aztán még vagy egy évtizedig a VHS-korszakban is aktív volt. Nagyjából ötven filmet jegyez, 2008-ban halt meg.
Harry Reems (valódi nevén Herbert John Streicher) is aktívan pornózott még egy darabig, majd a pere után frissen szerzett hollywoodi barátai segítségével megpróbált rendes színész lenni. Los Angelesbe költözött, de nem halmozták el szerepajánlatokkal. A Grease producere ugyan felkérte, hogy játssza ő az edzőt a filmben, de a Paramount fejesei megvétózták ezt a döntést. Reems alkoholba és drogba menekült, súlyos függő lett, ami már a további pornózásban is megakadályozta. Hajléktalanná válva érte el a mélypontot, aztán Utah-ban a vallás segítségével kászálódott ki a gödörből. Megtért, kigyógyult függőségeiből, megházasodott, és ingatlanügynökként élt tisztességes életet 2013-ban bekövetkezett haláláig.
Linda Boreman a Mély torok után szerepelt még néhány pornófilmben, és írt két erősen szexuális tartalmú önéletrajzi könyvet. 1974-ben szakított Traynorral, gyakorlatilag elmenekült tőle. Rövid hollywoodi kitérő után ő is elkezdett józan életet élni, Denverben kezdett újra mindent, és hozzáment egy építőmunkáshoz, akitől 1980-ra két gyereke született. Ugyanabban az évben jelent meg a cikk elején említett Ordeal, és Boreman átmenetileg a pornóellenes feministák egyik kirakatembere lett. Évekkel a filmjei után beszélni kezdett sérelmeiről, esete kiváló példája volt a nők kihasználásának. Szerepléseinek csúcspontja a Meese-bizottság előtti vallomása volt, amiben már nemi erőszakkal egyenértékűnek nevezte meg a vele történteket.
A nő állításai megdöbbentették a Mély torok készítőit, Damiano többször is azt nyilatkozta, hogy Linda mosolyogva, élvezettel csinálta a filmet. Amikor ezzel szembesítették, a nő annyit mondott, hogy a kényszerítés része volt, hogy folyamatosan úgy kellett viselkednie, mintha élvezné a forgatást. „Mosolyogj vagy halj meg, ez volt a választásom” – monda, utalva arra, hogy a felvételek után ott volt Traynor a pisztolyával. A bántalmazó kapcsolatból a stábtagok nem láttak sokat, de azért valamennyit mégis: a Mély torok egyes jeleneteiben verésekből származó foltok láthatók a nőn.
Boreman nehezen boldogult. Két állásából is kirúgták, amikor felettesei megtudták a múltját, egészségi állapota is romlott. 1996-ban elvált, majd elszegényedve újra a felnőttiparhoz fordult. Pornóexpókon dedikálta a Mély torok példányait, és 51 évesen férfimagazinoknak vetkőzött. 2002 áprilisában újabb autóbaleset érte, és az orvosok ezúttal nem tudták megmenteni az életét. Volt férje és gyerekei is ott voltak, amikor a kórházban lekapcsolták a gépekről.
Addigra a Mély torok már öt nem hivatalos folytatást ért meg, három az azóta nemi erőszakkal vádolt Ron Jeremy rendezésében készült el. Ezek már a VHS-korszak igénytelenségét tükrözték, és ha az eredetiben volt is bármi művészi szándék, annak a folytatásokban nyoma sem volt. A szexuális forradalomból üzlet lett, a film nevéből pedig egy kiüresedett brand.
Chuck Traynor három hónappal Boreman balesete után halt meg, szívrohamban. Sosem kellett bíróság előtt felelnie azért, amikkel Linda vádolta.
