A testcserés viccek találkozása a Sikollyal

2021. július 04. – 06:58

A testcserés viccek találkozása a Sikollyal
Kép: Universal Pictures

Másolás

Vágólapra másolva

Hogy a Freakynek miért ugyanez lett a hazai címe, azt nem tudom, mert hagyományosan erősek vagyunk borzalmas és értelmetlen címmagyarításban, ebből is simán lehetett volna egy Szélhámos mészáros vagy A nagy halálkozás, esetleg Tőrzűr vagy Tettesem a testemben. Szerencsére nem lett, és hogy a Freakynek miért ez az eredeti címe, annak pedig könnyű a megfejtése: az első munkacím Freaky Friday the 13th volt, ami a Freaky Fridayre utal, az pedig egy 1972-es ifjúsági könyv, amit többször feldolgozott már Hollywood.

A regényben anya és tinédzser lánya egymás testében töltenek egy napot, ez a helyzet pedig sok mókára és tanulságra ad lehetőséget. A sztorit először 1976-ban, a könyv írójának segítségével vitték filmre, ez volt a Kelekótya péntek (Jodie Foster játszotta a lányt), 2003-ban volt még egy Nem férek a bőrödbe (Jamie Lee Curtis és Lindsay Lohan párosával), de ha mélyre ásunk, találunk még Testcserés támadást is. A Freaky annyit csavar az alaphelyzeten, hogy a lány nem az anyjával, hanem egy bűnözővel cserél testet, műfajilag pedig slasher. Vagyis az a fajta horrorfilm, amiben egy főgonosz sorra leöldös lehetőleg fiatal áldozatokat, hogy aztán végül őt öljék meg, és aztán persze kiderüljön az utolsó jelenetben, hogy a gyilkos nem is halt meg, vagy legalábbis biztosan maradt nyitott történetszál, amivel lehet csinálni egy folytatást.

Szóval a Freaky egy vígjátéki szituációt visz horrorba, és elég jól indul. Millie átlagos kisvárosi lány, aki a suliban is szürke egérke, de élete megváltozik, amikor megtámadja őt a város Böllérként emlegetett rejtélyes sorozatgyilkosa. Mivel a Böllér egy mágikus tőrrel szúrja meg Millie-t, a két ember egymás testében ébred, és a gyilkos onnantól kezdve egy törékeny lánytestben kénytelen folytatni az ámokfutását, Millie pedig a Böllér porhüvelyében küzd meg egyszerre az iskolai lét banalitásaival és a hatóságokkal.

Kép: Universal Pictures

Az ígéretes kezdetet a film már nem haladja túl, inkább szépen felmondja a slasherleckét, néha egész konkrétan megidézve a műfaj olyan klasszikusait, mint a Péntek 13., a Sikoly vagy a Halloween. A nézhető, de átlagos mészárszékek tucatjaiból a vicces részekkel tud kiemelkedni, mindenekelőtt a sorozatgyilkost alakító Vince Vaughnnal, aki kiváló színészválasztás volt a böllérre eresztett poénokhoz. Vaughn lubickol a lehetőségben, hogy kamaszlányos manírokat produkáljon ötvenes férfitestével, önfeledten ijedezik és nyafog, néha már a ripacskodás határán, de remek érzékkel. Mellette a Millie-t alakító Kathryn Newton sajnos jóval halványabb, az átváltozással inkább színészi eszköztára szegényességét mutatja meg (csúnyán néz + bőrdzsekit húz = gonosz).

De ezzel együtt is érdemes megnézni a Freakyt, mert Vaughn annyira jó, a forgatókönyv és a rendezés pedig annyira profin hozza a zsánert. Ez mondjuk nem meglepő, mert a producer az utóbbi évek számos kis költségvetésű, sikeres horrorfilmje mögött álló Jason Blum, a rendező-forgatókönyvíró pedig Christopher Landon. Landon korábban szintén Blum-filmekben szerzett nevet, a Paranormális jelenségek négy részét is ő írta, a Boldog halálnapot! mindkét részét pedig rendezte is. Már ez utóbbi is érett munka volt, amiben a horror szintén egy vígjátéki helyzettel, az Idétlen időkig újraélt napjával találkozott. A Freaky véresebb és viccesebb is, de a Boldog halálnapot! kicsit tartalmasabb és elgondolkodtatóbb tudott lenni.

Kép: Universal Pictures

Na, nem mintha a Freaky nem próbálna a Böllér potenciális áldozatainak életén túl valami érzelmi tétet vinni a filmbe. Ezen a téren viszont gyorsabban elvérzik, mint a göndör hajú srác a film elején. Az iskolai problémák – zaklató csajok, reménytelennek tűnő szerelem – még csak-csak a helyükön vannak, de Millie alkoholista anyjával például semmi érdemit nem kezd a film, néhány, 2021-nek megfelelően píszí mondanivalót pedig meglehetősen otrombán tol a néző arcába (ugyanakkor a kormány elégedett lehet a 18-as korhatárral).

A Freaky akkor működik a legjobban, amikor egyáltalán nem akar több lenni vígjátéknál és/vagy horrornál. Szerencsére a film jelentős része ilyen, még ha nem is akarja forradalmasítani egyik műfajt sem. Szórakoztat, és az épp elég, és az is teljesen rendben van, ha aztán gyorsan elfelejtjük. Blumék sorozataiból kiindulva majd úgyis jön egy Freaky 2 valamikor, sőt Landon azt sem zárta ki, hogy Millie és a Boldog halálnapot! főhőse egy filmben még egymásba botlik majd. Csak nehogy aztán testet cseréljenek.