Az első szelídített Unicum, ami fogyasztható

2020. november 15. – 16:00

Az első szelídített Unicum, ami fogyasztható
Fotó: Lovas Gergő / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Az Unicum az egyetlen likőr jellegű szesz (na jó, a leszámítva a házi tojás- és csokilikőrt karácsonyi időszakban), amit hajlandó vagyok meginni. Sőt, azt is mondhatnám, hogy kifejezetten szeretem, de ezt inkább a hangulatának, mint az ízének tudom be. A fejemben valahogy úgy él, mint az ital, ami ugyanúgy passzol egy nehéz családi ebéd utáni koccintáshoz, mint a hajnali 3-as este fél 8-as kilépőkörhöz kocsmázás a barátok nappalijában iszogatás végén, és amit a segédmunkástól a bankigazgatóig mindenki szívesen szopogat. Egyszóval kapcsolódik hozzá valami szívmelengető érzés.

Na és pont ez az, ami miatt az ízesített Unicum-változatoktól (a tokajis hordóban érlelt, eggyel magasabbra pozícionált Riserva nem tartozik ide) viszont a hideg ráz: olyanok, mintha valaki kiherélte, minden karcosságától (és minden barátságosságától is) megfosztotta volna a szerencsétlen gyógynövényes hungarikumot, de cserébe nem kapunk semmit. A „csajosra” (brr) pozícionált Unicum Next gejl és olcsó hatást kelt, a szilvás Unicumból pedig bántó, aromás jelleg érződik ki, ami ízre-illatra leginkább a rettenetes, diákhánytató Fütyülőshöz teszi hasonlatossá annak ellenére, hogy hivatalosan rendes asztalt szilvával van ízesítve.

De amikor meghallottam, hogy hamarosan kapható lesz a kávés változat, izgatott lettem, mert az Unicum és a kávé mixeléséről kellemes emlékeim vannak.

Akkor hallottam először erről a koktélról (nevezzük jobb híján így), amikor még kocsmárosként dolgoztam, és egy törzsvendég egy délután azzal jött be, hogy kér egy dózsát. Mikor érdeklődtem, mi az, akkor ismertette a receptet: egy feles Unicumra ráfőzünk egy presszókávét. Bizarrnak tűnt, a dózsa nevet meg egyáltalán nem értettem, hogy jön ehhez, de aztán erre is megkaptam a választ:

„mert ettől kel fel a paraszt”.

Ilyen promó után nyilván megkóstoltam, és súlyosan fejbeverős, de egy keményebb pultosműszakhoz ideális mixnek találtam, hamarosan hozzá is adtuk a hivatalos koktélválasztékunkhoz a bevállalósabb vendégek kedvéért. (A dózsát később más munkakörnyezetben, még az előző szerkesztőségben is kipróbáltuk a rovatban egy lazább napon. Az ekkor tapasztaltak alapján sajnos azt kell mondanom, hogy gép előtt ülős munkához nem optimális ezzel kiváltani az ebéd utáni kávét. Előbb durván felviszi a pulzust, aztán széken dülöngélős, elbutult állapotba lök, amiben összefolynak a monitoron a betűk.)

Egyszóval nagy elvárásokkal vágtam bele az Unicum Barista kóstolásába, a végén le is írom, hardcore dózsafogyasztóként mennyire váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. De előbb átadom a szót a kollégáknak, akik szintén megízlelték:

„Én kamaszkorom óta irtózom az Unicumtól, akkor eléggé csúszott, de teljesen indokoltan csömör lett a vége. Ez az új, kávés is olyan, hogy már az illata felidézi a gyomorban az emlékeket, és hát nem teszik vonzóbbá a kortyolást. Az íze viszont enyhébb, mint a simáé, vagy az emlékek illantak el az évek alatt. A kávé amúgy alapos szagolgatás után nagyon enyhén kiérezhető az italból, a száraz pohárban egy fokkal intenzívebben. A korty után is minimálisan érezhető, de szerintem jobb lett volna, ha bátrabban keverik hozzá, azaz ha kávésabb lett volna. A lényeg: egy fokkal jobb lenyelni, mint a sima Unicumot, de a kedvencem ez se lesz.” (Kárpáti Márton)

„Le kellett győznöm az Unicummal szembeni előítéleteimet, amin nem segített, hogy beleszagoltam előtte, és hát a várt kávés illat mellett nekem az a fanyar, gyógynövényes illat is jött, ami miatt én messziről elkerülöm. Kávéorgia ízben sem jön, ami lehet, hogy nem is baj, viszont egy fokkal lágyabbnak is tűnt, mint a normál Unicum, de ennyi. Most legalább tíz évre letudva az unicumozás.” (Lovas Gergő)

„Kávé és Unicum – az egyiket szeretem (jó keserűen, cukor nélkül), a másikat meg pláne szeretem, hát miért ne lenne jó ez együtt? Erre gondoltam, amikor meghallottam, hogy van kávés Unicum, meg persze arra is, hogy hétvégenként vagy a nyaralások derűs napjaiban új értelmet nyerhet majd a reggeli kávé fogalma. Az összhatás némileg lohasztotta a lelkesedésemet. A kávé íze, hiába szintén markáns keserű a jó arabica, nem jelenik meg igazán jól az Unicum mellett, inkább csak selymesebbé teszi az összhatást. Szerencsére nagyságrendekkel jobb innováció, mint az Unicum Szilva volt (a Nextet nem kóstoltam soha), de főleg azért, mert sokkal kevésbé torzítja el az Unicum eredeti ízét.” (Névtelenséget Kérő Munkatárs)

„Nem vagyok egy nagy Unicum-rajongó, de előfordult már életemben, hogy kilépőként ezt választottam egy finom pohár víz mellé. És bár az Unicum-tapasztalatom nem annyira bőséges, hatalmas kávé-fan vagyok, így aztán őrületesen kíváncsivá tett ez a furcsa kombó. A kávés Unicumnak intenzív kávés illata van, és az első kortynál erős a kávéíz, ott ragad a számban, a nyelőcsövemben, hogy aztán a következő kortyoknál már az unikum jellegzetes keserűsége domináljon. Összességében nekem kevésbé Unicum, mint inkább löttyös kávélikőr feeling az eredmény, vagy még inkább: keserédességével a kávés cukorkák érzetét idézi.” (Munk Veronika)

„Az Unicum baja és bája is a keserűség, de utóbbival úgy látszik kevesebb embert tudnak megszólítani, ezért futhattak neki a szilvás után újabb olyan ízzel, ami pont a lényeget nyomja el. A pohárba beleszagolva tömény kávéaroma jött, nem nagyon sikerült felfedezni semmit a gyógynövényes karakterből. Ízre is a kávé köszönt vissza, de sem a kávés kesernye, sem az unicumos keserű nem tolakodó, sőt inkább édeskés az egész. Az első nyeletek még viszonylag tömények, de mire egy feles aljára érünk, már olyan, mintha valami híg kávét innánk. Nem túl emlékezetes, és ugye alkoholban sem hozza az eredeti Unicumét. Ez 34, az 40 százalékos. A munkahelyen piálósoknak tökéletes ez az ital, csészébe töltve még nagyobb meggyőződéssel állíthatják, hogy csak kávéznak.” (Fehér János)

És akkor jöjjön a saját vélemény.

Illatra egyértelműen kávé, de nem egy mezei kotyogós vagy egy fenszi újhullámos presszó, hanem inkább az aluminiumdobozos jegeskávék az italhűtőből. Vagyis van benne valami mesterséges. Ez egyébként nem tesz rosszat neki (nem úgy, mint a műszilva-hatás a szilvás Unicumnak), így illat alapján kimondottan kedvem támadt belekortyolni, ami már egy pluszpont a sima Unicumhoz képest. Az ízében viszont összességében nem hangsúlyos a boltikávéíz: elsőre ugyan masszívan beüt, kb. mintha egy Pocket Coffee bonbont rágtam volna el, de lecsengése már egyértelműen gyógynövényes-keserű, nagyjából a szokásos Unicum-jelleg, csak lágyabban. Ez valószínűleg az alacsonyabb alkoholtartalomnak is köszönhető. Az original dózsa brutalitását teljesen nélkülözi, fejbe nem ver, a szívet sem dobogtatja meg (vagy úgy is mondhatnám, ettől biztosan nem kel fel a paraszt), de egyáltalán nem kellemetlen. Ideális választás lehet azoknak, akiknek az Unicum túl karcos, és szeretik a kávés csokikat. Összességében adnék rá egy 10/7-es értékelést egy olyan skálán, ahol az Unicum 10/8, a Jagermeister 10/5, és egy jobb fajta rum 10/10.