Ilyen vetítések nincsenek máshol, csak Budapesten

Húzol magad alá egy babzsákot, kényelmesen elheversz, várod, hogy valami érdekes történjen, de ennél több következik. Belecsöppensz valami teljesen másba, mint amit valaha tapasztaltál, előadás után pedig próbálod összeszedni magad, hogy visszatérj a valóságba. Amikor először lépsz be a Hangdómba, egészen biztosan olyan élményt kapsz, amire nem voltál felkészülve.

Ilyen a valódi immerzív vetítés és térhangzás

Létezik már nagyon „sok D-s” mozi, ahol mozog az ülés is alattunk, a 4.1-es hangrendszer otthon is könnyen installálható, a VR szemüveg pedig rengeteg dolgot meg tud jeleníteni. Ezekkel szemben azonban a Hangdóm nem csalja meg az érzékeinket, itt tényleg körbevesz a kép és a hang. Nincs szemüveg, füstgép vagy más hókuszpókusz, és nincs is rá szükség: rendkívül hatásos, hogy a teljes, minket körülvevő félgömbre vetítenek és tényleg térben szól a zene.

Mindezt a látóteret teljesen bevetítő projektorokkal és a 36.4-es (!) ügynevezett Ambisonic hangrendszerrel érik el, plusz egy elhivatott csapattal, melynek tagjai az egyedi technológiát profin kezelik, legyen szó tartalmak előállításáról vagy a műsorok vetítéséről, mert a művek alkotóinál – zenészek, filmesek vagy egyetemisták – nincs meg az a speciális tudás, hogy ilyen tartalmakat állítsanak elő.

Speciálisan a Hangdóm számára készült és adaptált alkotások

Ahogy azt Mándli Endre Vazul, a Magyar Zene Háza kiállítási osztályvezetője elmondta, az eddig vetített 39 tartalom túlnyomó része a Hangdóm számára készült. Mindössze néhány olyan alkotás van, melyeket más csapat készített, de azokat is adaptálni kellett a helyi viszonyokra.

Jó példa az utóbbiakra a Pink Floyd Dark Side of the Moon című lemezének anyaga, ami az album megjelenésének 50. évfordulója alkalmára készült. Az audiovizuális újraértelmezés az Hubblo és a Montrealban található Society for Arts and Technology (SAT) intézet munkája, kortalan, retro futurisztikus módon idézi meg azt, amit az időről a térről, az űrről és a végtelenről gondolhattak akkor, és a képzetet, amit a mindenki által ismert zene azóta is kelt. A hang természetesen újrakevert térhangzás, de a magyar csapat érdeme, hogy úgy szólaljon meg, ahogy csak itt tud. Az erre a térre épített, 36 hagyományos hangfalból és 4 mélynyomóból álló rendszerre a Hangdóm ültette át az újrakevert 5.1-es hangzást.

Az adaptált művekhez képest sokkal nagyobb hazai teljesítmény és hozzáadott munka van a specifikusan ide készült magyar alkotások mögött. Azoknak a szakembereknek, akik ebben a térben dolgoztak, teljesen egyedi vizuális és audio eszközrendszert kell elsajátítaniuk, mint amivel korábban találkoztak. Ahogy azoknak a művészeti egyetemistáknak is, akiknek volt lehetőségük közreműködni itteni projektekben, vagy itt bemutatni a diplomamunkájukat.

Gyerekmesétől kortárs klasszikusokig

Eötvös Péter utolsó munkája például ide készült; diákokkal és a Zene Háza csapattal közösen adaptálták térhangzássá az 1968-ban írt, kultikus hangjátékot, a Mesét. A vizuált pedig a MOME hallgatói tették hozzá, öt különböző vetített anyag készült a segítségükkel. Érdekesség, hogy a szerző 1970-ben, a világ akkor megnyílt első hangdómjában, Oszakában is dolgozott.

A Zene Háza számára készült Szemző Tibor Csoma Kaleidoscope című munkája is, ami Körösi Csoma Sándor távol-keleti utazásait idézi meg. Ahogy Mándli Endre Vazul mesélte, a szerző másfél évig járt be a Hangdómba és tökéletesítette az alkotást, hogy a vetített és a hangzó anyag olyan legyen, amilyet megálmodott.

A Hangdóm 360 mozi műsorát böngészve további kortárs zenei darabokat is találunk, de a repertoár ennél sokkal szélesebb. A könnyebben befogadható zenei alapra készült vetítések is helyet kapnak, mint a Palotai Zsolt munkássága előtt tisztelgő DJ Palotai, ami az egyik utolsó elektronikus zenei mixére épül. A Platon Karataev Napkötöző című albumából is készült film, a DOME_LIVEprogramsorozat keretében minden hónapban új alkotás jön létre, jellemzően élő zenei alapra, és hamarosan érkeznek Zene Háza saját koncertfilmjei is.

Vannak kifejezetten gyerekek számára készült filmek, mint a Lengemesék, a Szépművészeti Múzeummal együttműködésben pedig számos festészeti témájú alkotás is készült. Ilyen a Renoir, a Bosch: Földi gyönyörök kertje, vagy az idei, évfordulós kiállításokhoz kapcsolódó A Vasarely-hatás, mely nem megidézi a művész alkotásait, hanem inkább reflektál azokra.

A Budapest 150. születésnapjára készült A titokzatos Városliget pedig olyan, archív fotókra épülő vetítés, ami a képeket és a történelmet is megeleveníti. Aki pedig igazán különlegesre vágyik, váltson jegyet az évente négyszer műsorra tűzött Alkonyattól Pirkadatig audiovizuális álomkalauzra, ami, mint a címéből is kiderül, egy olyan, egész éjszakás, meditációs-relaxációs vetítés, ahol elaludni is ér.

Széles tehát a Hangdóm repertoárja, mindenki talál ízlésének megfelelő művet, de nem csak tervezett programnak ajánlható. Spontán, a közelben járva, vagy épp egy Zene Háza koncert előtt, vagy kiállítás után is érdemes beugrani, a filmek jellemzően 30-40 percesek.