Mario már 40 éves, de fittebben ugrik, mint valaha! (x)

Nagy eséllyel ezek egy részéről akár csak hallomásból is, de már volt tudomásod, ami nem meglepő, a Mario-univerzum ugyanis idén ünnepli 40. születésnapját, és meglehetősen nagy és hosszú utat járt be azóta, hogy az Elektor kalandorban magyar családok próbálták meg benne a szerencséjüket a telefonjaik gombjait használva.

Pedig a magyar televíziózás egyik ikonikus pillanata nem is volt annyira nagyon távol a sorozat születésétől, amihez két startpontot is köthetünk. Egyrészt az 1981-es Donkey Kongot, ahol elsőként debütált, miután a Nintendo nem tudta megszerezni a platformjátékhoz Popeye karakterét, de főszerepet két évvel később, az 1983-as Mario Bros-ban kapott, de a világ nem ezen játéktermi verzióval, hanem a videójáték ipart fenekestül felforgatni Nintendo Entertainment Systemes, azaz NES-es Super Mario Bros-al ismerhette meg, amely a Tetris mellett minden idők talán legismertebb játékainak egyike, akiről talán már minden élő ember hallott. Az Európában csak 1987-ben debütált platformjáték első szintje szinte a műfaj origójának tekinthető, amit milliók az álmukból felébresztve is le tudnának rajzolni, az ellenfelek pontos helyzetével, a láthatatlan blokkok pozíciójával, és persze a pálya végét jelentő zászló csúcspontjának elérésével. Nem beszélve arról a technológiáról, amely az oldal scrollozós platformjáték keze alá dolgozott: más platformon, elsősorban PC-n maga volt a Szent Grál ennek imitálása, és a „Mario-szerű platformjátékok” műfaja szinte hónapról hónapra termelt ki egy újabb kihívót.

Az elsöprő sikerű startot pedig egy mára már bevált formula követte – az, amikor egy új Nintendo-hardveren úgy veti meg a lábát a Mario-franchise, hogy valamilyen hatalmas innovációt hoz. Minden idők legismertebb hordozható konzolján, a Game Boyon ez lényegében a teljes Mario-élmény tömörítése volt egy aprócska, minimális erőforrással rendelkező hardveren; a NES utódján, a SNES-en, 1992-ben ez a Super Mario World volt, ahol a sorozat atyja, az élő legendának számító Shigeru Miyamoto régi álmát valósíthatta meg az irányítható és közlekedésre is használható dínóval, Yoshi bevezetésével, de az igazi forradalmat a Nintendo 64 hozta el. A japán játékgyár első, nyers erőre hangszerelt konzolja tolta át a 3D világába az addigi 2D-hőst, ez pedig legalább annyira maradandónak és kortalannak bizonyult, mint az eredeti debütálása. Hiszen ez határozta meg, hogy miként is tud a térben kibontakozni a Mario-univerzum, hogyan tudnak a korábban látott elemek megújulni, és lefektetni azokat az alapokat, amelyekre mind a mai napig építkezik a sorozat.

Jobban mondva: franchise, a 2D-s platformjátékok világából ugyanis már a NES-korszakban kitört a Mario-família, és bizonyos szempontból mellékágai még felmenőin is túlnőttek. A családi versenyzős játékokat meghatározó Mario Kart, a szerepjátékok felé nyitó Mario RPG, a különféle sportokat feldolgozó nyúlványok minden idők legnagyobb példányszámban fogyott játékai közé tartoznak, az innováció szekere pedig eközben a fő sodrásban egyáltalán nem akadt el, sőt. Ha új Nintendo-konzol érkezik, akkor borítékolható, hogy minimum egy forradalmi Mario-epizód is megtalálható rajta, mint a kötött pályák helyett komplett bolygókat kínáló, eredetileg Wii-re megjelent Super Mario Galaxy, vagy az alakváltásra kihegyezett, Nintendo Switches Super Mario Odyssey.

Ráadásul a Mario-család legfontosabb mérföldkövei, meghatározó epizódjai újra és újra feltűnnek a modern Nintendo-platformokon: a Nintendo Switch és jelenleg forgalomban levő utódja, a Switch 2 számos módot kínál a klasszikusok pótlására, például az online előfizetésen át, amely NES, SNES, Game Boy, és immáron Game Cube klasszikusokat is kínál; több korábbi generációs Mario-játék, mint a Galaxy 1+2, vagy a New Super Mario Bros. is elérhető felújított, esetlegesen tartalmilag is kibővített formában, a végtelen mennyiségű spinoffról nem is beszélve. Így amíg a 2025-ben debütált Switch 2 nem kapja meg a maga fő Mario-epizódját, addig is játékórák ezreit lehet eltölteni abban a világban, amely már évtizedekkel ezelőtt kitört a képernyőkről, és mostanra minden létező iparágban megvetette a lábát. De a legendák már csak ilyenek: időtlenek és megállíthatatlanok!