Amikor a pápa beköszön egy technóbuliba, tudod, hogy valami nagyon furcsa történik

Padre Guilherme augusztus 20-án elég nagy hátrányból indult Budapesten, alighanem az egyik legnehezebb koncertidőpontot kapta. A Budapest Parkban este fél kilenckor kezdett, miközben odakint hőségriadó volt, a város másik felén pedig már mindenki a tűzijátékot és a Parlamentre vetített fényfestést várta. Ennek ellenére meglepően sokan döntöttek úgy, hogy az államalapítás ünnepét inkább a Padre társaságában töltik. A Parkban így is szép tömeg gyűlt össze, annak ellenére, hogy Padre Guilherme finoman szólva sem a legerősebb szettjét adta le a magyar közönségnek.

Ha valaki most hall először Padre Guilherme-ről, annak talán meglepő lehet, hogy valaki pap is, meg DJ is. Padre viszont főleg ennek köszönheti a hírnevét, ahogy a techno és house zenét ötvözi a vallásos dallamokkal. Csodaszép helyeken játszik (a kassai katedrálisnál adott szettjével például tele volt a közösségi média), és paphoz képest igazán sajátos eszközökkel hirdeti az igét. Ja igen, és még azt is elérte, hogy a pápa videóüzenetben köszönjön be a bulizó közönségnek, amit azóta minden buliján meg is mutat.

A portugál Guilherme Peixoto, azaz Padre Guilherme olyan életutat járt be, amiből Netflix-dokumentumfilmnek kellene készülnie: 1999 óta katolikus pap, katonai lelkészként afganisztáni és koszovói missziókban is szolgált. 2010-ben még Afganisztánban kezdett el DJ-zni, a katonáknak szervezett közösségi programokat és zenei esteket. Hazatérése után DJ-órákat vett, majd a zenével kezdetben a saját plébániájának próbált segíteni. Rendezvényeket szervezett, amelyek bevételével az egyházközségét támogatta. Aztán jött a koronavírus-járvány, a templomok bezártak a nagyközönség előtt, Padre pedig a netre költözött. Hetente DJ-szetteket kezdett streamelni, amikben már a vallási és népzenei dalokat az elektronikus zenével keverte. A technó felé fokozatosan eltolódó szettjei pedig egyre nagyobb közönségre találtak.

Az igazi áttörést 2023 hozta meg neki, amikor a lisszaboni Ifjúsági Világtalálkozón először játszott rengeteg ember előtt élőben. A fellépésről készült videók bejárták a közösségi médiát, Padre Guilherme karrierje pedig kilőtt: innentől nem egy portugál pap volt, aki mellékesen DJ-zik is, hanem egy katolikus DJ, aki a zenéjén keresztül próbálja megkeresni a kapcsolatot a közönséggel.

Padre alapvetően a techno, a melodic techno és a house határmezsgyéjén mozog – általában, a Budapest Parkban azért ezt kevésbé láthattuk, valamiért ide inkább a lakossági tuctuccal készült, és nem az igazán jó, veretős techno dalaival. A szett elképesztően jól indult, az első és második számmal Padre megadta a felütést az estének, de aztán valamiért eldurrogtatta az összes feldolgozást, amit egyébként általában elszórva szokott mutogatni több bulin keresztül. A mélypont kétségtelenül az volt, amikor felcsendült a Scatman – ekkor azért elmorzsoltam egy könnycseppet, visszagondolva azokra a szettjeire, amikből egymás után shazamoztam ki a jobbnál jobb technószámokat.

Padréra ugyanis nem a Super Mario, a Freed From Desire, a Crazy vagy a Avicii-számok felturbózott változataiért jár az ember (mondjuk Aviciiért soha semmilyen körülmények között nem fogok senkire haragudni, azt elnézem), hanem minőségi melodic technóért: nála hallottam például először a KREAM-től az Arrivalt vagy a The Techno Code-ot Enrico Sangiulianótól – igaz, utóbbi a mostani szettbe is belefért. A Hope Touron, aminek a parkos esemény is az egyik állomása volt, viszont arányaiban túl sok volt a technósított pop, és kevés az igazi tuctuc. A közönségnek viszont jól láthatóan nagyon bejöttek ezek a dalok is, úgyhogy lehet, hogy csak én vagyok túl válogatós.

Azt nem lehet mondani, hogy a buli rossz volt, amikor sikerült elengednem az elvárásaimat, én is nagyon jól éreztem magam, és volt néhány igazán emlékezetes része is az estének – Padre például lejátszotta a Queen Don't Stop Me Now című dalát is, ami bárki mástól csak egy kis retró kitekintés lett volna, egy katolikus paptól viszont állásfoglalás az elfogadás mellett.

Padre Guilherme összes szettje erre épül egyébként: az összefogásra, a békére, a szeretetre és a pápa is erről beszélt a közönségnek a beköszönőjében, amit először pont a kassai bulin láthattak a nézők. XIV. Leót többször „színpadra hívta” Guilherme, a pápa egy másik beszédében emberi kapcsolatokról, barátságról, békéről és a gyűlöletbeszéd végéről beszélt. Nem ez volt az első alkalom egyébként, hogy Peixoto elnyerte egy pápa támogatását, Padre 2019-ben személyesen is találkozott Ferenc pápával.

Padréból egyébként is süt az elfogadás, a kedvesség és az, hogy a zene szeretetén keresztül próbálja meg átadni a saját hitét a közönségének. Én, mint óriási ateista, emögé száz százalékosan be tudok állni, és az ilyen bulikon teljes békében együtt tud lépegetni az, aki vallásos, és mélyen átérzi Padre technósított katolikus dalait, és az, aki csak arra kíváncsi, hogyan tekeri egy katolikus pap a DJ-pultot. Az este egyik legemlékezetesebb pillanata pedig kétségkívül az volt, amikor Padre világhírű We Want Peace című számánál az első refrén után egyszer csak egy óriási lökéssel feltámadt a szél – a véletlen időzítés annyira jól sikerült, hogy ettől még az is átszellemült egy kicsit, akinek köze sincs a valláshoz.

Ezen a ponton érdemes megemlékezni a Budapest Park fénytechnikájáról is, mert vérprofi volt, és rengeteget tett hozzá a buli hangulatához – még Padre kicsit esetlen galambanimációja is jól mutatott a színpadon a tökéletesen időzített fényjáték mellett, de egyébként a portugál pap is készült brutális látványelemekkel, többször úgy érezte magát az ember a bulin, mintha nem is a Parkban, hanem egy templomban vagy katedrálisban lenne.

Padre aztán búcsúszámként húzott egy váratlant, és augusztus 20. alkalmából lejátszotta nekünk a Nélküled turbósított változatát – ezen a ponton látható volt a közönség döbbenete, láthatóan senki nem szólt szegény Padrénak, hogy itthon milyen felhangja van ennek a dalnak. Az igyekezetet viszont mindenképp díjazta mindenki, és énekelték is a volt kormánypárt nemhivatalos indulóját. Nem tudom, Padre Guilherme tisztában volt-e vele, hogy augusztus 20-án a Nélküledet Budapesten lejátszani nagyjából olyan, mintha valaki egy aknamezőn próbálna táncolni, de legalább bátran vállalta a kockázatot. A közönség pedig meglepően könnyen megbocsátotta neki.

Valahogy egyébként még a Nélküled is belefért abba, amiért Padre Guilherme igazán működik. Nem azért, mert minden száma jó, és még csak nem is azért, mert minden szettje kifogástalan, hanem azért, mert van valami meglepően szerethető abban, ahogy egy katolikus pap több ezer ember előtt próbálja ugyanazt mondani, amit a templomban is: ne gyűlöljük egymást, béküljünk ki, és próbáljunk meg egy kicsit jobban szeretni. Ezt pedig augusztus 20-án, egy hőségriadóval, tűzijátékkal és Nélküleddel súlyosbított este közepén is nagyon jó volt hallani.