Már gyerekszínészként is kifacsarták, és Hayden Panettiere élete később is tele volt tragédiákkal

A 36 éves korában meghalt Hayden Panettiere színésznőről régóta lehetett tudni, hogy nem volt könnyű élete, nyíltan beszélt függőségéről, és a családja tragédiáiról. A színésznő az idén májusban megjelent This Is Me: A Reckoning címmel megjelent könyvében még részletesebben írt azokról a problémákról, amik megnehezítették az életét.

Pillanatragasztóval visszaragasztott fog

A színésznőnek gyerekként és kamaszként főleg az anyja, Lesley Vogel egyengette a karrierjét, a nő pedig néha egészen extrém módszereket használt a lányával szemben. Panettiere egyik első szerepe Vezérlő fény (Guiding Light) szappanoperában volt, ahol már egész fiatalon is nagyon érzelmes alakítást vártak el tőle, így a hitelesség miatt Vogel megtanította a lányát parancsszóra sírni.

Az iskolában amúgy is sokat piszkált lány sokszor saját családtagjai vagy szeretett tengerimalaca tragikus halálát képzelte maga elé, hogy kicsikarja a könnyeit. Rengeteg dicséretet kapott a stáb tagjaitól a teljesítményéért, de ezeket a szélsőséges érzelmeket nehezen bírta el az akkor csupán 6 éves lány.

„Amikor megsirattam magam, minden egyes alkalommal mesterséges üss vagy fuss állapotba kerültem, pedig valójában semmi rossz nem történt velem. Ez nagyon gyorsan leépíti az embert” – írta Panettiere.

A könyvben számtalan megrázó emléket írt le a színésznő, amik közül talán az egyik legrosszabb egy teljesen emberi dologból fakadt. Amikor Panettiere tejfogai hullani kezdtek a fontos meghallgatásai előtt, édesanyja fogorvoshoz vitte, hogy ideiglenes fogsort készítsen a lánynak. A fogsor viszont csak bizonyos fogakat pótolt, ezért amikor egyik meghallgatás előtt újabb foga hullott ki a lánynak, anyja drasztikus módszerhez folyamodott, és pillanatragasztóval helyezte vissza a kiesett fogat. A szerepet természetesen megkapta.

Később Vogelnek volt szerepe abban is, hogy a lánya nem játszhatott David Fincher Pánikszoba című filmjében. A filmben Jodie Foster és Kristen Stewart játszották a két főszerepet, de eredetileg Nicole Kidmant és Panettiere-t szemelték ki a szerepekre. Kidman és Panettiere két hetet töltött forgatással, ám Kidmannek megsérült a térde, így kiszállt a filmből, Panettiere-től pedig szintén elköszönt a produkció. A színésznő csak később tudta meg, hogy anyja miatt került ki a filmből: Vogelnek nem tetszett, hogy a lányának a szerep miatt le kellett volna vágni a haját, pedig a színésznő karrierjében fontos fordulópont lehetett volna a film – ahogy Kristen Stewartnak is az lett.

A csalódás és az iskolai piszkálások után felüdülés volt számára, hogy Afrikába utazhatott a Pata-csata című film forgatására, ahol hónapokon keresztül tanult zebrán lovagolni. A színésznő gyakorlás közben egyszer le is esett az egyik zebráról, de félve attól, hogy nem szerepelhet többet, inkább eltitkolta a sérülését, ami az elmondása szerint felnőtt koráig is problémákat okozott.

Az Afrikában töltött hat hónap után 17 éves korában megkapta Claire Bennet szerepét a Hősök című sorozatban, amiben egy olyan pomponlányt alakított, akinek nagyon hamar meggyógyultak a sérülései. Panettiere-nek ez a szerep jelentette az igazi áttörést, de ekkoriban rengeteg kritika érte a teste miatt, a magánélete pedig egyre jobban kezdett megszűnni.

A folyamatos elvárások és a kamerák előtti szereplés nyomása miatt drogokhoz nyúlt. Eleinte saját bevallása szerint azt sem tudta, hogy milyen tablettákat adtak neki a menedzserei, egyszerűen csak jobban érezte magát tőlük, így egy idő után már magától kérte a bogyókat minden interjú és vörös szőnyeges szereplés előtt. Végül a színésznő 2020-ban fordult szakemberhez az alkohol- és drogproblémáival.

Klicskóval is zátonyra futott a kapcsolata

Panettiere 18 éves korától kezdve önállósodni akart, de anyja ezt nem nézte jó szemmel, és rendszeresen azt emlegette fel neki, hogy a lánya tartozik neki. Panettiere ekkoriban ismerkedett össze a híres ukrán bokszolóval, Volodimir Klicskóval, akivel többször is szétmentek, majd újra összejöttek. A felnőttkor küszöbén álló színésznő ekkoriban több olyan eset is történt, amit szexuális zaklatásként írt le.

A könyvében kiemelte azt az esetet, amikor egy jachton akarata ellenére kellett volna közösülnie egy nála jóval idősebb, és tehetősebb férfival, amit végül megakadályozott. Ebben az időszakban történt az is, amikor egy meg nem nevezett Oscar-díjas színész és rendező a megkérdezése nélkül elővette előtte a nemi szervét. Panettiere visszaemlékezése alapján a férfi azt állította, hogy rágógumi ragadt a nadrágjára, de amikor lepillantott, látta, hogy valójában a férfi a nemi szervét mutogatta.

Ezután a színésznő élete pozitívabb irányba fordult. 20 éves korában megkapta Juliette Barnes szerepét a Nashville című sorozatban, és végül rendeződött a kapcsolata Klicskóval, 2014-ben született meg lányuk, Kaya Jevdokija Klicsko.

A memoárban Panettiere a szülés utáni depressziójáról, Klicsko folyamatos távollétéről és a színészi karrier folytatásának nehézségeiről is elég nyersen írt. A szorongás elleni gyógyszerek miatt vagy rengeteget, vagy szinte semmit nem aludt, a Nashville forgatása közben kórházba is került.

A sorozatban Panettiere karaktere, Juliette Barnes szintén szülés utáni depresszióval, alkohol- és gyógyszerfüggőséggel küzdött, ráadásul válás előtt is állt, emiatt a színésznő úgy érezte, magát látja a szerepben. Miután Klicskóval végül zátonyra futott a kapcsolata, a színésznő gyermeke felügyeleti jogát is elvesztette, majd Brian Hickersonnal kezdett járni, aki többször is bántalmazta. Ez a bántalmazó kapcsolat nem segített a függőségén, de 2021-ben saját bevallása szerint ismét józan életet élt.

A színésznő aztán 2023-ban még a színészkedéshez is visszatért, a Sikoly hatodik részében felbukkant, ugyanabban a szerepben, mint a tizenegy évvel korábban forgatott negyedik részben. Ám ugyanebben az évben szívbetegségben meghalt öccse, Jansen Panettiere.

Testvére halála mélyen érintette a színésznőt, hiszen gyerekként nagyon közeli kapcsolatot ápoltak. Öccse is gyerekszínészként kezdte a karrierjét, főként Disney- és Nickelodeon-filmekkel. A színésznő a könyvében úgy fogalmazott, hogy Jansen nem volt elégedett a karrierjével, és ezért néha a nővérét is hibáztatta, aki szerinte nem segített neki eleget. A színésznő könyvében egy egész fejezetet szentelt öccsének, akiről gyerekkora óta tudta, hogy depresszióval küzdött.

Öccse halála után Panettiere 2024-ben még szerepelt pár filmben, de egyre inkább a könyvére koncentrált. Saját bevallása szerint mindig is törekedett arra, hogy pozitív ember legyen, de gyászolta a függősége miatt elvesztegetett időt és kapcsolatokat.

„Éveken át kezeléseken próbáltam magyarázatot találni a veszteségekre, és arra a következtetésre jutottam, hogy az egyetlen dolog, amit megváltoztathatok, az én magam vagyok”

– írta Panettiere, aki azzal zárta a könyvét, hogy már elfogadta, hogy a siker és a tragédia mind az élete része.