Az HBO-on futó Proud története Magyarországról nézve nagyon ismerős problémákat dolgoz fel. A lengyel sorozat, ami a homoszexualitás démonizálásáról, a kelet-európai melankóliáról, a gyermekvédelem vállalhatatlan helyzetének következményeiről és a konzervatív társadalom egysíkúságáról szól, könnyen lehetett volna egy tündérmesébe torkoló, alternatív valóság is, ahol minden flottul történik. Végül nem ilyen lett.
Helyette egy felnövéstörténetet kaptunk Filipről (Ignacy Liss), egy meleg férfiról, aki a gyermekvédelem legrosszabb oldalát ismerte meg. Filip árvaházban nőtt fel, ez idő alatt a hedonizmus fogalmát maradéktalanul kimerítette: ivott, drogozott és minden nap mással bújt ágyba. Mindeközben a nővére, Anka (Sylwia Boron) egyedülálló anyaként próbálja gondját viselni a kislányának. Ankán nagy teher van, a gyereknevelés mellett arra is figyel, hogy Filipet jó útra terelje. A fiatal nő hirtelen és tragikus halála után Filip lesz az unokahúga gyámja, innentől pedig fehér por már csak a pelenkázáshoz szükséges hintőpor formájában lesz a táskájában.
A sorozat egyik írója és rendezője, Karol Klementewicz, aki a 2000-es évek elején még a lengyel Barátok közt (Na Wspólnej) írói csapatában dolgozott, kicsit sem riadt vissza attól, hogy egy provokatív történetet mutasson be. A Proud ötlete személyes indíttatásból született: megszületett a bátyja kisfia. Klementewicz abból inspirálódott, hogy a baba érkezése után hogyan fordult fel a családja élete. Az író saját bevallása szerint ámulva nézte, ahogy az addig hebrencs bátyja hogyan alakul át felelősségteljes szülővé.
Valami hasonló történik a sorozatban Filippel is, akit a nyolcadik rész végére képtelenség nem megszeretni. Nem egyik napról a másikra lett belőle jó szülő, eleinte még voltak pillanatai, amikor legszívesebben az ember csak jól megrázta volna, hogy észhez térjen, de végül mindig unokahúga, Tosia biztonságát és egészségét helyezte minden elé, sokszor még a saját párkapcsolata is megsínylette az odaadását.
A szerepet nagyon szépen és érzékenyen hozó lengyel színész a Varietynek azt mondta, hogy pontosan ezért szerette meg ennyire a karakterét, mert a megtestesítője volt annak, hogy bárki képes lehet felnőni egy ekkora feladathoz, ha képes a szeretetre és empátiára, a sorozatnak pedig fontos küldetése ezt bemutatni.
Klementewicz szerint a legnagyobb probléma a sorozat készítésénél az volt, hogy Lengyelországban hiányzik a párbeszéd a különböző társadalmi rétegek között. „Senki sem fogja megváltoztatni a véleményét a műsor miatt, hiszen ez egy folyamat, de talán lesz olyan, aki a főszereplőben nem csupán a szexualitását látja” – mondta a rendező, igaz, ennek némileg ellent mond, hogy a történet nagy része Filip szexualitásáról szól.
A Proudban bemutatott gyermekvédelem nem nézi jó szemmel, hogy egyedülálló férfi apa szeretne lenni, arról meg hallani sem akarnak, hogy ez a férfi ráadásul meleg is. A hivatalos szervek Facebook-kommentek stílusában kommunikálnak vele, amikor pedig Filip felkeresi a képviselőjét az ötlettel, hogy adoptálni szeretné az unokahúgát, a képviselő szavai úgy érik a nézőt, mintha egy vödör jeges vízzel borítanák nyakon.
„Gyereke bárkinek lehet. Örökbe fogadni csak a tökéletes embereknek szabad”
– hangzik el a sorozat legerősebb mondata.
Ezután nem csoda, hogy egy egész rész Filip lázálmáról szól, ahol elviszik tőle Tosiát. A rémálom minden abszurditása ellenére fele annyira sem volt ijesztő és nyomasztó, mint a valóság. Időközben megjelenik a kislány nagymamája is, aki az egyébként is szomorú helyzetre még rátesz egy lapáttal. A feszültség végül a kislány sorsát eldöntő bírósági tárgyaláson tetőzik.
Az események kellős közepén véget érő sorozat nagy eséllyel folytatódik majd, ha csak az HBO nem lép meg egy Netflixtől megszokott lépést, és hagyja inkább félbe a sztorit, de ez nagy hiba lenne. A Proud rengeteg égető problémát sorakoztatott fel az elfogadás kérdésén kívül. A gyász, az addikció, a tini terhesség, a válás és a családon belüli erőszak mind megjelentek. Az pedig rengeteget dobott a sztorin, hogy ezeket a problémákat mind nyersen és életszagúan adták át a mellékszereplők.
A legmaradandóbb közülük egyértelműen Filip legjobb barátja, Kiki (Maria Sobocinska) volt, aki 16 évesen lett anya és sehogyan se talál rendes párkapcsolatot, miközben lánya apja még mindig fülig szerelmes belé. Kiki karaktere különösen jól mutatta be, hogy a szülőknek sokszor legalább annyira szükségük van a gyerekükre, mint amennyire a gyerekeknek a szüleikre.
A sorozat nagy tanulsága, hogy egy társaság a bajban képes igazi családdá összekovácsolódni, ráadásul ez általában épp akkor szokott megtörténni, amikor a legnagyobb baj van. A Proud fő üzenete mégsem ez, hanem az, hogy a szülővé válás nagyon nehéz folyamat. Mindegy, hogy tudatosan, véletlen vagy egy tragédia miatt válunk szülővé, ilyenkor minden segítségre szükségünk van.
