Ha a Queen tagjai nagy bulira készültek, fehérbe öltöztek. Budapesten nem volt kérdés, mit vesznek fel
„Nem rocksztár leszek, hanem legenda” – idézte Freddie Mercuryt Orbán Anita külügyminiszter negyven évvel azután, hogy a Queen áttörte a vasfüggönyt és bevette a Népstadiont. A zenekar 1986-os budapesti koncertjének 40. évfordulójára Justin McKenzie Smith brit nagykövet a rezidenciáján gyűjtötte össze a hazai kultúra és diplomácia szereplőit még pár nappal a július 27-ei évforduló előtt. Az eseményen Denis O'Regan turnén készült archív fotóit állították ki, és a fotóst az eseményre is elhívták Peter Freestone-nal, Freddie Mercury egykori személyi asszisztensével és bizalmasával együtt. A budai rezidencián furcsa volt belegondolni abba, mekkorát fordult a világ negyven év alatt. Ami '86-ban még a szabadságvágy, a keleti blokk és a nyugati rock ‘n’ roll szürreális találkozása volt, az ma már egy diplomáciai fogadás témája.
A fotók között maga a készítőjük, az est díszvendégeként érkező Denis O’Regan kalauzolt minket. O'Regan élete teljesen összefonódott a Queennel, végigkísérte őket az 1986-os Magic Touron, sőt, mint megtudtuk tőle, élete legelső eladott fotója is egy Queen-kép volt.
Nem először jár nálunk, a legkülönbözőbb korszakokban fordult meg Budapesten, a '86-os Queen-koncert idején így már komoly összehasonlítási alapja volt ahhoz, hogyan repedezik a vasfüggöny: „Először 1974-ben jártam Budapesten, amikor még tényleg mélyen a vasfüggöny mögött volt az ország. Aztán 1978-ban is voltam itt Eddy Grant kísérőjeként, majd a Queennel. Így végignézhettem a változást 1974 és 1986 között. Az egyik legszembetűnőbb különbség az volt, mennyi olyan autó lett, ami már nem orosz volt. Régebben minden csupa Lada meg Trabant volt. A Queen esetében pedig az a tény, hogy az ország egyáltalán meghívta a zenekart, azt jelentette, hogy nyit a Nyugat felé. Magyarország sokkal korábban és jobban kinyílt, mint más országok a vasfüggöny mögött” – mesélte Denis.
Bár a nyugati sajtóban akkoriban sokat cikkeztek a szocialista blokk szigoráról, ők a színfalak mögött ebből semmit sem éreztek:
„Azt mondták, hogy mindenkit titkosügynökök követtek, de én ebből semmit nem vettem észre. A hotelben laktunk, oda mentünk, ahova akartunk.”
Míg a Magic Tour többi európai állomásán bejáratott rockbandák nyitották a koncerteket, nálunk a Zizi Labor és a Veresegyházi asszonykórus közös produkciója lépett fel a fő attrakció előtt a Népstadionban. „Ott vagyunk, és egyszer csak belépnek a hölgyek a terembe, hogy csináljunk néhány képet. Csak néztünk, hogy oké... Freddie ott állt a népviseletbe öltözött idős nők gyűrűjében, kezében egy kézműves babával. Elég fura helyzet volt, kicsit mindannyian zavarban voltunk, de közben elképesztően kedves pillanat volt. A nénik sem igazán tudták, mit kezdjenek ezzel a kőkemény brit rockzenekarral, és a Queen sem látott még hasonlót. De pont ettől volt csodálatos, mert ilyesmi semmilyen más országban nem történhetett meg azon a turnén” – emlékezett vissza O'Regan.
Az egyik fotó előtt megállva, amin Freddie a pesti tömeg előtt énekel, Peter Freestone felidézett egy íratlan szabályt is a zenekartól. „Ha nagy a buli, szigorúan fehérben játszottak. A Népstadionban nem volt kérdés, mit kell felvenni.” Egykori asszisztense szerint Freddie Mercury civilben ég és föld volt a színpadi önmagához képest, de a reflektorfényben azonnal átvette az uralmat a showman. Ő úgy látta, amikor a betegség később felemésztette benne ezt a színpadi jelenlétet, már sejteni lehetett, hogy elengedi a harcot. 1986 júliusában a Népstadionban viszont még semmi nem ingathatta meg a királyságát.
Denis O'Regan fotóinak van egy nagyon jellegzetes dokumentarista ereje. Mikor felhoztam neki a kísértetiesen hasonló, egymás után lőtt kockákat, elmosolyodott, és csak annyit mondott, a jó rockfotózásban nincs két egyforma pillanat. „Sosem a beállított pózok érdekeltek, hanem az, ami épp körülötte történt”. Ez a szemlélet az analóg korszak kőkemény fegyelmét kívánta meg. ‘86-ban még nem léteztek professzionális autofókuszos gépek, és az első tesztmodellt maga O’Regan kapta meg a gyártótól egy évvel később, 1987-ben. A Népstadion színpadán mindent manuálisan kellett élesre állítani. „Ha nem tudtad előre kiszámítani a mozdulatait, lemaradtál a pillanatról. Egy olyan ember mellett, mint Freddie Mercury, aki körbe-körbe szaladgált... hát, ő alaposan megnehezítette a dolgunkat.”
A zenekar amúgy a Dunakorzón álló Hotel Duna Intercontinentalban (a mai Marriottban) rendezkedett be, Freddie Mercury pedig a legfelső szint elnöki lakosztályát kapta meg, aminek a teraszáról a teljes Duna-parti panoráma a lábai előtt hevert. A pesti tartózkodásuk alatt volt Roger Taylor születésnapja is, a bulit pedig ezen a teraszon ejtették meg a csapattal. (Ezen a teraszon gyakorolta Freddie a Tavaszi szél szövegét is.) Denis felidézte, hogy amikor a dobos először lépett be az énekes lakosztályába, némi irigységgel szóvá tette a méretkülönbséget, Mercury tőle szokatlan szocialista iróniával vágta rá: „Roger, a Magyar Népköztársaságban minden lakosztály egyenlő!”, amire Taylor az Állatfarm klasszikusával kontrázott, mondván, a frontemberé azért mégiscsak egyenlőbb.
Az est végén a kertben fellépő Don't Stop The Queen tribute zenekar tagjaival arról sztorizgattam, hogy egy jó brit dalban nincs két tökéletesen egyforma refrén, a visszatérő témáknál mindig csavarnak egyet a hangszerelésen vagy a kiállásokon. Úgy látszik, ez valami szigetországi beidegződés. Beszélgetés közben a zenészek magabiztosan bedobták, hogy gyakorlatilag nincs olyan Queen-dal, amit ne ismernének. Mire azért gyorsan visszadobtam a labdát: „A Barcelonát is fújjátok kívülről?” – elvégre abban az albumban sűrűsödött össze igazán Freddie Mercury teljes, műfajok között csapongó személyisége.
Végül abban maradtunk, hogy a Queen-katalógus kibontásában és pontos megszólaltatásában iszonyatosan sok meló van. És abban is elég határozott a véleményük, hogy a Queenről nem lehet csak Mercury alakján keresztül beszélni. Brian May egyedi gitárhangzása és dalszerzői ötletei, plusz Roger Taylor üzleti szimata nélkül nem lett volna Queen – utóbbinak köszönhető az is, hogy később Adam Lambert bevonásával új életet tudtak lehelni a formációba – aminek ők örülnek is, meg nem is.
Az est legstílusosabb húzása az volt, amikor a zenekar a setlist vége felé meglepte egy-egy rekesz hivatalos Queen-sörrel Peter Freestone-t és Denis O’Regant. Kifejezetten jó volt nézni, ahogy a sokat látott brit fotós a telefonját a magasba tartva videózza a magyar tribute bandát a Don’t Stop Me Now alatt, mintha nem pörgött volna le nála ez a szám az elmúlt négy évtizedben kismilliószor. Denis
láthatóan az a figura, aki még ezer évig képes lenne Queen-slágereket hallgatni, ebben pedig teljesen egy hullámhosszon mozog a magyar közönséggel.
A '86-os koncert negyven év távlatából már nem pusztán poptörténelem,
majdnem minden hazai családban van egy saját legendaköre. Sokan még ma is ereklyeként őrzik a párszáz forintos papírfecnit, amiért annak idején hetekig ment a trükközés meg a seftelés. A mi családunkban például apám a pult alól szerzett felnőtt magazinok adásvételéből kaparta össze a jegyrevalót. Persze a feketepiac sem jelentett garanciát mindenre, és ez a fajta cserekereskedelem sem működött mindig, de a kultúrához való hozzájutásnak azért akadtak szürreális útjai a szocializmusban.
Ebbe a magyar valóságba érkezett meg a Queen is. Innen nézve már nem is annyira meglepő az a kultikus jelenet, amikor a Dunán sétahajózva Freddie meglátta a felállványozott Országházat, majd rákérdezett: „Ez a Parlament? Eladó?” Az Országgyűlés épületét persze azóta sem adták el, de az a néhány nap ‘86-ban így is alaposan felrázta a hazai rendszert. Nemcsak azért, mert a világ akkori legnagyobb zenekara jött el Budapestre, hanem mert olyan élményt adtak a közönségnek, amire errefelé addig nemigen volt példa. A fellépésből készült film is nagy klasszikus lett, nem csoda, ha a 40. évfordulóra felújított formában mutatják be világszerte. Denis O’Regan fotóit Freddie Mercuryról és több popikonról a Magyar Zene Házában lehet megnézni, a Queen budapesti koncertjének relikviáiból pedig augusztus 4-én nyílik kiállítás.
