Az új popgeneráció legerősebb hangja mintha a hatvanas évekből érkezett volna

Magasra tupírozott hajával, vintage ruháival, a jazz műfajához tökéletesen illeszkedő rekedtes, erőteljes hangjával Sienna Spiro Nancy Sinatrát idézi, és egyre komolyabb sikereket ér el. Az énekesnő július elején hozta ki The Visitor című debütáló lemezét, de az album megjelenése előtt a Die On This Hill dala kikerülhetetlennek számított, főleg azok után, hogy a szám a Dokik évadzárójában is elhangzott. Az is nagyot dobott Spiro népszerűségén, hogy ő írta Az ördög Pradát visel folytatásának betétdalát, így az előadó jó esélyekkel indulhat a következő popikon címért.

A Londonban született énekesnő nem csupán az öltözködésével idézi a hatvanas éveket, a korszak meghatározó a zenei identitásában is, ugyanis gyerekkorában Frank Sinatra, Nina Simone, Etta James, valamint Barbara Streisand lemezeit hallgatta.

„Nagyon sokáig tartott, mire megtaláltam a saját stílusomat, mert őszintén szólva úgy nőttem fel, hogy utáltam a testemet. Időbe telt, mire kényelmesen éreztem magam abban, hogy a színpadon néznek”

– mesélte az Interview magazinnak az énekesnő. Hozzátette, hogy imádja a hatvanas éveket, és számára a nőiség csúcsát jelenti, ahogyan akkoriban öltözködtek a nők. „Nancy Sinatra, Barbra Streisand és Françoise Hardy csodálatos nők, akiket nagyon nagyra tartok.”

A korszak óriásaitól Spiro nem csak a monumentális énekstílust sajátította el, dalszövegein is érződik az érett, melankolikus hangvétel az elmúlásról és az élet törékenységéről. Tízdalos lemeze például arra az elképzelésre épül, hogy mindannyian csak látogatók vagyunk egymás életében. „Az ember bele is őrülhet abba a gondolatba, hogy semmi sem tart örökké” – mesélte Spiro egy interjúban. „Vagy meg lehet találni a szépséget az átmenetiségben. Szeretni a dolgokat azért, amik, és még jobban szeretni őket azért, mert nem tartanak örökké”

Nem csoda, hogy az énekesnő már húszévesen albumot adott ki, számára természetes volt, hogy kis korától fogva dalra fakad, és hamar a zeneszerzés lett a fő önkifejezési módja. Tízévesen írta meg az első dalát Lady in the Mirror címmel, amelynek címe a nagy kedvence, Michael Jackson Man in the Mirror című számára utalt.

„Zaklattak az iskolában, és senki sem hitte el, hogy ez tényleg megtörténik velem” – mondta erről az időszakról. „A dal arról szólt, hogy valójában csak egyetlen ember tudja, mi történik velem, ez pedig én voltam, az a lány, akit a tükörben látok” – mesélte a gyerekkoráról, majd hozzátette, hogy makacs és szenvedélyes volt gyerekként is, és emiatt mindig is volt benne egy veleszületett szomorúság.

Spiro korai zenei fejlődését az is segítette, hogy jómódú családba született, édesapja ékszerész, aki dolgozott már Jay-Z-vel, Beyoncéval, Gwyneth Paltrow-val, édesanyja pedig egy szervezetnél dolgozik, amely Ukrajnában, Romániában és Izraelben veszélyeztetett helyzetben lévő zsidó gyerekeket támogat. Spiro az East London Arts & Music (ELAM) képzésére járt, de tizenhat évesen kiiratkozott onnan, egy interjú szerint egy jóval idősebb producer férfi miatt. Az énekesnő őszintén mesélt a viharos viszonyáról a Zach Sangnek adott interjújában, ugyanis a lemezen a He's Not My Baby, I'm His című dala épp ezt a traumát dolgozza fel. „Egy nálam kétszer idősebb férfivel voltam együtt, erről szól a dal” – mondta a podcastben. „Olyan érzés volt, mintha szükségem lenne arra, hogy valaki gondoskodjon rólam, vagy egy bizonyos módon tartson engem. Túl gyorsan akartam felnőni. Amikor ezekbe a kapcsolatokba kerültem, volt bennem egy vágy, hogy kevésbé érezzem magam gyereknek” – tette hozzá. A beszélgetésben azzal zárta le a témát, hogy rendkívül károsnak és egészségtelennek gondolja ma már ezt a kapcsolatot, de rendbe jött lelkileg a történtek óta.

Spiro az internetkorszak előtti zenékhez és divathoz vonzódik, mégis a közösségi médiának köszönheti népszerűségét. Tizenhét éves volt, amikor feldolgozta Finneas Break My Heart Again című számát, ami akkor több százezres elérést generált neki TikTokon. A felvételen már megmutatkozott Spiro tónusos althangja, megnyerő tekintete, amiből egy láncdohányos idős nő fájdalmát lehet kiolvasni fiatal kora ellenére.

Két évvel később már csepegtetni kezdte saját dalait (Taxi Driver, Back to Blonde), amikben közös a rezignáltság, és Spiro jellegzetesen erőteljes hangja, de ezek a dalok még nem hozták meg neki az igazi áttörést. A következő évben viszont a Dazed már figyelemre méltó zenészként emlegette, tavaly májusban pedig megjelent Die on This Hill című dala, ami Spotify-on már több mint 500 milliós hallgatottságnál jár. Ezt követően a Sony Music Publishinggel szerződött, egy évvel később pedig már a cikkünkben említett Az ördög Pradát visel folytatásához írt dalt, amiben már Olivia Deant idéző bujasággal énekel.

Elmondása szerint a felkéréstől megijedt kissé, hiszen az volt az első gondolata, hogy ő csak olyan szomorú érzéseket tud dalba önteni, amelyek nem igazán illeszkednének Az ördög Pradát visel hangulatához. Aztán, ahogy többet elmélkedett arról, miről is szól a film (a magazinok haláláról) rádöbbent, hogy nagyon közel áll hozzá ez a téma, hiszen számára is fájdalmas, hogy minden digitálissá és személytelenné válik.

„Imádom a kézzelfogható dolgokat. Minden fellépésemről elteszek valami emléket. Megőrzöm a jegyeket, a belépőkártyákat, bármit” – mondta Material Lover című dal mondanivalójáról. „Imádok a két kezemmel alkotni. Ettől érzem magam igazán embernek. Ugyanez igaz a zenére is. Imádom az igazi zenét. Imádom az igazi hangszereket. Mindig arra fogok törekedni, hogy valódi emberekkel, valódi hangszereken játsszak és készítsek zenét, ahelyett hogy számítógépet használnék. A mesterséges intelligenciát pedig soha nem használnám dalszerzéshez” – tette hozzá az énekesnő.

Bár ennél a dalnál nagyon jól sült el, hogy Spiro nem erőltette a szomorkás hangvételt, The Visitor című lemeze azért még sokszor egysíkúnak hat, pont azért, mert nagyon ragaszkodik a búskomor balladákhoz. A lemez hangulata elegáns és monumentális, szinte bármelyik szám lehetne egy James Bond-film betétdala, de Spiro annyira igyekszik megidézni más előadókat (különösen Adele, Amy Winehouse vagy Raye zenei világa hallatszódik az albumon), hogy az énekes saját karaktere még nem rajzolódik ki teljesen, ráadásul a dalszövegek sem kidolgozottak, és majdnem ugyanazt mondja el minden sorral.

Spirót több interjúban is szembesítették azzal, hogy a közönség számára ő a következő Adele, ez azonban egyelőre túlzás az esetében. A The Visitor című album inkább azt bizonyítja, hogy Spiro a legnépszerűbb előadók közé emelkedhet, ha még jobban megtalálja a saját hangját.