Baj van a részeg, vérengző tengerésszel

Mindenki tudja, hogy melyik a legjobb Assassin's Creed: az, amelyik az ő kedvence. Bár az internetes véleményeket olvasva a sorozat nagyjából 10-15 éve válságban van, minden résznek vannak rajongói, és az egyik rengeteg rajongó toplistájának élén áll: ez a Black Flag. Az Ubisoft a negyedik rész sikerén felbuzdulva még egy külön kalózos játékot is csinált, a Skull and Bones-t, de az sajnos nem sikerült túl jól, ami az Assassin's Creed IV: Black Flag hírnevén szerencsére egy cseppet sem csorbított.

Ez egyáltalán nem meglepő. A főszereplő kalóz, Edward Kenway szerethető, de profitorientált kalóz – aki a mai videójátékos diskurzusban egyértelműen woke szörnyetegként lenne megbélyegezve –, akit a kapzsisága rángat be az asszasszinok és templomosok örök harcába. A történet izgalmas és fordulatokkal teli, a mellékkarakterek színesek és emlékezetesek, a tengeri csaták egy darabig egész jó kihívást jelentenek, majd szórakoztatóan könnyűvé válnak, és a folyamatos kalóznótázás mindenkit a tengerre hív.

Nem ez az első remake a sorozatban, de az biztos, hogy ez sikerült a legjobban. A Black Flag Resynced mindent tud, amit az eredeti játék, csak jobban. Szerintem a 2013-as is egész jól néz még ki, igaz, előfordulhat, hogy a nosztalgia sokat segít ezen. Az biztos, hogy az Anvil motor átkatapultálta a grafikát 2026-ba. Szebb színek, szebb emberek, jobb fizika, a hajók részletességéről, a karcos deszkákról, a nyílt tengeren hajózás élményéről nem is beszélve. Egy tucat óra után vettem észre, hogy alig használom a gyorsutazást, inkább hajózok mindenhova. Egyébként pont úgy, mint 13 évvel ezelőtt, csak most nem olyan, mintha egy kicsit homályos szemüvegen át nézném a képernyőt.

A látvány nemcsak szebb lett, a UX is megváltozott. Nincs már mini, egymillió összegyűjthető cuccal teli térkép. A felfedezés a Valhallához és az azt követő játékokhoz hasonlóan úgy működik, hogy külön körbe kell kémlelni, ha érdekel, milyen kincsek vesznek minket körül. Persze, ezek utólag megjelennek a térképen, de ha valakit régen zavart, hogy a bal alul található térkép tele van ikonokkal, fellélegezhet. Nem állítom, hogy letisztultabb lett a képernyő – sőt –, de szerintem nem vészes így sem.

Az inventory rendszere is modernizálódott, azaz kicsit RPG-sebb, mint volt. Viszonylag kevés dolgot lehet cserélgetni, és nem is kell túl gyakran, csak néha találtam valami újat, ami jobb volt, mint az aktuális felszerelésem. Talán csak a felszerelhető kis fityegők azok, amik igazán változtatnak a játékélményen.

A történet nagyjából ugyanaz, mint az eredeti játéké, csak némileg kiegészítve. Van néhány új párbeszéd, hogy kicsit jobban megismerjük a karaktereket, bekerült néhány új mellékküldetés, sőt, a legújabb játékokhoz hasonlóan már a környezet is dinamikusabb. Meglepődtem, amikor egy ültetvényre próbáltam belopakodni, és két brit katona összeveszett egy kincsen, amit találtak, és egymásnak estek, így nem kellett bajlódnom velük. És ez csak egy a kis színes sztorikból, amik feldobják a Karib-tengeri kalandozást.

Na de ha már lopakodás: a játék három nagy és egy közepes ráncfelvarrást kapott. A lopakodás már olyan, mint az újabb játékokban, szóval egy gombnyomásra le tudunk guggolni, amitől sokkal természetesebb, kiszámíthatóbb az ellenfelek levadászása, az árnyékokban sunyulás. Ehhez hasonlóan a parkour is úgy működik már, mint az új rendszerekben, de a régi játékosok se csüggedjenek! Edward néha még mindig úgy dönt, hogy nem arra akar ugrani, amerre a játékos, és lelkesen veti magát a mélybe.

Az Assassin's Creed játékok soha nem a kifinomult harcrendszerükről voltak híresek, de szerintem sose volt ezzel baj, legalább tényleg olyan látványosan lehet kaszabolni, mintha az irányított karakter egy jó harcos lenne. A Black Flag Resyncedben igazából csak a gombok és az animációk változtak, a lényeg ugyanaz: hárít vagy elugrik, majd azonnal visszatámad. A harc annyiban azért összetettebb lett, hogy az AI máshogy reagál, mint régen, és ha az ellenfelek védelmét megtörjük (amit a csákójuk vagy parókájuk leesése szimbolizál), akkor egy gyors kivégzéssel rövidre zárhatjuk a csörtét.

Szerintem az új harcrendszer sem rossz, de ennyi év reflexét nem nagyon tudják kitörölni, és néha előfordul, hogy a hagyományos gombokkal próbálok harcolni. Szerencsére egy kapott ütés ritkán halálos, de szerintem idővel át fog állni a kezem teljesen.

Ez volt a három nagy, most jöjjön a közepes ráncfelvarrás! A hajózás önmagában nem sokat változott, a vízi csaták viszont igen. Mind a négy fegyvernem kapott egy alternatív verziót, amit a sztoriban haladva és mellékküldetésekben lehet összeszedni. Nem elég a sima ágyútűz? Próbáld ki a rövidebb hatótávolságú, de pusztítóbb tűzágyút!

Emellett három új tisztet is felvehetünk a hajóra, és mindhárom kapott egy kis minisztorit, hogy néhány rövidebb küldetés során megismerhessük őket. Ezek a tisztek speckó képességeket adnak, a hajóács például megsokszorozza a hajó védelmét, ha pont a becsapódások előtt bukunk le. Ez is leképezi a remake ars poeticáját: fogtak valamit, ami eredetileg is jó volt, és még jobbat csináltak belőle.

Szóval az új verzió szebb és modernebb, sok szempontból jobb lett és több órányi extra tartalom is került bele. Ettől függetlenül vannak apróságok, amik nekem hiányoznak. Tudom, ezzel szinte egyedül vagyok, de én szerettem az eredeti játék irodában sétálgatós, lopakodós részét. Szerintem jó volt néha megtörni az akciót, és az ember azt érezhette, hogy előremozdítja a modern kori történetet. Persze azóta kiderült, hogy abból nem lesz semmi, de ezt 2013-ban még nem tudtuk.

Az is hiányzik, hogy a küldetésnek már nincs opcionális kihívása, és az újrajátszás is eltűnt. Ez persze már ismerős a modern játékokból, de én örültem volna, ha a kihívások megmaradnak a remake-ben. Mindezek mellett a megjelenés előtti verzióban volt néhány bug, főleg a kapitányi kabin megközelítésénél, valamint a hajók néha a Bolygó Hollandiként ugrottak elő a mélyből, de ez utóbbi kicsit ismerős lehet az eredeti játék szerelmeseinek is.

A kérdés ilyenkor az, hogy kinek ajánlom a játékot. Röviden: mindenkinek. Ha játszottál az eredetivel, és valamikor újra belevetnéd magad a Kenway-klán kalandjaiba, akkor azt érdemes a Resynceden keresztül tenni. Ha viszont nem próbáltad még ki a negyedik részt, akkor szerintem érdemes azzal kezdeni – vagy egy leárazáskor, vagy egy előfizetős rendszerrel beszerezve. Nem véletlenül sokak kedvence a mai napig, még most is fantasztikus játék, nem kopott sokat az elmúlt évtizedben. Van egy sajátos hangulata, amit már játéktörténelmi szempontból is érdemes megtapasztalni. Ha azon túl vagy, akkor néhány évvel később, amikor egy nyaralás után hívogatni kezd a tenger szele és a puskapor illata, belevetheted magad a ráncfelvarrt Black Flag Resyncedbe.