A törvény szerint friss magyar zenéknek kéne szólniuk a rádiókból. A valóság ennél lehangolóbb

Az elmúlt években a magyar könnyűzenei piac gyökeresen átalakult. A legtöbben már nem rádióból, hanem a Spotifyról, a YouTube-ról vagy más online felületről fedeznek fel új előadókat, és ezeknek a szolgáltatásoknak a magyar toplistáit rendre hazai zenészek vezetik. Első ránézésre ezért magától értetődőnek tűnhetne, hogy ugyanezek a dalok a legnagyobb rádiókban is rendszeresen megszólalnak. A valóságban azonban ez közel sincs így.

A streamingben olykor milliós hallgatottságot elérő,

a magyar közönség által ténylegesen hallgatott zenék jelentős része alig vagy egyáltalán nem jut el a rádiós rotációkba.

Kis túlzással mintha két külön zenei világ létezne egymás mellett, az egyikben azok a dalok szólnak, amiket az emberek önként választanak, a másikban pedig azok, amiket a rádiós szerkesztők.

Pedig létezik az úgynevezett magyar zenei kvóta, aminek eredetileg éppen az a célja, hogy a hazai előadók nagyobb teret kapjanak a rádiókban. A törvény előírja, hogy a lineáris rádióknak a zenei műsoridejük meghatározott részében magyar zenéket kell sugározniuk. A kérdés nemcsak az, hogy papíron teljesül-e ez az előírás, hanem az is, hogy valóban azok a magyar dalok jutnak-e el a hallgatókhoz, amiket ma a legtöbben hallgatnak.

A rádiók szerepe persze teljesen megváltozott, ma már nincs szerepük abban, hogy melyik előadó lesz sikeres, ettől függetlenül a rádiók ma is emberek millióit érik el, ezért továbbra sem lenne mindegy, milyen magyar zenékkel találkozik ott a közönség. Jelenleg az látszik, hogy a szabályozás úgy is teljesülhet, hogy közben a hallgatók által leginkább keresett magyar dalok nem vagy csak kis részben kapnak érdemi rádiós jelenlétet.

Egy birtokunkba került, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) 2025-re összesített adatait tartalmazó dokumentum alapján annak jártunk utána, hogyan teljesítik a legnagyobb hallgatottságú rádiók a magyar zenei kvótát. Az adatok szerint bár a jogszabályi követelmények teljesülnek, a rádiók megtalálták a kiskaput.

A dokumentum szerint a legnagyobb hallgatottságú magyar rádiók, a Retró rádió, a Rádió 1, a Petőfi rádió, a Dankó rádió és a Best FM is a jogszabályban előírt arány fölött teljesített 2025-ben a magyar zenékkel. A részletes adatok alapján

számos olyan, többórás mixműsor is szerepel a magyar alkotásként elszámolt hangfelvételek között, amelyeknél nem ismert, milyen arányban tartalmaznak magyar zeneszámokat.

A jogszabály szerint a rádiók az éves zenei műsoridejük legalább 35 százalékát magyar zenére kötelesek fordítani. A közszolgálati és közösségi rádióknál ez az arány legalább 50 százalék. A törvény azt is előírja, hogy a magyar zenéken belül legalább 25 százaléknak öt éven belül készült új műnek kell lennie, és a kvótát nemcsak éves átlagban, hanem a nappali – nagyjából 5 és 24 óra közötti – műsorsávban is teljesíteni kell. A rádiók a következő arányban teljesítették a magyar zenei kvótát 2025-ben:

Papíron tehát valamennyi vizsgált rádió túlteljesítette a törvényi minimumot. A részletes adatok között azonban több olyan elem is található, ami kérdéseket vet fel.

Mixelt adatok

A 2025-ös összesített adatsor szerint a Retró rádió legtöbbször sugárzott hangfelvétele DJ Dominique Fergeteg Party című, négyórás mixműsora volt. A Rádió 1 és a Best FM esetében az adatok budapesti és hálózati bontásban szerepelnek, mivel mindkét rádió regionális frekvenciák hálózatán keresztül ér el országos lefedettséget. A 2025-ben legtöbbször lejátszott hangfelvételek alapján a Rádió 1 budapesti és hálózati toplistájának első tíz helyére egyetlen magyar zenemű sem került be. A rádió adatszolgáltatása szerint ugyanakkor a magyar zenék aránya összességében 58,41 százalék volt.

A Best FM hálózati toplistájának első tíz helyén szintén nem szerepel magyar zene, a budapesti frekvencián viszont az első helyet a hétköznapokon napi hat, hétvégén napi két órában sugárzott Night Shift című mixműsor foglalja el, a többi szám normális dalhosszúságú.

A dokumentum külön felsorolja azokat a hangfelvételeket is, amiket a kvótaszabályok alkalmazása során magyar alkotásként azonosítottak. Ezekből az látszik, hogy a lista élén több esetben hosszú mixműsorok állnak.

A Rádió 1 budapesti frekvenciáján a hatodik leggyakrabban sugárzott magyar alkotás a Daily Mix, egy egyórás zenei válogatás, míg a nyolcadik helyen a Disco’s Hit című, szintén egyórás válogatás szerepel. A Rádió 1 teljes hálózatát vizsgálva a Rádió 1 Daily Mix áll az első helyen kiemelkedően magas elhangzásszámmal.

A Retró rádiónál szintén DJ Dominique Fergeteg Party című mixműsora vezeti a magyar alkotásként azonosított hangfelvételek listáját.

A hosszú, sokszor többórás mixműsorok a rádiók napi műsoridejének jelentős részét teszik ki, de ami ennél is fontosabb, hogy nagy részét adják a magyar hangfelvételként lejelentett számok listájának is. Az adatokból ugyanakkor nem derül ki, hogy ezekben a műsorokban pontosan milyen arányban hangzanak el magyar zeneszámok, illetve egyes esetekben az sem világos, milyen szempont alapján számolják el őket magyar tartalomként.

A törvény egyértelműen meghatározza, mi minősül magyar műnek. Magyar alkotásnak számít az a produkció, ami eredetileg teljes egészében, vagy a leghosszabb időtartamban magyar nyelven készült, illetve ha hazai nemzetiségi nyelven készült és a nemzetiség hazai kultúrájához kapcsolódik. Zenei művek esetében magyar műnek minősülnek a magyar vagy elismert hazai nemzetiségi nyelven előadott, illetve magyar szerzőjű művek.

Megkerestük az NMHH-t, valamint az érintett rádiók programigazgatóit is, hogy ezek a mixműsorok pontosan hogyan felelnek meg a magyar kvótaszabályoknak. Az NMHH szerint az adatokat a médiaszolgáltatók szolgáltatják a hatóságnak, és saját bevallás szerint történik az elszámolás. A hatóság szerint önmagában egy mixműsor vagy szerkesztett zenei blokk sugárzása nem jelenti a kvótaszabályok megkerülését, de válaszuk szerint nekik vannak olyan hatósági eszközeik, amik lehetővé teszik az adatszolgáltatás vizsgálatát.

A Retró rádió és a Best FM programigazgatója, Tiszttartó Titusz a Telexnek azt írta, hogy mindkét rádió a médiaszolgáltatási szerződésben és a médiatörvényben foglalt előírásoknak megfelelően működik. A programigazgató szerint a Retró rádió és a Best FM a vitatott mixműsoroktól függetlenül a normál zenei óráiban legrosszabb esetben is minden harmadik lejátszott számként magyar előadó magyar szerző által jegyzett, magyar nyelvű dalát sugározza. Véleménye szerint ezért a rádiók a mixműsorok figyelembevétele nélkül is teljesítik, sőt túl is teljesítik a törvényben előírt magyar zenei kvótát. Mint fogalmazott, ezt bárki egyszerűen ellenőrizheti, ha meghallgatja a Retró rádió vagy a Best FM műsorát.

Bertók László, a Rádió 1 programigazgatója azt mondta, nem tud válaszolni kérdéseinkre, és azt kérte, hogy keressük meg a rádió jogi osztályát. Arra nem válaszolt, hogy tud-e olyan személyt ajánlani, aki felvilágosítást tud adni a magyar zenei kvóta teljesüléséről a Rádió 1-nél.

Az érintett rádióktól azt is megkérdeztük, van-e olyan részletes kimutatásuk, amiből kiderül, hogy az általuk magyar műként lejelentett mixműsorok milyen módon felelnek meg a hatályos jogszabályoknak, illetve ezek a műsorok milyen arányban tartalmaznak magyar zeneműveket. Erre a kérdésre egyik rádiótól sem kaptunk konkrét választ.

A témában megkerestük a történet másik oldalán álló magyar zenei kiadókat és menedzsmentcégeket is. A Gold Record, a Magneoton és a Supermanagement vezetői eltérően látják a magyar zene jelenlegi helyzetét a magyar rádiókban, de abban egyetértettek, hogy a magyar kvótarendszer jelenlegi formájában inkább csak papíron érvényesül.

Túlzott óvatosság a magyar zenékkel szemben

Molnár Gábor, a több magyar előadóval, többek között ByeAlexszel vagy a Blahalouisianával foglalkozó Gold Record ügyvezetője szerint a magyar zenei kvóta eredeti célja az volt, hogy a rádiók érdemben támogassák a hazai előadókat, a gyakorlat azonban szerinte eltér ettől. Felidézte, hogy a korábbi szabályozást a rádiók azzal kerülték meg, hogy a magyar zenéket főként éjszaka játszották, a jelenlegi rendszerben pedig több esetben magyar szerkesztők által összeállított mixműsorokat számolnak el magyar tartalomként, függetlenül attól, hogy azokban valójában milyen arányban szólnak hazai felvételek.

A Gold Record vezetője szerint

a rádiós szerkesztők továbbra is abból a feltételezésből indulnak ki, hogy a magyar zenék kockázatosabbak a hallgatottság szempontjából, ezt azonban a streamingadatok nem támasztják alá.

Mint mondta, a Spotify és a YouTube magyar toplistáin jellemzően hazai előadók szerepelnek az élmezőnyben, ezért szerinte indokolatlan, hogy a rádiók kínálata ezt nem tükrözi jobban. Szerinte a helyi zenei tartalom előírása nem magyar sajátosság, az Európai Unió több országában is hasonló szabályok védik a nemzeti kultúrát.

Molnár arról is beszélt, hogy a rádiók visszaszoruló szerepe átalakította a könnyűzenei piacot. Míg korábban egy dallamos, rádióbarát popdal is széles közönséghez juthatott el, ma az online platformok algoritmusai inkább a feltűnőbb, szélsőségesebb hangzású vagy témájú dalokat emelik ki. Szerinte emiatt az alkotók egy része tudatosan próbál egyre extrémebb zenéket készíteni, mert ezeknek nagyobb az esélyük kitűnni a digitális kínálatból. Úgy véli, ha a rádiók nagyobb teret adnának a mainstream magyar popzenének, az kiegyensúlyozottabb zenei környezetet teremtene, és több előadó számára kínálna elérést a közönséghez.

A többek között Curtis, Zséda vagy Bongor megjelenéseit kezelő Magneoton vezérigazgatója, Csontos Noémi Virág szerint a magyar zene rádiós jelenlétének problémája jóval túlmutat azon, hogy a rádiók betartják-e a magyar zenei kvótát. Szerinte a piacot ma gyakorlatilag a Rádió 1 hálózata uralja, ami egy szűk zenei profilt követ, ezért a jelenleg legnépszerűbb magyar előadók jelentős része egyszerűen nem illeszthető be a rotációjába. Szerinte emiatt nem alakul ki valódi párbeszéd a rádiók és a zeneipar között, miközben a kiadók és előadók napi szinten követik a hallgatói igényeket a streamingplatformok adatai alapján.

Úgy véli, a rádió ma már nem trendteremtő szereplő, de továbbra is rengeteg embert ér el, ezért fontos lenne, hogy a műsorkínálat jobban tükrözze a magyar közönség valós zenehallgatási szokásait. Ezt akadályozza szerinte az a gyakorlat, hogy a magyar DJ-k által készített mixműsorokat magyar tartalomként számolják el akkor is, ha azok túlnyomórészt külföldi felvételekből állnak. Szerinte már az is jelentős előrelépés lenne, ha ezt a lehetőséget megszüntetnék.

Csontos szerint a jelenlegi rendszer különösen a feltörekvő előadókat hozza nehéz helyzetbe. A korábbi, önálló vidéki rádiók eltűnésével egyetlen országos szereplő döntése meghatározóvá vált, így aki nem kerül be a Rádió 1 rotációjába, lényegesen kisebb közönséget érhet el. A Magneoton vezetője ezt nem tartja egészséges piaci helyzetnek, és különösnek nevezte, hogy miközben a Spotify és a YouTube magyar toplistáit jellemzően hazai előadók uralják, ez a rádiós lejátszásokban alig tükröződik.

Tóth Gergő, az Azahriah, Desh vagy a Carson Coma mögött álló Supermanagement ügyvezetője szerint a rádiók jelentősége az elmúlt években érezhetően visszaesett a magyar zeneiparban. Úgy fogalmazott, ma már egy előadó felépítésének nem része, hogy a rádiós játszásokon keresztül szerezzen fizető közönséget, helyette a streamingplatformok váltak a legfontosabb csatornává. Szerinte a digitális felületek demokratizálták a zeneipart: ma már egy előadó kiadói vagy rádiós támogatás nélkül is képes lehet közönséget építeni. Annak örülne, ha a nagy rádiókkal ismét könnyebb lenne együttműködni, például egy-egy dal premierje kapcsán. A magyar zenei kvóta szerinte segíthet a hazai előadóknak, de a rádiók mai piaci erejét már jóval szkeptikusabban látja.

A Supermanagement vezetője szerint nehéz megítélni, hogy a rádiók következetes kvótabetartása mennyiben alakította volna át a jelenlegi magyar előadói piacot. Úgy látja, a közönség jelentős része ma már inkább a streamingplatformokon hallgat zenét, ugyanakkor szerinte a rádiós szerkesztők sokszor indokolatlanul óvatosak a magyar felvételekkel. Ezt szerinte a streamingstatisztikák sem igazolják, hiszen – saját példával élve – több előadójuk is meghaladja a 700 ezer havi Spotify-hallgatót. Tóth Gergő arról is beszélt, hogy a rádió már nem tölti be azt a sztárcsináló szerepet, amit korábban például a Petőfi rádió képviselt.

Míg évekkel ezelőtt sok előadó tudatosan rádióbarát dalokat írt a nagyobb ismertség reményében, ma már a művészeket sokkal inkább a YouTube trending listái és a streamingplatformok eredményei motiválják. Bár vannak olyan producerek és DJ-k, akik továbbra is kifejezetten rádiós slágerek készítésére specializálódnak, szerinte a gyakori rádiós játszás önmagában már nem elegendő ahhoz, hogy egy előadó jelentős koncertközönséget építsen maga köré.

Összességében tehát a rádiók formailag megfelelnek a jogszabályi előírásoknak, és a jogszabály a jelenlegi formájában alkalmas lenne arra, hogy több magyar zene szóljon a rádiókban. De nem látszik arra túl sok akarat, hogy ezt a szabályt betartsák vagy a hatóságok betartassák. Pedig abban látszólag minden szereplő egyetért, hogy a magyar zene támogatása továbbra is fontos cél. A kérdés az, hogy ez a szabályozás alkalmas-e arra, hogy ösztönözze a rádiókat, hogy a hallgatók által is keresett magyar zenéket játsszák, vagy továbbra is a kiskapukat fogják keresni.