Nehéz ebben a világban úgy forogni, hogy az embert ne forgassák ki a pénzéből

A műkereskedésnek, a műgyűjtésnek, vagy egyáltalán az antik tárgyakkal való kereskedésnek mindig van egy szörnyen keserű oldala, ami miatt rengetegen rossz szájízzel gondolnak erre a világra. Nemcsak azért, mert nehéz eligazodni benne, hanem mert kívülről gyakran átláthatatlannak és zártnak tűnik: laikusként szinte lehetetlen pontosan felmérni, hogy egy tárgy mennyit ér valójában, és hogy a vele szemben álló kereskedő mennyire játszik nyílt lapokkal. Jó antikot venni még sok utánajárással is elég komplikált folyamat, gyűjteni még komplikáltabb, kereskedni velük pedig sokszor tényleg teljes elmebaj. Összességében tehát nem könnyű ez hobbi, viszont cserében nagyon izgalmas, nem véletlen, hogy most már mindkét nagy kereskedelmi tévén fut olyan műsor, ami által kockázatmentesen bepillantást nyerhet a néző ebbe a világba.

Az RTL-es A legjobb ajánlat első adásai alapján nehéz nem azonnal a TV2-es Kincsvadászok felől nézni az új műkereskedős formátumot. A két műsor szerkezete gyakorlatilag azonos: eladók érkeznek személyes történetekkel, a tárgyakat szakértők értékelik, majd licit következik. A különbségek legfőképp apró szabálymódosításokban és hangvételben vannak.

A műsor egyik fontos sajátossága, hogy a licitálók itt nem vadászok, hanem felfedezők. A csapat tagjai között van Eleni Korani, művészeti kurátor, a Honthy-díj alapítója, Alföldi Róbert, amatőr festő és műgyűjtő, Kováts Dávid, művészeti tanácsadó, Pápai Péter, Pápai Joci énekes-műsorvezető testvére, műkereskedő és Szendrő Péter, belsőépítész. A licitálók között van kémia, de szerencsére nyoma sincs annak a rossz értelemben vett piacos hangulatnak, ami alapján azt gondolhatná az ember, hogy ezek a kereskedők a hétköznapokban szerencsétleneket forgatnak ki a vagyonukból, vagy művészeket zsákmányolnak ki.

A legfontosabb formai eltérés, hogy az RTL műsorában a felfedezők már a licit előtt tesznek egy előzetes ajánlatot, a legalacsonyabb összeget ajánlók pedig kiesnek a további versenyből. Az első epizódok alapján ez a szabály nem mindig következetesen érvényesül, volt példa arra, hogy egy már kiesett szereplő visszatérhetett a licitbe. Szembetűnő különbség az is, hogy az egyórás adásidőben kevesebb tárgy kerül sorra, mint a TV2 műsorában, emiatt több idő jut az eladók történeteire és a tárgyak hátterének kibontására. Ez együtt jár azzal, hogy a műsor tempója lassabb, ami viszont nem feltétlen tesz jót neki.

Az eladók és a tárgy előtörténetének bemutatása hasonló menetben zajlik, igaz, A legjobb ajánlat kicsit nagyobb hangsúlyt fektet az emberi sztorikra. A Kincsvadászokban is alkalmanként betévednek olyan nézők, akiknek megható okokból van szükségük a pénzre, de az RTL-en ezt a vonalat már rögtön az első adás végén csúcsra járatják, amikor egy megözvegyült apuka azért adja el a négy éve elhunyt felesége tippjátékon nyert, aláírt Cristiano Ronaldo-mezét, hogy a két közös gyereküket elvihesse a párizsi Disneylandbe. De az is újdonság, hogy a licitálók meghatódnak egy tárgy láttán. Egy öreg bicikli például Alföldi Róbertet és Kováts Dávidot is megríkatta egy kicsit, sőt, volt egy olyan eladó is, aki megkönnyezte, hogy eladta az apjától megörökölt fényképezőgépét.

Ez egyébként nem feltétlen baj, mert ezt még mindig inkább érdekes nézni, mint a mindenre fapofát vágó Fejes Tamást, aki a Kincsvadászokban még a tökéletesen hozzá passzoló tárgyakra is csak vállrángatással meg érthetetlen motyogással reagál. Első blikkre nagyon kevés a különbség a két műsor között, de érzetre teljesen más hatást kelt A legjobb ajánlat. A becsüsöknél szintén az a helyzet, mint a licitálóknál. Pándi Balázsról egyszerűen kevésbé tudom elképzelni, hogy le akar húzni a Bakancsos Piacon egy összelegózott, NOS-nak (New Old Stock, vagyis régi, de tökéletes, új állapotban megmaradt) hazudott antik órával, mint Megyesi Balázsnak.

Ami a műsorvezetőket illeti, a Kincsvadászokban Till Attila a szokásos energiájával hozza le rutinból az adásokat, sokat viccelődik, poénkodik a tárgyakon, a másik oldalon Sváby András kicsit visszafogottabb, de az eladókat és a tárgyakat igyekszik az emberi oldalukról is bemutatni.

Összességében a Kincsvadászok és az A legjobb ajánlat között a laikus nézők számára nem sok különbség lehet, viszont jó pár év karóragyűjtéssel és viszonylag sok piacozással a hátam mögött az RTL műsorát szívesebben néztem, még akkor is, ha egységnyi idő alatt kevesebb tárgyat láthattam. Ebben a világban úgy forogni, hogy az embert ne forgassák ki a pénzéből, nagyon sok, nehezen megszerezhető tudást és tapasztalatot igényel. Évek, gyakran évtizedek kellenek ahhoz, hogy valaki biztos szemmel különböztesse meg az értékest az értéktelentől, az eredetit a másolattól, vagy egy jó vételt egy látványos bukástól.

A bizonytalanság így nemcsak az eladók, hanem a vevők oldalán is állandó tényező, és nagyon nem mindegy, kitől vesz az ember és kinek ad el. Az első két adás alapján nem kérdés, hogy én melyik csapatot választanám.

Pándi Balázs kollégánk és a Telex újságírója.