A Stranger Things utolsó évada nem előre megy, hanem hátra

Spoileres kritika.

A Stranger Things záróévada mintha ugyanazokat a köröket járná újra és újra. Miután november végén lement az utolsó évad első négy epizódja, karácsonykor újabb három részt kaptunk szinte ugyanabból a kottából. Ez a három új rész megint csak egy elnyújtott felvezetés a kétórás fináléhoz, ami újévkor kerül fel a Netflixre.

A szándék egyértelmű volt a lezárás három etapra bontásával, a Netflix így akarta fenntartani a figyelmet a teljes ünnepi szezon alatt, és persze így fokozhatták a várakozásokat. Csakhogy inkább azt tette nyilvánvalóvá a zárószezon, hogy a sorozat mögött álló Duffer fivérekben nem maradt elég muníció nyolc epizódra. Emiatt keserű szájízzel fejeztem be a második etapot, és átverve éreztem magam.

Pedig volt azért kraft az évadban, hiszen az első felvonás után az évad egyik kulcsfigurája, Will végre összeszedte magát, mellette a különleges képességekkel rendelkező Kali is beszállt a buliba, a főgonosz Vecna pedig szinte újraindította a sztorit. Azt reméltem, hogy a készítők a fő szálak felvázolása után húznak valami váratlant. Ehhez képest a főszereplők megint ugyanazt csinálták, mint eddig, azaz újra terveket szőttek, hogy megmentsék az elrabolt gyerekeket és megöljék Vecnát. Bár a főhősök ezúttal legalább más módszerekkel próbálkoztak, mint korábban, a finálét megelőző epizódok is ugyanazt a sémát követték, mint a szezonnyitó részek.

Miközben a főszereplők látványosan belefáradtak a Hawkinsot fenyegető szörnyek legyőzésébe, én is fásult lettem. Már nem kötött le, ahogy hosszasan tervezgették a mentőakciókat, sem az, ahogy rájöttek egyértelmű összefüggésekre, nagy meglepetésekre. Az sem segített, hogy a tíz évvel ezelőtti első évad óta felnőtt színészek már nem is emlékeztetnek tinikre.

Lényegében mindhárom karácsonyi epizód a világépítést szolgálta: a készítők felfedték az Upside Down (Tótágas) körüli titkokat, Vecna tervét, és kiderült, hogy a katonaság Eleven (Tizenegy) véréből akar szupererővel bíró gyerekeket létrehozni. Ezzel évadok óta húzódó rejtélyekre adtak válaszokat, csakhogy a sztori közben alig haladt. Így viszont felüdülést jelentettek azok a pillanatok, amikor a sorozat visszatért régi önmagához, és hagyta, hogy elmerüljek abban a hangulatban, amiért megszerettem a Stranger Thingst.

Ilyen volt, amikor Nancy és Jonathan kiadták magukból a felgyülemlett feszültséget, majd megbeszélték a párkapcsolati problémáikat, vagy amikor Dustin egy kemény vita után beismerte, hogy nem tudná feldolgozni, ha Steve-et is elveszítené. A fiúk barátsága megmutatta, hogy korábban azért működött a Stranger Things, mert ebben a világban szimplán jó élmény volt időt eltölteni. Eleven és Mike románcát viszont beárnyékolta, hogy az őket játszó színészek felnőttek, ami megtörte a köztük lévő kémiát is.

Bár Derek és Holly, az évad új gyereksztárjai szórakoztatóak voltak, az érzelmi csúcspontot számomra Max visszatérése hozta el, újbóli találkozásukat Lucasszal majdnem megkönnyeztem. Elérkezett Will várva várt coming outja is, amihez összecsődítette az egész csapatot. Viszont amilyen sokáig húzták ezt a szálat, és ahány rajongói elméletet szült, olyannyira gyorsan túlléptek rajta. Mindenki tudomásul vette Will előbújását, majd folytatták az újabb terv kidolgozását.

Az utolsó évad emiatt olyan, mint amikor a haverod hosszan mesél egy sztorit: többször újrakezdi, ismételgeti az eddig elhangzottakat, néha belegabalyodik a saját mondandójába, de mégsem tudsz rá haragudni, mert lelkesen magyaráz.

Vizuális ötletek terén Max Vecna emlékeiben való barangolása volt a legizgalmasabb. A Duffer fivérek a New York Timesnak elárulták, hogy az emlékbörtön koncepcióját a Minél hosszabb, annál rosszabb című kanadai tévéfilmből vették, amelyben az álomvilág hiperrealista festményekben létezett. A színpalettához a francia újhullámos Jacques Demy filmjeit használták, a Vecna elméjében lévő erdő színeit pedig a Szamárbőr című zenés fantasy ihlette. De ahhoz képest, hogy az új évad költségvetése százmillió dolláros nagyságrendű volt, a CGI néhol elég gyengére sikerült.

A finálé előtt a második felvonás végére viszont megint visszaugrott a sorozat oda, ahol a záróévad elkezdődött. A főhősök megint összegyűltek, hogy megkeressék Hollyt, aki miután kiszabadult, ismét fogságba esett Vecna elméjében. A történet szempontjából így mindössze egy újabb tervvel, sok hősiesnek szánt egysorossal és némi háttérrel kerültünk közelebb a megoldáshoz. Szürreális, de egy négy és fél órás előzetes után kaptunk egy másik, háromórás kedvcsinálót.

Ráadásul a készítők eddig egyetlen prominens karaktert sem írtak ki a sorozatból, mert Barb, Bob és Eddie halála nem számít annak. Miközben folyamatosan bővült a főszereplők névsora, a Duffer fivérek semmilyen kockázatot nem vállaltak az eredeti karakterek terén. A rajongók rengeteg elméletet gyártottak arról, kiket fognak megölni az évad végén, de olyan, mintha a készítőknek későn esett volna le, hogy már csak egy záróepizód maradt a Stranger Thingsből. Akárki hal meg a fináléban, nem lesz időnk gyászolni, hiszen a sorozatot lezárják.

A Stranger Things utolsó évadának második felvonása tartogatott emlékezetes pillanatokat, kreatív vizuális megoldásokat, de a története zavaróan egy helyben toporog. A készítők túlnyújtották a záróévadot, amit a főszereplők mellékszálainak elvarrásával sem tudtak elfedni. Bárhogy végződik, a Stranger Thingst már nem lehet úgy befejezni, hogy a rajongók maradéktalanul elégedettek legyenek. Én pedig kifejezetten csalódott vagyok, hogy ilyen felemás élménnyel kell búcsúznom az egyik kedvenc sorozatomtól, ami generációkat kötött össze a retró hangulatával.

A Stranger Things utolsó évadának első hét része már streamelhető Netflixen, az utolsó epizód pedig január elsején lesz elérhető Magyarországon.