Ahogy a pároknak fel kell pezsdíteniük a szexuális életüket, nekünk is azt kell tenni a zenénkkel

Noga Erez izraeli rapperrel és énekessel a szigetes fellépése előtt volt alkalmunk beszélgetni. Erez zenéjének pontos műfaját nehéz behatárolni, hol dinamikus hiphopnak, hol pedig okos popzenének titulálják, annyi biztos, hogy az egyedi hangzásvilága miatt sokan kedvelik. A zenésszel a rövid interjú során arról beszéltünk, hogy miért lehet káros a hírfogyasztás, hogyan befolyásolta a mentalitását, hogy a hazájában háború dúl, és hogy miért tartja nevetségesnek a fiatal generáció közösségi oldalakon tanúsított hamis boldogságát.

Az énekesnő dalai nem lennének ugyanazok Ori Rousso nélkül, aki a való életben és a zenében is társa, bár eleinte tiltakoztak az ellen, hogy összemossák a zenét a magánélettel, de egy közös Son Lux-feldolgozásuk annyira jól sült el, hogy azóta is együtt írják dalaikat. Erez néhány héttel ezelőtt negyvenezer ember előtt jelentette be a színpadon, hogy kislányuk született. Az izraeli énekessel az anyaságról, a Mulholland Drive című filmről, és a 2024-ben megjelent The Vandalist albumról is beszélgettünk.

Milyen érzés anyaként turnén lenni?

Látod, most is könnybe lábad a szemem, mert mindig is féltem az anyaságtól. Anyaként karriert építeni nem könnyű, de lehetséges, és szeretném, ha ezt minden nő tudná. Nem egyszerű, sokat kell hozzá improvizálni, kiszámíthatatlan tud lenni, de azt az üzenetet akarom közvetíteni, hogy ne féljenek a nők az anyává válástól.

A kislányom a legjobb dolog, ami valaha történt velem. Mintha mindig is hiányzott volna belőlem egy darab, és amint terhes lettem, meg ahogy a várandósságom haladt előre, azt éreztem, hogy végre teljes lettem. Nagyon megszoktam, hogy művészként mindig arról éneklek, hogy mi hiányzik, ebből dolgozunk. Most anyaként, végre abból alkothatok amim van, és nagyon hálás vagyok ezért. Szeretek fejlődni ebben, és szeretem azt is, hogy idősödöm, szerintem ez egy nagyon jó dolog. Jót tesz a mentális egészségemnek.

Ori Roussóval egy párt is alkottok az életben. Hogyan tudjátok egymást segíteni a zenében?

Nagyon támogatóak és szeretetteljesek vagyunk egymással, de közben kritikusak, és kemények is, ha arra van szükség. A kreatív határokig tudjuk terelni a másikat, mert őszintén azt gondolom, hogy ő a világ legjobb producere. Látom, hogy amire ő képes az jobb bárminél, amit a világban hallok. Elismerem őt, és ő is így érez irántam. Hisz a képességeimben íróként, producerként, rapperként, és énekesként is. Ez minden, amire szükségem lehet.

A The Vandalist című lemezed tavaly jött ki, és bár az előző, Kids albumodnak is nagy sikere lett, mintha még komplexebb lenne ez az anyag zeneileg. Mesélsz nekünk a Vandalist alkotói folyamatáról?

Tudod, vannak azok a párok, akik évek múlva behívnak egy harmadik felet is, hogy felpezsdítsék a szexuális életüket. Na, ezt tettük mi a The Vandalist albummal. Nem azért, mert azt éreztük, szükségünk van valaki másra, hanem fel szerettük volna dobni a kreativitását a lemeznek. Szóval volt egy kis kreatív orgiánk másokkal, ami jót tett, mert így mindkettőnknek félre kellett tennie az egóját. Ezen a lemezen van közös dal Robbie Williamsszel, Dillom argentin rapperrel, és Ravid Plotnik izraeli zenésszel is. Senkivel sem konzultáltunk a zenénkről egészen addig, míg meg nem jelent, ami bensőségessé és menővé tette a dolgot, de a következő szintlépéshez muszáj volt nyitnunk mások felé már az írásnál is.

Madridban vettétek fel a lemezt, és kikapcsolódásként a nap végén régi, klasszikus filmeket néztetek, amik inspirálták az albumot. Milyen filmek voltak ezek?

Van egy film amihez mindig visszatérek, mint inspiráció, az pedig a Mulholland Drive. Annyira furcsa és hangulatos, szabadságot adott nekünk, hogy a zenével is ezt tegyük. Ezen kívül Morricone filmzenéi, és a Keresztapa is inspirálta az albumot, de sok régi spagettiwesternt is néztünk.

Az utóbbi időben kiadtál két új dalt, a Not my problem című dal kifejezetten eltér az eddigi Noga Erez-hangzástól. Hogyan született ez a dal?

A Not my problem még a The Vandalist munkálatai alatt született, de nagyon nem illett bele a lemez koncepciójába. Ez tulajdonképpen egy klubdal a színpadra. Őszintén szólva azért adtuk ki nemrég, mert a menedzsmentünk nagyon erőltette. Mi kicsit úgy voltunk vele, hogy ezek nem mi vagyunk. Amikor először előadtuk, még utáltam a dalt, azt mondtam, hogy soha többet nem játszom. Aztán mindenki imádta. Minden zenésznél van szerintem egy olyan dal, amiben nem bízik, aztán az utolsó néhány koncerten megszereti, ez történt velem is. Közben rájöttem arra is, hogy teljesen rendben van, ha van egy ütős klubzenénk, amivel fel tudjuk szántani a parkettet.

A bojkott Noga Erez szerint nem megoldás

Noga Erez 2024 végén arról posztolt, hogy több fesztivál is visszamondta a fellépését a származása miatt.

„Nem azért, mert valaha mondtam volna bármi olyat, ami indokolhatná a fellépéseim visszavonását, egyszerűen csak azért, mert Izraelben születtem”

– olvasható a The Times of Israel cikkében. Az énekesnő ebben a cikkben úgy fogalmazott, hogy szerinte a művészek bojkottálása nem jelent megoldást: „Úgy gondolom, hogy a dalok, filmek, színdarabok, könyvek betiltása nem fogja megoldani a világ problémáit” – tette hozzá a lapnak a zenész, aki az incidens óta nem nyilatkozik politikai témákban, így mi sem kérdezhettük erről az interjúban.

Eredetileg a Szigeten lépett volna fel a Kneecap is, de a zenekart a magyar kormány antiszemita gyűlöletbeszédre hivatkozva kitiltotta az országból. A fesztivál szervezői július elején a Telex megkeresésére azt írták, hogy „a színpad a művészé, a szólásszabadság terepe, és mi abban hiszünk, hogy a cancel culture és a kulturális bojkott nem megoldása a problémáknak”.

A cikket frissítettük azzal, hogy Noga Erez menedzsmentje az interjú előtt kikötötte, hogy politikai témájú kérdéseket nem lehet feltenni a zenésznek. A cikkben tisztáztuk az előadó álláspontját, és azt is, hogy Noga Erez bojkottja és a Kneecap kitiltása két egymástól független ügy.