2024. december 25. – 22:27
Az utóbbi években sorra jelentek meg önéletrajzi filmek a 20. század legnagyobb sztárjairól, így láthattuk Elton John (Rocketman), Freddie Mercury (Bohém rapszódia), vagy éppen Elvis Presley történetét is a vásznon. A zenészek megfilmesített önéletrajza persze nem új műfaj, az viszont nem véletlen, hogy épp az elmúlt években szaporodtak el a nagy költségvetésű, önéletrajzi ihletésű produkciók. A CGI-technológia fejlődése, illetve az, hogy sok ma élő szupersztár zenész (vagy jogutódja) szívesen vesz részt producerként, vagy akár egyenesen szereplőként a saját életéről szóló filmekben, mind hozzájárultak a filmes életrajzok elszaporodásához. Nincs ez másként a Robbie Williamsről szóló Better Man esetében sem, ami a zenész felnövését, a Take That-ben töltött időszakot, valamint szólókarrierjének nagy részét követi végig. Ami viszont erősen megkülönbözteti a filmet a többi hasonló produkcióval szemben, hogy Williamst az egész filmben egy CGI-majom alakítja.
Williams a Take That tagjaként lett híres, de a legnagyobb sikereit már egyedül érte el, miután 1995-ben kilépett a fiúbandából. Pályafutása során rekordot rekordra, díjat díjra halmozott, ennyiben teljesen érthető, ha életéből film készült. Egy kivétellel az összes stúdióalbuma listavezető volt Nagy-Britanniában, 2003-ban az ország addigi legnagyobb közönsége előtt lépett fel, 2006-ban pedig Guiness Rekorder lett, amikor egyetlen nap alatt 1,6 millió jegyet adott el a turnéjára.
A Better Man a 2025-ben újra Budapesten koncertező zenész életének legelejéről indít, megtudhatjuk, milyen volt felnőni egy szereplésmániás, nemtörődöm és enyhén alkoholista apa árnyékában a viszonylag jelentéktelen Stoke-on-Trent nevű városban. Kiderül az is, hogyan alakult meg a Take That, és hogy hogyan válnak el az útjaik Williams-szel, és láthatunk még egy rakás fontos momentumot az énekes életéből nagyjából a 2000-es évek elejéig. Attól azonban nagyon nehéz elvonatkoztatni, hogy végig egy majmot nézünk, pláne, hogy a Better Man semmilyen módon nem indokolja meg azt a döntést, hogy az énekest nem egy színész, hanem egy CGI-csimpánz alakítja. A nyilvánvaló válasz persze az, hogy Williamst sokan majomnak tartják, és hogy egész életében majomkodott (amit az angol nyelv egészen sok szóval tud kifejezni), illetve, hogy magát is leginkább egy irritáló pöcsnek tartja.
A baj inkább az, hogy ez a magyarázat önmagában kevés ahhoz, hogy nézőként bevonódjunk egy olyan történetbe, ahol Williams nagymamája egy kölyökmajmot fürdet, hogy egy majom bulizik az Oasis tagjaival, vagy hogy egy majomért vannak megőrülve a brit tinilányok. Lehet, hogy mindez felesleges kötözködésnek tűnik, de egy idő után rendkívül frusztráló, hogy a film semmit nem kezd a valóság és a filmes megjelenítés közötti ellentmondással.
Ettől eltekintve egy kifejezetten szép filmről beszélünk, sokszor láthatunk gyönyörű, nagyon hatásos, metaforikus képeket, amik persze akkor is működnének, ha magát Williamst vagy egy színészt látnánk. A legnagyobb baj a majomkodással, hogy kifejezetten ront a filmélményen, és a nézőnek egy idő után olyan érzése támad, hogy egy videójáték karaktert lát különböző ruhákban.
A film rendezője, Michael Gracey saját bevallása szerint azért döntött a majom karaktere mellett, mert mikor megkérdezte Williamst, milyen állat lenne, az énekes azt mondta neki, hogy sokszor azt érezte, úgy ráncigálták fel a színpadra produkálni magát, mint egy majmot. Gracey tehát úgy szerette volna megmutatni az énekest, ahogyan ő látja magát, erre viszont semmilyen utalás nincs a filmben.
A Better Man középpontjában Williams saját belső harcai állnak, ahogy saját magával, depressziójával, drog- és alkoholfüggőségével küzd karrierje során. A film másik nagy hibája viszont éppen az, hogy ezt a küzdelmet nem fejti ki igazán jól a történet. Hiába próbálja nekünk elmagyarázni a Better Man, hogy mitől is lett Robbie Williams jobb ember, nem teljesen érthető, hogy mi a baja Williamsnek saját magával, és hogy a haragja miért nem az apja, vagy az őt lenézők felé irányul.
A film nagyjából nyolc-tíz blokkra osztható, amiket musicalbetétek osztanak fel, ezek szintén kisebb-nagyobb részletet mutatnak be Williams életéből. Ettől a tempótól viszont olyan a film, mintha körülbelül másfélszeres sebességgel rohannánk végig az előadó életén. Emiatt nehéz együttérezni vele, vagy megérteni őt. Végül azért csak sikerül valahogy kimondani, hogy mi a problémája: a húszas évei elején ölébe szakadt minden, amiről addig álmodott. A nagy megfejtés után azonban nincs katarzis, Williams történetébe lényegében bármelyik kisiklott életű popsztár beilleszthető lenne.
Williams életrajzi filmje mindezek ellenére szórakoztató revü, aminek kifejezetten jót tesz, hogy hozza azért a brit humor jellemzőit. Röpködnek benne a káromkodások, a vicces beszólások, és persze rengeteg benne a zene, a koncert-, vagy musicaljelenet is. Furcsa döntés, de a Better Man körülbelül csak 2005-ig követi az énekes életét, bár itt érdemes megjegyezni, hogy az alkotók meglehetősen szabadon értelmezték azt, hogy William karrierjének fontos koncertjei mikor és hogyan történtek. A nagy finálénak szánt knebworth-i koncert például nem teljesen úgy és akkor történt, ahogy a film végén láthatjuk (a film ideidőzített szürreális csatajelenetéről nem is beszélve).
Robbie Williams célja egyértelműen az volt ezzel a filmmel, hogy még egyszer jól megmutassa magát (plusz egy alkalom a majomkodásra), nagy kár, hogy valójában azért nem fedte fel igazán a saját személyiségét. Ennek ellenére a Better Man az énekes rajongóinak természetesen kötelező darab, de akik csak egy időutazásra fizetnének be, és kíváncsiak a kilencvenes évek angol popiparára, azok szintén nem fognak csalódni. Meg a majomrajongók sem.
A Better Man: Robbie Williams december 26-tól látható a magyar mozikban.
