2024. október 9. – 23:15
Talán nem túlzás azt állítani, hogy a focis videójátékok a kétezres években az aranykorukat élték. A menüben hallható zenék azóta emberek millióinak fejében összeforrtak a gyerekkorral és a játék élményével, nem véletlen, hogy mai napig, ha elindul a Gorillaztól a 19-2000, akkor azon kezdek gondolkodni, hogy merre kell navigálni a csapatok között, hogy a leggyorsabban megtaláljam a Manchester Unitedet.
Az biztos, hogy ennek az időszaknak a FIFA-sorozat volt a főszereplője, de azt azért érdemes megemlíteni, hogy az EA játékát igencsak megszorongatta egy olyan focis szimulátor, a Pro Evolution Soccer (PES), ami hivatalos licencek hiányában sokáig kamu játékos- és csapatnevekkel is nagyon népszerű lett. Ez a vetélytárs pedig visszatért, és van, amiben megint veri az EA játékát. Ahhoz azonban, hogy megértsük, miért a FIFA-sorozat, azaz mai nevén az EA FC továbbra is a meghatározó szereplő, fel kell elevenítenünk a két játék történetét.
Ne adhasson már egy játékos háttal 60 méteres, tökéletes keresztlabdát
A PES-t mindig is a sajátos stílusa, a gyönyörű játékmenet, a megkomponált mozdulatok és a remek részletesség tette igazán érdekes játékká. A PES-t fejlesztő Konami a focis játékok világába még a Jikkyou World Soccer sorozattal lépett be Japánban 1994-ben. A cég focis projektje egyértelműen az International Superstar Soccer (ISS) sorozattal lépett új szintre, ami már Super Nintendo és PlayStation konzolokra készült.
Lényegében az ISS volt az a platform, amire a Konami a PES-sorozatot felépítette. Az 1997-ben megjelent ISS Pro már a Konami új belső fejlesztőcsapata, a Konami Computer Entertainment Tokyo (KCET) által készült. Sok szempontból meghatározó volt ez a játék, de a legfontosabb, hogy már itt a realitásra és a szimuláció jellegre helyezték a hangsúlyt. Innen ered a PES-sorozat esszenciája is, az életszerű játékmenet és a realizmus, az a gondolat, hogy egy játékos nem adhat a csapattársának háttal állva, 180 fokos szögben kitekeredve, 60 méteres, tökéletes keresztlabdát, mert az képtelenség. A legnagyobb különbség a FIFA és a PES között így mindig is az volt, hogy míg az előbbi korábban hajlamos volt ilyen passzokat megcsinálni (és ezzel a valóságtól elrugaszkodottá vált a játékélmény), az utóbbi nem, vagy egészen más megoldást kínált a labda megjátszásához, például egy ollózást, vagy egy félfordulatos passzt.
A Konami a PES-sorozatban nagy figyelmet fordított a precízebb irányításra, a játékosok mozgására és a meccsek életszerűségére. A PES megközelítése ekkor abban különbözött a FIFA-tól, hogy kevésbé volt arcade-stílusú, sokkal inkább a labda fizikájára, a játékosok mozgására és a valósághű, pályán történő szituációkra koncentrált.
Hivatalos licenc hiányában azonban a PES-t választóknak be kellett érniük kamunevekkel. A mai napig emlékszem, hogy ha Liverpool–Everton-meccset akartam játszani, akkor Merseyside Red–Merseyside Blue-találkozót kellett beállítanom. A PES-sorozat miatt van az is, hogy Pavel Nedved neve a fejemben a mai napig „Medvedként” hangzik. Az ilyen és ehhez hasonló dolgok ellenére a játék nagyon népszerű volt, csak azért, mert egyszerűen jobban mozgott és bizony sokszor jobban nézett ki, mint a FIFA.
Egyesek szerint a PES a kétezres évek közepére érte el a népszerűsége csúcsát, különösen Európában és Ázsiában. A 2006-ban megjelent PES 6 sok rajongó és kritikus szerint a sorozat egyik legjobb kiadása volt. Ebben az időszakban a PES a játékmenet terén kis túlzással lekörözte a FIFA-t, még akkor is, ha a licencelt csapatok és stadionok száma kevesebb volt. A PES ebben az időszakban két fontos funkciót vezetett be a játékban. Az egyik ilyen volt a Master League, ami nagyon hasonlít az EA FC sorozatból (korábban FIFA) ismert Ultimate Teamre: ez a játékmód lehetővé tette a játékosoknak, hogy saját csapatot építsenek és menedzseljenek. A másik fontos funkció a taktikáról szólt, a PES híres volt arról, hogy a játékosok a végletekig megszabhatták a csapat taktikai beállításait.
A 2010-es évek már közel sem sikerültek olyan jól a PES számára, a FIFA is összekapta magát, na meg a licencelési problémákat sem oldották meg. A PES minden igyekezete ellenére sem tudta áthidalni ezt a problémát, még annak ellenére sem, hogy a Konami 2018-ban megszerezte az UEFA Bajnokok Ligája licencét, ami akár nagy ütőkártya is lehetett volna a kezükben, de a lendület addigra már elfogyott a játék körül. 2014-ben elkezdett bukdácsolni a sorozat, amikor a Konami a PES-t egy új grafikai motorral, a Fox Engine-nel dolgozta át, amit a kiadó a Metal Gear Solid játékokhoz fejlesztett ki. A PES 2014 ezzel a motorral próbálta új szintre emelni a grafikát és a játékmenetet, és bár a változtatás előnyöket is hozott, nagyon sok probléma is fellépett, például hibás animációk és játékmeneti nehézségek. Azért fájó ez, mert ezek pont olyan dolgok, amikre a PES mindig is büszke volt. A PES 2015 és a későbbi verziók már fokozatosan javultak játékmenetben, de a FIFA addigra úgy megerősödött, hogy a PES lassan, de biztosan visszaszorult és már csak a legfanatikusabb rajongók tartották életben egészen 2019-ig.
Így jutottunk el a nagy váltásig, az eFootball-sorozatig, ami lényegében egy újabb nekiveselkedés a Konami részéről, hogy újra visszahozzák azokat az időket, amikor majdnem megverték a FIFA-t.
Jó szimulátor, rossz játék
A Konami 2020 óta eFootball néven futó sorozatának legújabb része továbbra is azt a vonalat képviseli, mint az egykori PES-játékok, vagyis nagy hangsúlyt helyez a játékélményre, vagyis inkább a játékmenetre, aminek az oltárán hajlamos sok mindent feláldozni. A játék különböző részei nem állnak össze egy teljes egésszé, mintha egyes részleteket lett volna kedvük jól megcsinálni a fejlesztőknek, míg másokat inkább összecsaptak. Jól példa erre a menü, ami úgy néz ki, mint egy 2010-es androidos telefon, vagy egyenesen egy mobiljáték menüje.
A menü amellett, hogy gagyin néz ki, követhetetlen is. De ez nem is az elrendezésnek tulajdonítható, inkább a kártyás rendszernek, ami könnyen össze tudja zavarni az új felhasználókat. Amikor először beléptem a játékba és gyorsan le akartam játszani egy meccset a gép ellen, rögtön elkezdtem az online karrieremet.
Az eFootballban is van egy Ultimate Teamhez hasonló opció, ahol játékosokat szerezhetünk, hogy aztán őket a saját csapatunkban is használhassuk. Itt is, akárcsak az EA FC 25-ben, lehet csomagokat nyitni és ezekre a pakkokra jó sok pénzt is el lehet költeni. Fontos részlet, hogy az eFootball ingyenes játék, talán ez is a legnagyobb vonzereje a megközelítőleg élethű játékmenet mellett. Az ingyenes játékokat a kiadók többnyire szponzorok és mikrotranzakciók által tudják profitábilissá tenni, és itt sincs ez másképp: ha gyorsabban akarunk fejlődni és pakkokat nyitni, valós pénzzel is fizethetünk, csak előtte játékpénzre kell váltanunk. De az eFootballban például spéci eseményként benne van az Oktoberfest is, aminek az eventjén játszva különleges Bayern-mezt kaphatunk a játékban: ez is egy szponzori szerződés, amiből a játék bevételt szerez.
A eFootball legnagyobb erőssége a játékmenet, ami – ki merem jelenteni – elemeiben képes megverni az EA FC 25-öt.
A játékban a beadások, a passzok, a szöktetések remekül működnek és jól is néznek ki. Mindemellett a játék realisztikus: kitekert testhelyzetben nehéz jó megoldást választani, mint ahogy elérhetetlen labdákat sem lehet játszi könnyedséggel beérni. Az eFootballban meg kell dolgozni azért, hogy előre jussunk, cserébe minden megoldás élményszámba megy, fordulnak a bokák, néha dadog a labda, a játékosok testtartása valósághű, van súlyuk, a kicsik gyorsak, a nagyok nehezen fordulnak.
Persze a játékmenet sem tökéletes, a lövések olykor kifejezetten súlytalanok, de a kapusok mozgása is sokszor minimum logikátlan: előre vetődnek, furán tartják a kezüket, rosszul érnek labdába. Pedig a lövések mechanikájának elhanyagolásával nagy ziccert hagy ki az eFootball, a korábbi PES-játékokban az egyik legkirályabb dolog volt, amikor egy jól lekészített labdát izomból a léc alá tudtunk vágni.
Fontos megjegyezni, hogy a játék érti, mit akar csinálni a felhasználó, a passzsávokat például rendre jól találja el, úgy lehet beütni a labdákat üres területre, mint talán még soha egy focis játékban sem, épp ezért érthetetlen, hogy a lövéseknek miért van tíz esetből legalább hétszer olyan hatása, mintha gombfociban szerezne gólt az ember.
Amiben még nagyon igyekszik a játék, az a körítés. A meccsek előtt kis bejátszókat láthatunk az öltözőkből, ahol a játékosok egymást spannolják, bátorítják. Ezek általában jól néznek ki, a játékosok nagyon hasonlítanak saját magukra, a nagyobb csapatokban szinte mindenkinek lemodellezték az arcát. A meccsek után interjúk készülnek, a csapattársak egymással is beszélgetnek, de mégis az egész kicsit olyan hatást kelt, mintha csak le lenne tudva. Az EA FC 25 ezzel szemben képes elérni azt a hangulatot, mintha tényleg egy bajnokit játszana le az ember, és hogy azt a meccset, amit mi irányítottunk, valójában lejátszották.
Az, hogy az eFootball nem tud olyan atmoszférát teremteni, mint az EA FC 25, nem csak a licenchiánynak tulajdonítható. Látszólag a fejlesztőket sem érdekelte annyira, hogy bugyuta lett a menü, vagy hogy az online része a játéknak már ránézésre is összetákoltnak tűnik. Az EA FC nagy, látszólag behozhatatlan előnye, hogy tökélyre tudta fejleszteni a konkrét játékon (értsd: amikor egy meccset játszva kontrollerrel focizol valaki ellen) kívüli keretet, amit aztán minden évben feltölt egy jó, de semmiképp nem kiváló játékmenettel, kismillió játékmóddal, és sok-sok meccs lejátszásával elérhető (vagy megvásárolható) céllal.
Az eFootballnál ezzel szemben egyelőre arról beszélhetünk, hogy a keret nemhogy nincs tökélyre fejlesztve, de még csak el sem készült teljesen.
Így sajnos hiába van az, hogy még soha nem nézett ki olyan jól beadás és az azt követő fejes gól focis játékban, mint az eFootballban, ez a játék sem fogja letaszítani a trónjáról az EA FC-t.
Nemrég debütált az After+ Stream játéktesztelős formátum a Telexen, az első adásban Molnár Gabó profi FIFA-játékossal próbáltuk ki az EA FC 25-öt. A világ legjobb FIFA-sai között számontartott Molnár Gabó többek között arról is beszélt a műsorban, hogy a foci komplex mozgásformáját nem lehet tökéletesen lemodellezni, magyarán egy focis játék sem lesz tökéletesen valósághű. Itt vissza tudjátok nézni az élő játéktesztünket:
